A nyolcvanas évek nem tett jót a könyvadaptációknak. Nem igazán sikerült jól a forgatókönyv ennél a filmnél sem. Ami kár, mivel az alapötlet és a koncepció adott volt. Ennek ellenére csak egy középszerű filmet sikerült kihozni belőle.
Nagy kedvencem volt ez a mese gyerekkoromban és még mindig egy nagyon kedves sorozatnak tartom. Szerintem érdemes bárkinek megnéznie, mert bár egyszerű a történet, garantáltan jó szórakozást tud nyújtani.
Ez eddig az idei év legjobb vígjátéka, ami mondjuk azért a felhozatalt elnézve nem olyan nagy szó, mindenesetre ezt meg kell neki adni. Mi végignevettük az egészet, és nyilvánvalóan ez volt a cél, szóval thumbs up. Jó volt ez.
Nem is nagyon tudok rá példát mondani, mikor éreztem azt, hogy egy sorozat ekkora hatással legyen rám, mint A hátrahagyottak. És a finálé, emberek, hát az egész évadot tátott szájjal néztem, de az utolsó résznél dobtam egy hátast. Iszonyat komoly sorozat, ott a helye a legjobbak között.
Nekem az első két film jobban tetszett, de ezt is lehet értékelni, bár itt inkább egyes jelenetek vannak, amiket jobban szeretek, és nem annyira a film egésze. Valahogy kevésbé áll össze, nem jó szerintem, mint a korábbiak, pedig azok is szemmel láthatóan sok különálló jelenet egymás után pakolásából álltak, de mégis jobban összefüggtek.
Biztos, hogy nem mindenkinek fog bejönni a történet, egy kicsit lassú, ugyanakkor nagyon kiegyensúlyozottan és egyenletesen épül fel. A képi világa szerintem egy picit giccses, a túl maga kontrasztól, de ettől eltekintve szerintem remek film, ami kimozdítja az embert a komfortzónájából.
Engem ez a film sehogy sem kötött le, sőt, egyenesen taszító volt, mind a történet, mind pedig a képi világa. Nem tudom, kiknek készültek ezek anno, de hogy ma már nézhetetlenek az egyszer biztos.
A legérdekesebb talán a sminkmesterek munkája, akik nagyon jól oldották meg a karakterek idősebb változatait. Emellett pedig elképesztően gyönyörű képi világa van a filmnek, de a történet számomra rettenetesen semmitmondóra sikeredett. Emiatt talán egy kissé csalódtam is.
Nagyon kemény, égető fájdalommal átjárt dokumentumfilm. Hihetelen, hogy ha valaki elszánja magát a változásra, azon múlik az élete, hogy bebocsájtják-e őt a rehabilitációs intézetbe...
A történet egy kicsit lassú, de szerintem remek szórakozás, az ,hogy kicsit a feledés homályába borult ez a film, talán annak is köszönhető, hogy nem igazán kapja meg azt a szakmai figyelmet, amit érdemel, pedig egy igazi musicallel van dolgunk.
AZ alkotóknak sikerül egy semmihez sem hasonlítható stílust felvenniük már a film legelején. Olyan ez, mint egy mockumentary, de mivel a témát bőségesen átszövik az összeesküvés elméletek, sokkal eladhatóbbá válik a sztori. A történet egyébként arról szól, hogy az Apollo 11 nem is érkezett meg a Holdra soha, az egész csak színjáték.
Egy egészen kellemes film, viszont eléggé felejthető. Nem ez a legrosszabb alkotás, amit valaha láttam, ebben a műfajban. Azonban azt kell mondjam, hogy Shannon Elizabeth alakítása engem teljesen meglepett.
A magam részéről nagyon szeretem a japán animációs filmeket, és nagyon érdekes volt látni, hogyan tudnak egy ilyen témát is feldolgozni. Szerintem nagyon eredeti módon közelítették meg, tanulságos, emellett pedig valódi élmény volt.
Elejétől a végéig érdekes, bemutatja a DeathRow tagjait és szinte mindenkit, aki a bandához köthető. A zenéjükért nem rajongok, de a történetük érdekes.
Az ilyen filmek sajnos sokszor észrevétlenek maradnak, pedig sokkal nagyobb reklámot érdemelnének. Al Gore és Guggenheim óriásit alkottak, munkájuk tényszerűségét a tudományos világ képviselői is elismerik. Mindenkinek látni kellene a filmjüket.
74 Ivanhoe (1983)