Volt egyszer egy vadnyugat

Sergio Leone Volt egyszer egy Vadnyugat című filmje nem csupán egy western, hanem a műfaj nagyszabású összegzése és újradefiniálása. 1968-ban, amikor a klasszikus hollywoodi western már kifáradóban volt, Leone egy olyan művet tett le az asztalra, ame... Teljes kritika

Nagyon jó film. A nagybetűs Western. Klasszikus. Mindenkinek látnia kell legalább egyszer, utána pedig Ő maga akarja újranézni! Hosszú játékidő, ami csalóka, mert nagyon gyorsan elszalad az idő. Lassan csordogál a film a saját kis medrében, hogy aztá... Többn Harmonica lerántson a vízesésbe és fantasztikus zenéken, tájakon át zuhanva kidobjon a víz. Te pedig magadhoz térsz és újra kezded!

Ez az a film ami igaz nagyon régi, de bármikor meg tudom nézni. Színészi teljesítmenyek és a légkör véget, nagyon időt álló. Aki szereti a western filmet és nem látta mindenképp néze meg, érdemes.

Egy ikon a westernek egén. Szívszaggató zene, tragikus életutak és bosszú mindhalálig. Remek színészválasztással és kiemelkedő színészi játékkal méltó helyet foglal el a filmek között. Ha még nem láttad, jó szívvel ajánlom! A zenéjét már tutira legal... Többább egyszer hallottad életed során! Nézd meg! Szóval, filmre fel és jó szórakozást!

Ha valaki westernt szeretne nézni, mindenképpen ezt a filmet válassza. Remek látvány és izgalmas történet, nem beszélve a szereposztásról.

Szerintem ezt a filmet nem kell bemutatni senkinek, így nem is szeretném túlmagyarázni a véleményemet. Nem véletlenül mondják rá, hogy "örök klasszikus", mert valóban az. Nyers, ugyanakkor meseszerű történet, ami persze tele van erőszakkal...ez egy ilyen műfaj, bármennyire is kalandossá avanzsálja Hollywood. Ettől függetlenül a Volt egyszer egy vadnyugat szerintem kötelező darab.

Sergio Leone fantasztikusat alkotott. Igen, ez a grandiózus film egy alkotás... Bronson, és Cardinale a pozitív, és Fonda a negatív hős. Ez így jó, és így tökéletes! Klasszikus. 1000-szer nézhető western!!!

Fater nagy kedvence, így kicsi korunktól számtalanszor videókaziról megnézett kultfilm. A rendezésnek köszönhetően teljesen a jelenetekbe olvad az ember, meg ismételhetetlen vadnyugati képkockák, lassú dinamika és agyadba vésődő zene. Kislányként nyilván örültem, hogy legalább egy női szereplő felbukkan a filmben, még ha zsémbes is, de szerethető és csodálható.

Jó a történet, jók a karakterek, kiválóak a színészek, végig leköti a néző figyelmét!

Túl sok változatosság nem volt akkoriban, nyilván ezért favorizálta mindenki. Utána meg éppen csak azért, mert azt hallottam, hogy tuti stb. stb. Tény, hogy ikonikus film, de ahogy ma már nem szeretik túl sokan a harmincéves Suzukikat, úgy ez a film 2021 ben már csak ilyen vicc, amit egy borús estén meg lehet nézni.

Megelevenedett reneszánsz olajfestmény, a számos hosszú beállítás ezt az asszociációt még inkább alátámasztja. Leone tökéleteset szeretett volna alkotni, s ez nagyjából sikerült is. Annyira szofisztikáltan bánik a dramaturgiával, hogy minden egyes be... Többállítása szinte a végletekig kiaknázza a néző érzelmi és minden más munícióját. Minden képe metafora, minden párbeszédben valamilyen allegória rejlik, a legtöbb karakter akár egy Zodiákusba is beilleszthető lenne, ha ugyan nem egy-egy lapját ábrázolják egy tarot kártyának. Számos elemzés szerint az akkor már évtizedek óta giccses ábrázolásmódjukkal valóságromboló álwesternek koncepciózus lezárásaként született. Mindamellett a Leone életműben is valamilyen szinten egyedi, hiszen a Dollár trilógia folytatásaként sem tudható be. Voltaképp egy önálló elbeszélése mindannak, amit a készítők valójában gondoltak a vadnyugat Amerikájáról. Terjengős dialógusok helyett inkább a rejtező, kimondatlan indulatok, pátosz és a hangzatos ideológiák ellentétpárjaként a nyílt szándékok vették át a stafétát. Külön nem érdemes kiemelni egyetlen szereplőt sem, a karaktereknek a drámai vonalvezetésbe belesimuló személyiségük alapja az összbenyomás eszményi létrejöttének. Összességében tehát egy ihletszerűen megalkotott műről van szó, mely az időn kívül áll. Minden túlzás nélkül túlmutat a nagyközönségnek szóló szórakoztatáson, s oktató-tanítói jelleget ölt. Minden filmes klisét levet magáról.

Lehet kellett volna bele egy Clint Eastwood mert így nagyon gyér lett. Többet vártam volna ettől a filmtől. Nem lett teljesen rossz de nem is nagy szám. Azonban akik szeretik a könnyed western dolgokat talán bejöhet. Nem okozott maradandó élményeket.

Itt egy véleményben negatív kritikaként olvasom, hogy hosszú és lassú. Elaludtak rajta. (?) Hmmm. Szerintem pont az az egyik erénye a filmnek, hogy nem kapkod, kivár, hagy időt átérezni a pillanatot... egy-egy arcrezdülés vagy kézmozdulat sokszor töb... Többbet mond a kiejtett szónál... mindez Morricone csodálatos kísérőzenéjével. Én imádom.

Sosem lesz kedvencem, de vannak benne zseniális jelenetek, értem ez alatt az elején a família kiírtását, vagy a végén a harmonikás jelenetet. A zene pedig annyira legendás hogy nincs ember aki fel ne ismerné néhány másodperc alatt. Kult klasszikus, aminek vénájából nagyon sok western táplálkozott.