Kutyák szigete

Wes Anderson különleges stop-motion animációja, amely egy disztópikus jövőbeli Japánban játszódik, ahol a korrupt vezetés a kutyákat egy szemétszigetre száműzi, s csak egy bátor kisfiú indul megkeresni elveszett kedvencét. A film stílusa erősen Ander... Többsonra jellemző: precíz, vizuálisan lenyűgöző, japán motívumokban gazdag, ráadásul finom fekete humorral és groteszk részletekkel átszőtt, egyszerre szatirikus és megható hangulatot teremt. A cselekmény sablonos utazós kaland, de a karakterek – főleg a nagyszívű, rühes kutyák – szerethetők, néhol önironikusak, a főbb szereplők (Cranston, Norton, Murray, Goldblum) hangjátéka kifejezetten kiemelkedő. A forgatókönyv ugyan csapongó, túl sok témát próbál megragadni, de a rendezés rendkívül ötletes, képi humora és a világépítés zseniális. Objektíven nézve komplex, vizuálisan innovatív, de túlzottan művészies, szubjektíven szívmelengető kutyakedvelőknek, animáció- és Anderson-rajongóknak.

Amikor egy délután keresgéltem, hogy mit is nézzek, egyszerűen csak áttekertem ezt. Még csak esélyt sem adtam neki. Legközelebb, amikor már többen is ajánlották, vettem a fáradtságot, és megnéztem az előzetesét. Végig se néztem, már kapcsoltam ki. Fura volt, nem tetszett, és egy percet sem akartam megnézni belőle, már előre utáltam az egészet. De a sors közbelépett. A tévében kapcsolgatva csodák csodájára épp elkezdődött ez a film, és mivel semmi értelmesebbet nem találtam, hát hagytam, hadd menjen háttérzajként, aztán bele-belenéztem. A következő pillanatban azt vettem észre, hogy nézem és élveztem. Egyszerűen lekötött és magával ragadott. Lassan hozzászoktam a világához, és még pislogni is alig mertem, nehogy lemaradjak egy részletről is. Imádtam. Ez egyszerűen zseniális, és hihetetlenül kreatív a megvalósítása. Megbántam, hogy nem adtam neki esélyt elsőre, de nagyon örülök, hogy úgy alakult, hogy láthattam. Nagyon sok mindent tartalmaz ez a film. Nagyon elgondolkodtató, és kötelezővé tenném a megnézését sok másik film mellett. Nagyon szép és mély jelentése van, csak tudni kell az egész mögé látni. Ha még gondolkodsz rajta, és elolvastad ezt a hozzászólást, amint a végére érsz, indítsd el a filmet, mert garantálom, hogy nem fogod megbánni!

Wes Anderson kalandozása a stop-motion világában, második rész. A kortárs filmművészet egyik legeredetibb rendezője kilenc év elteltével újfent visszatért ehhez a különleges animációs stílushoz, s ismét valami nagyon egyedi hangulatú, különleges reme... Teljes kritika

Nem különösebben kedvelem az animációs filmeket, de ezzel kivételt tettem egyrészt a „főszereplők” miatt, másrészt egy Wes Anderson film mindig – az esetek többségében – emlékezetes filmélmény. Tegyük hozzá, hogy ez a stop-motion animációval készítet... Többt munka tetszett ugyan, csak nekem a formája miatt túl sok volt. Merem remélni, hogy sok mindent megéreztem a rendező szándékaiból; a totalitárius rendszerek maró kritikáját, a népirtások szörnyűségeit, de az ilyen és hasonló súlyos témákat szerintem nem ilyen formában kellett volna feldolgozni. Ennek ellenére érdemes volt megnézni – felirattal láttam – így hallhattam Edward Norton, Jeff Goldblum, Bill Murray, Bob Balaban hangját.