papaja

Az idei év egyik legjobb filmje, amit láttam. Szerintem érdemes rá báülni, pláne akkor, ha az ember valami teljes kikapcsolódásra vágyik.

Ez a film arra van, hogy rádöbbenjünk dolgokra, jókat vitatkozzunk rajtuk, és közben azért nevessünk is. Mert ezt komolyan venni nagyon nem szabad.

Ha érdekel a koreai filmművészet és kultúra, akkor ez elég mélyvíz - de azt biztos hamar megtapasztalod, hogy nagyon máshogy látják a világot.

Vicces és szuper képi világa van. Nem túlzás, amikor az egekbe dicsérik - egy nagyon szokatlan, de nagyon szórakoztató animációs sorozat.

Olvastam az előző hozzászólást, oké, értem én, de most tényleg, mikor láttunk utoljára hasonló filmet? Szerintem eleve hozzátesz a filmhez Pikachu karaktere, aki kis szőrös sárga detektívként lavírozik végig a filmben. Ja, ha ettől eltekintünk, akkor semmi extra, de ez épp hozzá tartozik, és szerintem hozzá is tud tenni az összképhez. Nekünk bejött, érdemes vele tenni egy próbát, mert fájni biztosan nem fog, és azt nehéz lenne kétségbe vonni, hogy a maga bájos módján tényleg szórakoztató.

Nagyon érzékletes, szívbemarkoló film több szempontból is. Egyrészt Janiéból, aki úgy tárja fel előttünk a közelben zajló háború képét, ahogy azt filmen talán még sosem láthattuk. A másik oldalon pedig ott van édesanyja és jegyese, akik bármelyik pillanatban megkaphatják a rossz hírt. Piszkosul erős alkotás a 9 hónap háború, és amit látunk, az tényleg csak a jéghegy csúcsa.

Az alapfelvetés abszolút alkalmas arra, hogy egy jó horror készüljön belőle... egyszer, tök más csapattal. Az Amikor lehunyod a szemed egyetlen pozitívuma a témája, amiből kiindul, de minden más a legjobb indulattal is csak közepes. Szóval ez most tőle egy gyenge hármas, mert legalább a parafaktor megvolt.

Nagyon sok lehetőség van ebben a történetben, de ez a film nem igazán tudta kiaknázni ezeket, amit kimondottan sajnálok, mert sokat vártam tőle. Ez így csak egy tipikus tinimozi lett minden extra nélkül. Hogy ennyire fussa az alapanyagból, az elég szegényes.

Az az igazság, hogy én mostanáig nem is igazán hallottam a filmről, és bár nem kifejezetten vagyok oda a régi fekete-fehér filmekért, nekem ez egészen bejött. Jó hangulata van és a sztori is egészen izgalmas.

Nem fogott meg azonnal, de a cselekmény előre haladtával egyre mélyebb dolgokba ássa bele magát a sztori. Ebből kifolyólag engem nagyon megérintett, így együtt a hangulatával.

Szép, szép, de a történet igen bugyutácska, és bár a humora a helyén van, és meg is tudott nevettetni, azért eléggé lehúzza az összképet. Részemről ezt most nem több egy közepesnél.

Egy tökéletesen feledhető misztikus thriller lett a Szellemek háza. Semmit nem tesz hozzá a műfajhoz, inkább csak elvett belőle. Mirren kihozott belőle mindent, de ez egy gyatra forgatókönyv mellett jottányit sem segít a filmen. Legjobb esetben is csak közepes.

Ha Barbara Streisand valamiben feltűnik, akkor a film lehet bármennyire is pocsék, az ő alakítása egész biztosan kiemelkedő lesz. Egy ilyen karaktert csípőből kivág, és csakugyan, nekem ő tetszett a legjobban a filmben. Még ha a történet eléggé sablonos is volt, akkor is igencsak aládúcolta az ő alakítása az egész koncepciót.

Mit is mondhatnék, a sci-fi műfaj rajongói szerint valószínűleg botrányos a film. Egyszerűen nem találok mentséget a középszerűségére.

Megnéztem, de nem igazán tudom, hogy mit gondoljak az egészről. Valahogy nagyon vállalhatatlannak érezem az egész koncepciót egyszerűen. Antonio Banderas-t nem igazán értem, miért vállalt el egy ilyen botrányosan sablonos karaktert.

Én nagyon szeretem a dinós filmeket, jöhet belőlük bármennyé, de sajnos azt kell mondjam, hogy ez a film nekem egy kicsit csalódás volt. Nem tudnám megmondani, hogy hol volt az a pont, hogy egyszerűen elveszítettem az érdeklődésemet, minden esetre azonban tényleg nem egy csúcs darab.

Erre igazán nem találok szavakat. Igazán elegáns film, ami talán egy picit távol is esik a western műfajától, de talán pont azért is mondható egy emlékezetesebb alkotásnak. Nem annyira konvencionális, sokkalta inkább bevállalósabbnak mondanám.

Nem tudom miért ne engedhetné meg magának néhanapján az ember lánya, hogy egy bögre kávéval a kezében élvezze ki az igazi működőképes szerelmet....Brown szépen megtermett példány...nem ártana egy ilyen a háztatartásba...nem igaz? :D

Nagyon De Palma rendezésére hajazó film, ám valami nagyon hiányzik belőle. Máskülönben a banális történetnek, a szikár erotikus jeleneteivel túlságosan is minimalistára sikeredett, így nem igazán tud túllépni a "klisés francia filmek" korlátai közül.