én nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez most egy dráma, vagy egy komédia a diszkriminációról. Nekem keveredtek ezek a pilótás-, steward-os karakterek, nem igazán volt ez jól megírva.
Szomorú és megmosolyogtató is egyben, de mindenképpen hatásos film, amit nagyon meg lehet kedvelni. Emília, a kissé nagyszájú igencsak őszinte leány felnőtté válása is nagyon kedves momentum a számomra.
Egyszer vidám és egy kicsit lehangoló is. Nem az a mézes romantikus film. Szerintem életszerűbb, és ettől jók is ezek a filmek. Na, meg, hogy végre nem világsztárokkal zsúfolják tele.
Szerintem gyönyörű film, imádom, ahogy egyesíteni tudták ezt a középkori hangulatot egy kis romantikával. Szinte klasszikussá vált ma már, és valahányszor leadják a tévében én mindig megnézem.
Általában szeretem az inde filmeket, igazán tág teret biztosítanak az alkotónak, és mindenki egmutathatja, amit csak tud filmügyileg. De ez valahogy elképesztően hosszadalmasnak tűnt nekem és egyszerűen...hmm nem elég kiforrottnak.
Ez egy izgalmakkal és fordulattokkal teli kalandfilm, ami alkalmanként képes komolyabb hangnemre váltani, így nem csak puszta akcióról és kalandról szól minden, hanem van mondanivaló is. A film képi világa igényes, a jelenetek jól lettek beállítva és a színészeket sem érheti negatív kritika. Mindent összegezve ez a film jól szerepelt.
Tipikus kilencvenes évekbeli nyálas rom-film. Minden olyan mű és felszínes volt benne. Semmi igazi és valós átélés, csak színjátszás. Emiatt nem érdemes megnézni. Egyszer talán. Ha mondjuk zokogni vágysz.
A családi kapcsolatokat boncolgató dráma meghökkentő és kissé abszurd fordulatokban gazdag. Az író-rendező, Cristi Puiu remekül eltalálta a magas hőfokon égő, rokonok között kusza és sokszínű kapcsolatok megrajzolását. Remek film, csak ajánlani tudom a komoly témájú filmek rajongóinak.
Jó film volt, nem a legjobb Lars von Trier alkotás, de azért eléggé erős volt, nem volt egyszerű végignézni, viszont igenis meg tudta érinteni az embert. Jó volt a zene, mert Björk elég keményen játszott.
Nagyon lassú tempójú film, de én pont ilyennek szerettem. Az emberi drámák és sorsok lassan tárulnak fel előttünk, s így bontakoznak ki az emberi jellemek is. Ez a film lelassít és teljesen kizökkent európaiságunkból és a felvilágosult, felgyorsult, modernizált világunk szüntelen lüktetéséből kiszakít. Nagyszerű alkotás!
Remek film a szexuális úton terjedő betegségek veszélyeiről, s felhívja a figyelmet arra, hogy a szex bizony nem csupán édes kis élvezet. Emellett remek a film ritmusa; nem unalmas és nincs benne szócséplés. Ajánlom mindenkinek!
Laza, könnyed, vicces és szórakoztató film az életről és a húszas, harmincas éveik között vagy azon túl lebegő fiatalok útkereséséről és nyűglődéséről. Semmi olyat nem mondott a film, amit már ne tudnék.
Nagyon jó volt a film, a kis Coppola szerintem elég tehetséges rendező, még ha a papához nem is feltétlenül ér fel, de ez a film is baromi jól volt összerakva, a színészek, a zene, a képek olyan jól passzoltak egymáshoz, hogy a vége egy nagyon átütő hatás lett. Szerintem mindenképpen érdemes megnézni, mert ritka nagy filmélmény, sok apró finomsággal játszik, és egy nagyon emberi és tragikus történetet mesél el, amit érdemes meghallgatni.
A történet alapján azt gondoltam, hogy ez egy jó film lesz. Aztán megnéztem és rájöttem, hogy nem lett az. Unatkoztam. Pedig a sztori maga nagyon ígéretesnek tűnt, de a rendező nem tudta kihozni belőle a maximumot. Sokkal jobban kidolgozott jelenetek és mozgalmasabb párbeszédek, eseménydúsabb mozzanatok kellettek volna még ide. Egyedül Juno Temple játékát tudnám kiemelni - a csaj vitte a vállán a filmet.
Nagy nagy merészség volt anno az akkori alkotóktól, hogy egy ilyen filmbe vágtak. Magas művészi értéket képvisel, talán ezért tudta elkerülni a cenzúrát.
Az amerikai lelkiismeret nem bírja ki, hogy ne feszegesse ezt a témát újra és újra, koronként, társadalmi csoportonként és korosztályonként. Az Amerikai história X gyakorlatilag egy célközönséget lő be magának, azokhoz szól és azokkal az eszközökkel teszi, amit ők értenek. Egyébként meg nem árnyalja túlzottan a kérdést, Derek pálfordulása nagyjából magától értetődő, ha életben akar maradni, és az oké, hogy Edward Norton jó színész, de nem hiszem, hogy van ember, aki ezt hitelesen tudná előadni.
A film próbál vicces és komoly is lenni, de igazán egyik sem sikerül. A keserédes poénokon inkább sírni szeretne az ember, a szánalomra méltó emberi szituációkon viszont legszívesebben nevetnék. Egyébként a film nézhető, de minden tekintetben felejthető. Talán egy kicsit lazábbra kellene venni a figurát és akkor a közönség is könnyebben tudna feloldódni.
64 Rúzs, reptér, satöbbi (2012)