Verónica

Nagyon tetszett a család bemutatása, emberközeli, hihető és abszolút természetes a gyerekek viselkedése egymással. Olyan, mintha a szomszédba nyitottam volna be, és kicsit belecsöppentem volna a lakók életébe. Nagyon jól működik köztük a kémia, és hamar megkedveljük őket. Maga az "ijesztés" már kevésbé minőségi, bár a gomolygó gonosz baljós érzetet ad, azért a félelemtől messze vagyunk. A történet teljesen ugyanolyan, mint bármelyik másik ilyen témájú filmnél... sajnáltam, hogy semmi eredetit nem mutat. A színészi játék miatt pontoztam 4-re.

Nagyon sok olyan hírt olvastam, hogy sokszor a nézőközönség nem merte végignézni a filmet. Azt hittem, ez is egy újabb marketinges fogás csak, amikor a film elején megjelent az igaz történet alapján felirat, nem fűztem túl sok reményt a filmhez. Téve... Többdtem! Verónica (Sandra Escacena), Lúcia (Bruna González), Irene (Claudia Placer) és Antoñito (Iván Chavero) karakterei ízig-vérig kidolgozottak. Dinamikus összhangban állnak egymással, az első perctől úgy érzi az ember, hogy egy madridi család szegényes, de egymás szeretetétől átitatott otthonába csöppentünk. A díszletek gyönyörűek, a film hozza a 90-es évek hangulatát. A film legnagyobb ereje abban rejlik, hogy a gyerekek iszonyatosan jól játszanak. A filmet körbelengi egy erős, nyomasztó atmoszféra, amely a végletekig kitart. Nem egy egyszerű horrorfilmről beszélünk, társadalmi mondanivalója nagyobb, mint gondolnánk. A magára hagyott gyerekek démonai, számunkra is testet öltenek és míg édesanyjuk dolgozik, a testvérek szörnyei kilépnek az árnyékból. Verónica terhe, hogy három testvére mellett elszalad az élete, fiatalkorát nem élheti meg úgy mint a többiek. Az események gyorsan követik egymást, nincs egy felesleges párbeszéd sem. Végig feszes tempójú, itt-ott belefutunk egy jump scare-be, de teljesen a helyén vannak. A film vége megdöbbentő, általában, ha igaz történet alapján készült filmeket látunk tudni szeretnénk mi az igazság. Mindenkinek jó nyomozást kívánok az 1991-es madridi sajtóanyagokban.

Jó kis eurohorror,azon belül spanyol,amit a spanyol rendező Paco Plaza nagyon jól oldott meg.Erős történet,kidolgozott karakterek,és lebilincselően is van megoldva minden benne.Szépen fel van építve ,és a színészek teljesen hihetően játszanak.Eugenio Mira zseniális zenét komponált hozzá.Mindenképpen ajánlott.

Megvolt a maga szépsége, de sajnos nem volt elég erős film. Történetet már százszor láttuk, Ouija táblával szórakozó csajok, majd jön a démon, akit aztán nem lehet levakarni. Színészek is kissé laposak voltak, az ijesztőnek szánt részek is inkább csa... Többk elmegy kategória és kissé feleslegesen is hosszú volt a film a maga 1óra 45 percével. Képi világ és a hangulat amúgy jó volt, jól hozta a spanyol horror hangultatot. Egyszer nézhető, de nem egy kiemelkedő darab (főleg hogy a [REC] filmek rendezőjétől több várható).

Nagyon jó horror. Semmi extra, semmi új, de mégis élvezhető. Bár egy kicsit kiszámítható, ennek ellenére engem végig lekötött. Az "igaz történet" részét minden filmnél (nem csak horrornál) kétségbe lehet vonni, úgyis dobnak rá valami "pluszt" a készítők!

Készült már sok hasonló film, ebben nincs semmi különös, nagyon egyszerű történet, unalmas megvalósítással.

Nagyon vártam, hogy megnézhessem ezt a filmet. A spanyol horrorok szinte mindig eredetiek és ijesztőek, ez viszont csak az egész jó kategória volt nálam, az eredetiség meg teljesen kimaradt belőle. Valahogy olyan érzésem volt, mintha egy hollywoodi tucathorrort néznék, amiben spanyol színészek szerepelnek.