Az első ránézésre rendkívül erős töltetű téma sajnos érzelmileg eléggé fapadosan van megjelenítve. CSakis a kiváló színészeknek hála nem fullad ki totál.
A történelmi filmeknél igen óvatosan kell bánni a heroizmussal, persze nyilván attól függ, mit akar a rendező. Hitelesnek tűnő, valódi karaktereket teremteni, vagy ügyes kosztümökbe bújtatott, értelmezhetetlen és értékelhetetlen szuperhősöket, akiket lepottyantanak egy adott korban, és azt mondják neki, na akkor most, fiam, nézzél elszántan a kamerába. Mel Gibson többi színészi képességét is kihasználhatta volna ebben a filmben, ha már ő rendezte saját magát, más kérdés, hogy miért nem jött össze.
Az egyik legjobb német film, amit valaha láttam. A srác baromi jól játszik, a sztori fergeteges, és szívhez szóló, a rendezés meg egyszerűen tökéletes. Hihetetlenül jól meg van ragadva, ahogy a fiú őrlődik a múlt és a jelen között, hogy próbálja újraalkotni a múltat, hogy a jelen ne legyen annyira sötét, aztán persze elbukik. És persze az egész kontextus miatt a magyar közönséghez különösen közel áll a téma.
A történelmi tartalom fontos és érdekes, de maga a film kicsit hosszúra sikeredett, és viszonylag keveset sikerült elmondania ahhoz képest, hogy mennyi lehetőség rejlett a történetben. Összességében kicsit vontatott, már-már unalmas volt, és így nem igazán sikerült mély nyomot hagynia maga után, pedig ebben a sztoriban volt potenciál bőven.
Nem volt valami jó film. Elég közepes volt, hosszú, már-már unalmas. A látványvilága úgy-ahogy elmegy, persze ahhoz képest, hogy 2000-ben készült, ma már talán sokkal jobbat is tudnának. Nem javasolnám különösebben senkinek, hogy megnézze.
Jó kis film volt, izgalmas, fordulatos thriller jól kitalált történettel, jó színészekkel. Persze sok dolguk nem volt vele, ha jól tudom, ez egy feldolgozás, az eredetiben a háborús hős a koreai háborúban szolgált. De ettől függetlenül egy teljesen jó filmet hoztak össze belőle, ami ugyan néhol már-már sci-fibe megy át, de attól még teljesen élvezhető marad.
Trágár, gagyi, gusztustalan, durva poénok. Nekem bejön ez a vonal, ráadásul jól működik társadalomkritikaként, görbe tükröt tart, és nem fél beszólni, nem hagyja ki a poénokat és vagány. Bevállalós film. Már többször megnéztem a haverommal és még mindig röhögünk rajta, sőt fél évente pite-maratont is tartunk.
Az alkotók talán felbuzdultak a fehér léggömb sikerén, és tovább vitték a felnőttek világában cstangoló kislány történetét. Csakhogy...a cselekmény nagyon kusza, és kissé vontatott az egész. Ez végül unalmassá teszi a filmet...és csendben elalszol rajta.
Ridley Scott szerintem ebben a filmben nem tudott akkorát alkotni, mint korábban. A sztori nem feltétlenül lett volna rossz, és persze a szereplőgárda sem semmi, de valahogy a film túlságosan bölcselkedő akart lenni, valami nagy igazságot akart mondani az életről, amit viszont kőgazdag drogkereskedőktől, akik csak gazdagabbak akarnak lenni, nem tartok annyira hitelesnek, és ez az egész filmnek ártott.
Értem én, hogy Noé után most már sikk elővenni a bibliai sztorikat, de könyörgök! Ezzel a filmmel tudtak beállni a sorba olyan alkotások mögé, mint a Krisztus utolsó megkísértése, a Passió, a Názereti Jézus?! Hogy nem sül le a képéről a bőr egy rendezőnek, amikor összeméri azokat a Jézus-filmeket a saját csöpögős értékelhetetlen izéjével?
Nagyon jól játszanak, eddig semmit nem tudtam a holland történelemnek erről a részéről, de itt nagyon érdekesen tudták feldolgozni, szeretem az ilyen típusú mozikat.
Nekem ez a rész tetszett a legkevésbé, az utolsó negyed órát, a harcot leszámítva dög unalom. Az érdekes benne csak a napóleoni háborúk környezetének megrajzolása, azt nem látni gayakran filmeken.
Jó film volt szerintem, főleg a képek voltak nagyon erősek. Nagyon jól kihangsúlyozták a különbséget London és Afrika, Észak és Dél között. De persze a történetre sem lehet rosszat mondani, egész jó a cselekmény, és érdekes a rendezés is, le tudja kötni az embert.
51 Sikoly a sötétben (1988)