A kritikusok alaposan megették a filmet, és én értem is, hogy miért. Egyszerűen a film nem teljesített annyira jól, mint azt elvárták volna tőle. A színészi teljesítmény néhol mesterkélt, a jelenetek több alkalommal is megmagyarázhatatlanul elnyújtottak. Mindez elveszi a film igazi varázsát, és így a dráma is kiveszik a filmből, amit ráadásul elsősorban drámának szántak.
Ben Affleck ezzel a filmmel megmutatta, hogy tud rendezni és komolyan is veszi a rendezést. Színészként már annyira nem erős, akár el is engedhette volna ezt a szerepet.
Ha akcióra, vagy szórakoztató jelentekre vágyik valaki, akkor lehet, hogy nem ez a megfelelő alkotás. Ugyanakkor néha megesik, hogy a nyelvezetébe átszivárog valami életszerű, valami magasztosabb értelem, ami abból ered, hogy nincs nagyon túlcizellálva. Nem rossz. De nem tudnám megmondani, hogy milyen is tulajdonképpen...
Ahhoz képest, hogy németek készítettek filmet a német történelem egyik legfontosabb eseményéről, a Berlini fal felállításáról, meglepett. Meg is néztem a filmet és be kell vallanom, hogy nagyon tetszett. Az egyik alapfilm a tékámban.
Remek sorozat lett a Gracepoint, tényleg le a kalappal. A színészek és a sztori is kiváló, a zene és a képi megoldások pedig olyan erős atmoszférát teremtenek, amilyet elég ritkán látni. Persze senki nem számítson nagy akciókra, meg NCIS-szerű nyomozásra, ez nem az a sorozat, hanem sokkal jobb azoknál.
Ned Benson valami nagyon komolyat akart mondani ezzel a filmmel, de a végén nem mondott semmit. A sztori ugyan rendben van, de nagyon céltalan, csak halad előre anélkül, hogy maga elé vetítene egy célt, események történnek, de nem tudjuk miért, és mi értelme van ennek az egésznek. Nekem emiatt egyáltalán nem sikerült azonosulnom a szereplőkkel, pedig éreztem, hogy kellett volna. Azt gondolom, hogy ennek a filmnek ez lett volna az elsődleges feladata, és ebben közepesen teljesített. A színészi játék jó, az nem vitás, de hát profikról van szó, a baj az lenne, ha rosszul játszanának.
A Disney úgy gondolta, hogy mivel az Alice Csodaországban óriási siker volt, lekövetik a receptet, és minden nagyon jó lesz. De ez a remake nagy fantáziátlan lett, ami pedig működik benne, az máshol is láthattuk már szinte ugyanilyen formában.
Nem azért, de ez a film tele van nőgyűlölő és rasszista poénokkal, csodálkozom, hogy ezt a filmet még engedték leforgatni 2014-ben. A főhős meglehetősen bántó klisék összessége a fiatal nőkről, az összes nem fehér karakter valamilyen bűnöző, és még sorolhatnám. Not funny bro...
Szerintem ez a Jay és Néma Bob téma már kicsit kifáradt, mire ez a film elkészült. A legtöbb jó poént ellőtték a többi filmben, és itt már kicsit erőltetett volt, mintha muszáj lenne még egyszer kipréselniük magukból valamit, és így nagyon izzadságszagúra sikeredett. Határozottan nem volt olyan jó, mint a többi Smith film.
Minden, ami Meryl Streep, az jöhet! Nagyon régen láttam már ezt a filmet, üdítő dolog volt ismét megnézni. Nagyon szeretem! Szerintem rendkívüli a téma, melyet feldolgoz, elgondolkodtató mondanivalóval és a színészek játéka is kiváló!
Alkonyat utolsó része lett a franchise legösszeszedettebb része, ami azért már nagy szó, hiszen ezzel végre sikerült felkapaszkodni a közepes színvonalra. Ezen a szinten pedig jól teljesít a film, de többet azért ne akarjunk belelátni.
Nem tudom mit lépnék egyedülálló anyaként, ha veszélybe kerülne a gyerekem jövője, s a megélhetésünk, de mindig van másik út a helyzet megoldására. Úgy gondolom a történetnek másféle kimenetele is lehetett volna.
Tökéletes dramaturgiájú, patikamérlegen kimért alkotás a Holdfény királyság, de ezt most a lehető legpozitívabb értelemben értem. Wes Anderson továbbra is az indie filmesek legjobbja.
Morál, társadalomkritika, hatalom, szólásszabadság, korrupció - minden egy filmben. Nem tudom, mennyit ferdítettek, és vajon mit szólt hozzá Wigand, de kíváncsi lennék. Lehet, hogy úgy érzi, kisemmizték, kiforgatták élete történetéből. Lehet, hogy egyeseknek csak egy újabb hatásvadász "valós történeten alapuló" összeesküvés-elméletnek tűnik, de szerintem több annál. Remek ábrázolása annak a hatalomgépezetnek, ami ilyen multik mögött munkál, és kiváló csavaros bemutatása egy olyan sztorinak, amit csak az élet tud produkálni.
Mintha a rendező nehezen döntött volna, hogy egy látványeffektes gagyi sztikomot vagy egy populáris filozófiával tűzdelt produkciót hozzon létre. Nem érzem, hogy ügyesen sikerült volna eltalálni az irányt a két út között. Ettől függetlenül már majdnem emberinek látom Keanu Reeveset ebben a szerepben, pedig neki aztán nehéz természetesnek látszódnia. Al Pacino lehengerlő, mint mindig.
56 Yves Saint Laurent (2014)