Ez eddig az idei év legjobb vígjátéka, ami mondjuk azért a felhozatalt elnézve nem olyan nagy szó, mindenesetre ezt meg kell neki adni. Mi végignevettük az egészet, és nyilvánvalóan ez volt a cél, szóval thumbs up. Jó volt ez.
Nem is nagyon tudok rá példát mondani, mikor éreztem azt, hogy egy sorozat ekkora hatással legyen rám, mint A hátrahagyottak. És a finálé, emberek, hát az egész évadot tátott szájjal néztem, de az utolsó résznél dobtam egy hátast. Iszonyat komoly sorozat, ott a helye a legjobbak között.
Nekem az első két film jobban tetszett, de ezt is lehet értékelni, bár itt inkább egyes jelenetek vannak, amiket jobban szeretek, és nem annyira a film egésze. Valahogy kevésbé áll össze, nem jó szerintem, mint a korábbiak, pedig azok is szemmel láthatóan sok különálló jelenet egymás után pakolásából álltak, de mégis jobban összefüggtek.
Biztos, hogy nem mindenkinek fog bejönni a történet, egy kicsit lassú, ugyanakkor nagyon kiegyensúlyozottan és egyenletesen épül fel. A képi világa szerintem egy picit giccses, a túl maga kontrasztól, de ettől eltekintve szerintem remek film, ami kimozdítja az embert a komfortzónájából.
Engem ez a film sehogy sem kötött le, sőt, egyenesen taszító volt, mind a történet, mind pedig a képi világa. Nem tudom, kiknek készültek ezek anno, de hogy ma már nézhetetlenek az egyszer biztos.
A legérdekesebb talán a sminkmesterek munkája, akik nagyon jól oldották meg a karakterek idősebb változatait. Emellett pedig elképesztően gyönyörű képi világa van a filmnek, de a történet számomra rettenetesen semmitmondóra sikeredett. Emiatt talán egy kissé csalódtam is.
Nagyon kemény, égető fájdalommal átjárt dokumentumfilm. Hihetelen, hogy ha valaki elszánja magát a változásra, azon múlik az élete, hogy bebocsájtják-e őt a rehabilitációs intézetbe...
A történet egy kicsit lassú, de szerintem remek szórakozás, az ,hogy kicsit a feledés homályába borult ez a film, talán annak is köszönhető, hogy nem igazán kapja meg azt a szakmai figyelmet, amit érdemel, pedig egy igazi musicallel van dolgunk.
AZ alkotóknak sikerül egy semmihez sem hasonlítható stílust felvenniük már a film legelején. Olyan ez, mint egy mockumentary, de mivel a témát bőségesen átszövik az összeesküvés elméletek, sokkal eladhatóbbá válik a sztori. A történet egyébként arról szól, hogy az Apollo 11 nem is érkezett meg a Holdra soha, az egész csak színjáték.
Egy egészen kellemes film, viszont eléggé felejthető. Nem ez a legrosszabb alkotás, amit valaha láttam, ebben a műfajban. Azonban azt kell mondjam, hogy Shannon Elizabeth alakítása engem teljesen meglepett.
A magam részéről nagyon szeretem a japán animációs filmeket, és nagyon érdekes volt látni, hogyan tudnak egy ilyen témát is feldolgozni. Szerintem nagyon eredeti módon közelítették meg, tanulságos, emellett pedig valódi élmény volt.
Elejétől a végéig érdekes, bemutatja a DeathRow tagjait és szinte mindenkit, aki a bandához köthető. A zenéjükért nem rajongok, de a történetük érdekes.
Az ilyen filmek sajnos sokszor észrevétlenek maradnak, pedig sokkal nagyobb reklámot érdemelnének. Al Gore és Guggenheim óriásit alkottak, munkájuk tényszerűségét a tudományos világ képviselői is elismerik. Mindenkinek látni kellene a filmjüket.
Tarkovsky egyik legjobb filmje, amit valaha készített. Ha nem láttál még impresszionista filmet (és erre jó esély van), ezt feltétlenül nézd meg. Ilyen filmélményben ritkán van részünk mostanában.
Nálam amúgy sincs magasan a léc, ha már az első képkockától kezdve látom, hogy van fel véve, a színek alapján, mennyire olcsó filmet használnak. Undorító és alpári az egész. Nincs semmi morális tétje, ami szerintem egy ilyen filmnél azért kellene, hogy legyen.
Általában nehezemre esik ráhangolódni a kétezres évek előtti filmekre, de ez annyira magával ragadott, hogy szinte fel sem tűnt, hogy elég régi darabhoz van szerencsém. Nagyszerű az egész hangulata, kiválóan ötvöződnek benne a dokumentumfilm és az életrajzi film elemei.
69 Kristályszemek (2004)