Nem kötött le, habár helyes volt a főhős és végülis nincs bajom ezekkel a zenés, könnyed filmekkel, de ez nem adott oly sok feledhetetlen pillanatot, mint vártam.
Egy egész jó kísérletező horrorfilm, amit értékelni tudok, de sajnos több dramaturgiai megoldás számomra nem igazán volt érdekes. Roberts és Malkovich is remekül alakít, amely valamelyest felejthetetlenné teszi a filmet.
Többre számítottam, értem én a koncepciót, és érdekelt is, de sajnos a Machete egy nagyon ritmustalan, kusza mozi lett, egy bizonyos értelemben persze ráfoghatjuk, hogy hű, de laza, de ez még nem jelenti azt, hogy jó is. Trejo rajongói zabálni fogják, a többieknek azonban időpocsékolás, a második részt meg egyenesen messziről kerüljétek el.
Az oroszok és az amerikaiak egyszerűen nem tudnak lejönni egymásról, és évtizedekkel a hidegháború után is képesek leforgatni egy olyan filmet, amiben szovjet és amerikai titkosszolgálatok csapnak össze, hát gratulálok. Tudatában persze annak, hogy ennek a filmnek semmi egyéb értelme nem volt, mint hogy Angelina megint keményen és tökösen lövöldözhetett egy kicsit, attól még keríthettek volna hozzá valami rendes történetet.
Korrekt film az emberi vakmerőségről és a természet halálos voltának lebecsüléséről. Nagyon mást nem lehet hozzátenni, az ilyen hegymászós drámák között ez egy kimondottan erős film.
Hát, ez akkor lett volna nagy durranás a számomra,ha a film keletkezésének idejében nézem meg. Most azt kell mondjam, hogy nem igazán élveztem. Átláttam a szitán és megmosolyogtam az egyes effekteket.
Én gyerekkoromban nagyon bírtam Belmondó játékát a filmeken. Nem volt szerep és nem volt film, amit fel ne dobot volna a fizimiskájával. Ez estben is ez történik...különben elég semmilyen a sztori.
A forgatókönyvíró nagyon jó munkát végzett. Pontosan tudja, hogy mire van egy felnőtt nézőnek szüksége. Igen, szeretünk szórakozni, de emellett szeretjük, ha egy kicsit megmozgatják az agyunkat is.
Ne feledkezzünk el Michael Douglas és kollégái nagyszerű alakításáról sem. Mindegyikük lenyűgözött, egyszerűen nem tudtam levenni a szemem a képernyőről!
Nekem nagyon bejött ez a film, bár nem mondom, hogy olyan nagyon tetszett volna az elején az alapszituáció, aztán szép lassan csak belelendültünk. A film nem kezd valami túl gyorsan, de aztán ügyesen felpörögnek az események, a rendező pedig épp jó tempóban csöpögtette az infót, hogy az ember végig izgulja a történetet. Persze amikor ennyire felhúznak, akkor legyen olyan a végső megoldás, amilyennek lennie kell, ne maszatolják már el ennyire.
Tony Scott mindent egybe akart gyúrni ebben a filmben: akciót, romantikát, robbanást, sci-fit, de úgy tűnik, az időutazás már szétfeszíti a film kereteit. Ráadásul az egész filmnek van egy olyan üzenete, amivel eléri, hogy az emberek úgy érezzék, hülyének lettek nézve.
Nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy ez a sorozat felérjen a legjobbak közé. Egy kicsivel több dráma (nem sok, csak azért mégis, a katonaságnak megvannak az árnyoldalai) igen jót tenne, de így is nagyon a helyén van, és más hasonló sorozatot nem is tudok mondani, ami labdába rúghatna mellette. A 24 utoljára egy súlycsoport, de hát nem párhuzamosan futnak, szóval sok értelme nincs a hasonlítgatásnak. De egy szó mint száz, kőkemény és nagyon szórakoztató széria lett a Válaszcsapás, már az elején megfogott, azóta sem enged. Aki egy kis tesztoszteronra, fegyerropogásra és jó kis párbeszédekre vágyik, annak tökéletes választás.
Ez egy jó kis brit mini sorozat. Igaz, a végét kicsit túltolták eseményekkel, de egyébként még így is rendben van. Az ítéletvégrehajtás közegében játszódik.
60 Gigi (1958)