A rendező sorozatban nyomja a középszerűvé lett filmeket. Ami nem gond, csak annyi, hogy pl soha nem üt meg egy bizonyos ingerküszöböt. Mindig ugyanaz megy körbe körbe és soha nem fokozódik a feszültség...de nem olyan rossz az egész.
Az emberek gyakran már előítélettel ülnek le megnézni egy horrorfilm remake-jét. Szerintem ez az oka annak, hogy A texasi láncfűrészes ennyi negatív kritikát kapott. Szerintem ez egy tisztességesen összerakott film, amiben minden megvan, amit egy horrortól várhatunk. A film a realizmusáért külön jópontot érdemel.
Az alapok ismertek: egy csapatnyi fiatal ismeretlen vidékre kószál a nagy kaland reményében, de amiben részük lesz, az a legrosszab rémálmaikon is túltesz. A film éppen úgy építkezik, mint bármelyik közepes film, ami erre a sztorira épül. Ennek mefelően találunk benne például a sötétben gondolkodás nélkül össze-vissza rohangálós jelenetet, hogy csak ezt az egy klisét említsem. Ehhez képest azért egész gyorsan elment ez a másfél óra. Szóval nem rosz szerintem, de jónak azért nem mondanám.
Sok a szöveg, gyengék a színészek, a történet hiányos és a cápát is nagyítóval kell keresni. Ez a film akkor most tulajdonképpen miről is szól? Nem arról kellene, hogy egy félelmetes éles fogú sunyi dög a víz alatt emberekre vadászik? Ahh, már a cápás filmek sem a régiek.
Szépen leforgatott álom, vagy talán inkább rémálom. A legjobban a nyitójelenet fogott meg, de említésre méltó még az erős színészi játék és a film utánozhatatlan hangulata.
A kritikusok megoszlóan nyilatkoztak a Gonosz halott trilógiáról és a harmadik részről egyaránt. A folytatás képes hozni az első két rész színvonalát, sőt látványban még igényesebb is. A problémát az jelentheti, hogy ez a film biztosan nem fog tetszeni mindenkinek, de ez nem is áll szándékában, ez egy rétegfilm, annak pedig meglehetősen sikeres és időt álló.
Nagy kedvenc! Egyértelmű, hogy a trilógia legjobb része a harmadik rész, de a második is megjárja. A motorfűrészes jelenetek nagyon ott vannak. A rendező a tőle megszokott humorral kezeli a filmet. Aki szereti a horror paródiákat, annak mindenképpen javaslom ezt a filmet.
Okos történetből jó zsánerfilm lett, amit kiváló színészek adtak át a nézőknek, és amely nem véletlenül borzolja a kedélyeket már évtizedek óta. Azóta finomodott a maszkmesteri szakma és a trükkfelvételek is, de ennyire zavaróan csak kevés film tud nekünk tálalni egy ördögtől megszállt kislányt, és még csak digitális utómunka sem kellett hozzá. Az Ördögűző a horrorfilmek egyik alapmunkája, és rajongója a műfajnak, de ezt nem látta, semmit sem látott.
Jó kis B-listás horror/akció hibrid, nem tudom, miért kell annyit szidni. Ez a film ennyi, ennyi is akart lenni és teljesen szerethető a maga banalitásában. Az emberek annyira magasan hordják az orrukat, mintha mindennek a műveltetésről vagy a meghökkentésről kellene szólnia. Szórakoztató, ahogy komolynak és röhejesnek mutatja magát egyszerre, ne akarjunk már mindenféle sznoboskodással többet számon kérni rajta.
Számomra egy semmitmondó pornónak tűnt, amiben a rendező próbál valami szerinte nagyon nagyszerűt a világ tudomására hozni, de ehelyett nem történik benne semmi.
Érdekes ez a film, főleg, mert az egyik első Stephen King feldolgozás. Annyiból nem tetszik, hogy szerintem elég fontos dolgokban tértek el a könyvtől, ami nagyban rontotta az összképet, legalábbis annak, aki ismeri a könyvet is, és így kicsit kevésbé volt élvezhető. De önmagában szerintem a film megállja a helyét, és persze figyelembe kell venni a megítélésekor, hogy most már elég réginek számít.
Nagyon nem jött be ez a rész. Az első még valamennyire tetszett, gondoltam, talán ez is lesz annyira jó, de igazság szerint nagyot csalódtam. Elég kár, mert az ötlet talán jó volt, de nem volt annyira értelme még egy részt csinálni és újra elsütni ugyanazt, miközben semmi újat nem hoznak.
Ez egy klasszikus a műfaj kedvelőinek körében, bátran ajánlom az erős idegzetű horror-rajongóknak, mert garantáltan hideglelős perceket fog szerezni nekik!
Nagyon jó film, jól össze van rakva, és tetszett, hogy most nem az átlagos akciófilmes szerepben láttuk Schwarzeneggert, hanem inkább ebben a kicsit misztikus, fantasy szerű történetbe. Gabriel Byrne is az egyik legjobb Sátán, akit valaha láttam filmen, talán csak Al Pacino pipálja le őt az Ördög ügyvédjében.
Az egyik legjobb vígjáték, amit az elmúlt években láttam. Egyrészt baromi jó szereplőgárdát trombitáltak össze, de most kivételesen még az írók is nagy tehetségről tettek tanúbizonyságot. A mai vígjátékokban általában csak egy vicces alapsztori szokott lenni (ha és amennyiben), meg néha talán 1-2 poénos gag, de itt ezek hemzsegtek, egyik vicces jelenetre jött a másik, és az ember végig fogja a hasát a röhögéstől. Szóval 5 pont abszolúte.
50 Emanuelle e gli ultimi cannibali (1977)