Sokan odavannak Clooney-ért, de szerintem eléggé unalmas, amit csinál, mindig ugyanazt a karaktert hozza, aki egyszer, legfeljebb kétszer ha izgalmas, de utána már inkább irritáló a számomra.
Szerintem nagyon jól megteremtették azt a hangulatot, amit az a képzeletbeli vészterhes időszak produkált, amikor Miguel a kormány véreskezű bérgyilkosa irtotta az embereket.
A horrorfilm-rajongók körében nem véletlen a film hatalmas nimbusza, elvégre tényleg annyira beteg, amennyire csak kell. Kegyetlen, véres, hatásos és közben végig megmarad nagyon komolynak, azaz nem csúszik el azon a banánhéjon, amin a kevésbé átgondolt alkotások el szoktak – amikor bénává és röhejessé válnak. A pontosan megtervezett és kivitelezett nyomasztó hangulat végig feszültségben tart minket, tehát a célját eléri. Mást nem.
Emlékszem, amikor az egyik osztálytársamék lakásán néztük ezt a filmet, titokban, olyan hangulatot teremtve magunknak, amiben ez egy hatalamasat üthetett. Nem rég a tévében láttam, és hát mondanom sem kell, totál beörültem. De nagy csalódás lett a vége. Gondolom ez érthető, mivel valójában nem nagyon van benne semmi rendkívülien jó, vagy megkapó. Éppenhogy nem rossz.
Szerintem nagyon lassú lefolyású, de érdekes és hasznos és tanulságos film. A lényege, hogy a pár folyamatosan olyan dolgokkal küzd, amik szélmalomharcot jelentenek. Egy kapcsolatba nem fér el MINDEN. A bizalom és a támogatás ennek a kapcsolatnak a gyenge pontja, pedig enélkül csak egy örökös harc az egész...:)
A Viharszigetben annyi klisé van, hogy nem győztem összeszámolni - elmebetegek, elzárt hely, nyomasztó környezet, kísértett főhős, traumák stb, de ennek ellenére teljesen nézhető és élvezhető film, ami valahogy mégis eléri, hogy az ember ne unja, hanem még egy kicsit izguljon is. Persze nem túlságosan, hiszen nem nagyon van miért, de ha valakinek nincs kedve gondolkodni, csak egy kis feszültségre vágyik, akkor tökéletes megoldás.
Sokáig nem tudtam, hogy a rendezőnő tulajdonképpen mit is akar, teljesen nevetségessé tenni a szovjet hadsereget, avagy szobrot emelni a hősiességnek. Sokáig úgy tűnt h inkább az előző variáns lép életbe, de nem ez történt. Nem láthattam ugyan orbitális színészi teljesítményeket, de egészen tisztességesen megcsinált filmről van szó, jó rendezéssel és kiválóan megkomponált hangulattal.
Szerintem meg éppen ellenkezőleg. Egészen jól visszaadja a könyv hangulatát. A színészi leosztás meg fantasztikusan jó. Én nagyon élveztem. Végre egy igazi szerelmi dráma. Egy igazán nőszerű nővel és egy férfiszerű férfivel.
Chloë Grace Moretz kétség kívül Hollywood legígéretesebb üdvöskéje, számos emlékezetes filmben játszott már eddig, de ez nem tartozik a legjobbak közé. Erről nyilván a forgatókönyvíró és a rendező is tehet, de nekem most Chloë alakítása sem tetszett igazán. Ez a feldolgozás teljesen szükségtelen volt, és néhány látványos jeleneten kívül nincs is benne semmi, amit pozitívan tudnék értékelni.
Pontosan az a fajta horror ez, mely nagyon odateszi magát. Kiváló a képi világa, pontosan a kívánt hatást érik el minimális párbeszédes elemek és a zene is.
Sokan lehúzták már ezt a filmet, nekem még is ez az egyik kedvencem. Valahogy pont az én ízlésvilágomnak való. Kissé már-már parodikus a sok vér miatt, de így is tetszik. Tetszik az, ahogyan Pozsonyt ábrázolják, még ha tudom is, hogy nem ott forgatták. Ismerem a várost, amit itt látunk bár nem az igazi Pozsony, még is sikerült jól elkapni. Maga a történet is jó, még ha valóságalapja nincs is. Legalábbis remélem, hogy nincs.
A horror műfaját elárasztották a remake-ek. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha ne rontanák el őket az alkotók sorra egymás után. A film azon túl, hogy teljes mértékben kiszámítható már-már túl sötét és arcátlanul közhelyes. Hugo Weaving és Anthony Hopkins mind nagyon jól alakítanak, de sajnos a filmet nem tudom pozitívan értékelni.
Nehéz elhinni, hogy H ilyen régen kezdte a karrierjét, viszont az biztosan az ő nagyságát bizonyítja, hogy szemben a legtöbb 1940 körül készült filmmel, amit láttam (talán a Casablancán kívül), ez még a mai napig is megállja a helyét, teljesen élvezetes, beszippant, és nagyon jó.
Nagyon magas színvonalú film, kiváló gyerekszereplőkkel (egyre ritkább) és persze sok különböző réteggel, amiket mind érdemes felfejteni. Ha az embernek van rá energiája, érdemes többször is megnézni ezt a filmet, mert sok minden megragadhat benne: a sötét hangulat, a barátság története, és persze a thrilleresebb, misztikusabb vonal is.
68 Mint a kámfor (1998)