Nagyon durva filmdráma, nekem túlságosan erős volt. Hiteles volt maga a történet is, a szereplők játéka is, de a száraz nyers ábrázolásmód és a túl sok emberi kegyetlenkedés miatt a film rettenetesen nyomasztó. Legalább egy hajszálnyi derűt csempészhetett volna a rendező a történet soraiba.
Végre valaki rendezett egy olyan filmet, ami az első percétől az utolsóig nekem szól. Ugyanis 1. imádon Sam Rockwellt, bármit csinál, lehet jó, lehet rossz, lehet gennyláda vagy lehet űrhajós. 2. Az Űrodüsszeia hatalmas kedvencem, ez a film meg egyszerűen hemzseg az utalásoktól, és hozza a hangulatát. 3. Clint Mansell pedig szintén az egyik kedvenc filmes zeneszerzőm. Ja, és Kevin Spacey mint sztoikus számítógép? Hát csillagos ötös.
Igazán kedves film. Tetszett, ahogy a rendező kidolgozta, majd megjelenítette a két testvér kapcsolatát. A bárban dolgozó Bianca mindent megtesz, hogy az Asperger-szindrómás testvére, Jane is teljes embernek érezze magát. A két lány kapcsolata nagyot fordul, amikor felbukkan egy fiú, aki rabul ejti Jane szívét. Romantikus film, de magáról a betegségről is sok érdekes információ hangzik el.
Witherspoon és Phoenix is élete alakítását nyújtotta A nyughatatlanban, mindketten egészen zseniálisak voltak. Ehhez még egy kicsit mázos, de többnyire korrekt forgatókönyv és jó rendezés is párosult. Utoljára talán a Ray volt ilyen átütő, már ami a műfajt illeti. Nagyon ajánlott!
Érdekes elgondolás három különböző történetet ugyanazon elv mentén megközelíteni, de én például a második sztorit egy az egyben kihagytam volna, szerintem semmit nem tett hozzá az összképhez.
Érdekes életrajzi film volt, nekem nagyon tetszett. Kicsit más szemmel nézem most az amerikai történelem ezen időszakát; Johnson nem egy boldog és felhőtlen korszakban lehetett elnök.
Hiába a nagy rohanás, a filmnek nem sikerült visszaadnia a regény feszességét. Sajnos az Angyalok és Démonok Tom Hanks ellenére sem lett jó film, csak egy sikeres regény középszerű adaptációja. Pedig több is volt ebben...
Túlságosan unalmas, és a főszereplő motivációja is nagyon mesterkélt. Az alap elképzelést is túl egyszerűnek tartom, a természethez, az emberi érzésekhez és az egyszerűséghez való visszatérés kliséje semmit nem tesz hozzá a filmhez.
A kevesebb több lett volna. Túl sok a karakter, túl sok történet, és kevés mondanivaló. Többet kellett volna arra koncentrálni, hogy Haggins mit is akar ezzel a filmmel. Persze van egy üzenete, ami nagyon erősen közvetíteni akar, de kicsit túlságosan is didaktikus.
Ez a második rész a sorozatban erről az okos kóliáról, de gyakorlatilag megegyezik az elsővel. Ezt viszont még lehet nézni, az utána következő próbálkozások már sokkal gyengébbek.
Nem sikerült ez a film annyira jól, mint amilyen jónak ígérkezett az előzetesek alapján. Próbál nagyon drámai lenni, de nálam csak ritkán sikerült elérnie bármilyen hatást. Egyedül a látvánnyal voltam megelégedve, az már az előzetesekből is látszik, hogy egy nagyon igényesen felépített világban játszódik a film.
Bámulatos, hogy a két kiváló színész mennyire betölti a nézőteret személyiségével és játékával. Ha senki más nem fordulna meg a filmben, akkor is bőven elég volna ez a két szereplő. A történet rém egyszerű, de ebből a nézőpontból minden másként hat. Kiváló alkotás!
Az egyik legjobb zsánerfilm, össze sem lehet számolni, hány akciómozi merített ebből a felállásból és dramaturgiából. A maga nemében egy igazi klasszikus, de a mai szemnek már eléggé ütött-kopott. De hát van, amit nem lehet elvitatni tőle. Szóval ez nálam egy 5-ös, de az Aranypolgár, meg nem az Elfújta a szél féle 5-ös, de akkor is.
Kifejezetten tetszik, hogy egy komoly és szomorú történetet, mozgássérültnek lenni, kiszolgáltatottnak, egy megható barátságban old fel. Hiszen Driss társadalmilag majdhogynem jobban ki van szolgáltatva a rendszernek, mint a gazdag, tanult Philippe. Ketten együtt túllendülnek a hétköznapok akadályain és nem csak megnevettetik egymást, hanem megadják a másiknak a teljes és szerethető lény képzetét.
Abszolúte érdemes megnézni, nem utolsó sorban a zenéért, mert hihetetlenül jó darabokat lehet benne hallani, és azt is érdekes megfigyelni, hogy milyen jól cseng össze a zene mindig a cselekménnyel, ami különben is nagyon drámai és megható. A színészi játék meg egyenesen lenyűgöző!
80 Kim Bok-nam salinsageonui jeonmal (2010)