Meglepően jól sikerült ez a film. Kicsit szkeptikus voltam, de szerintem a színészi alakítások egyszerűen fenomenálisak, amit csak aládúcol a jól megírt sztori. Engem teljesen megérintett. Mindenkinek csakis ajánlani tudom.
először is gratulálok Schwechtje Mihály rendezői bemutatkozásához, szerintem ezzel a filmmel le tudta tenni az erős alapokat, és kíváncsivá tett, mivel rukkol elő legközelebb. A film témája érdekes, aktuális és engem személy szerint meg tudott érinteni, csak attól tartok, sokkal kevesebben fognak rá jegyet váltani, mint kéne. Én mindenesetre megtettem, támogassátok a fiatal magyar filmeseket Ti is! :)
Fú de súlyos egy film volt ez, de kimondottan jó érelemben. Sétálsz az utcán, bemész egy moziba, megtetszik egy plakát, jólvan, gondolod beülsz, aztán arcon csak a mozi. Na, ilyen élményben volt részem, és merem ajánlani másoknak is. Nagyon bejött, erre emlékezni fogok még egy jó darabig.
Lássuk be, ahogy megnézzük az előzetest, nem sokat várunk a filmtől. Van egy szokásos sablonos alapszitu, amiből aztán nem is keveredik ki jobb történet, ráadásul az ehhez kapcsolódó klisés karakterek sem okoznak kellemes meglepetést. Mondanám, hogy legalább egyszer nézhető a film, de szerintem teljességgel kihagyható. Sajnos még Richard Dreyfuss sem igazán tud ezen változtatni.
Hát, gyerekek szerintem ez eléggé gyengére sikeredett. Nem tudom, mi lehetett az alkotók valódi szándéka, de szerintem elég keveset markoltak ezzel a filmmel. Az egész nem mutat túl egy tipikus horror sablonjain, egyszóval rettenetesen konvencionális az egész.
Mivel alapból Wes Anderson rajongó vagyok, így én ezt a filmet egyszerűen nagyon vártam. Az biztos, hogy a rendező egyszerűen remekül bánik a stop-motion technikával, hihetetlenül aprólékos és kidolgozott a látvány. Egyszerűen gyönyörű ez a képi világ. Úgy gondolom, hogy Wes Andersonnak egyúttal ez az a műve, amely a leginkább reflektál valamilyen társadalmi problémára, jelenségre. Mindenképpen érdemes megnézni!
Ismerve a rendező eddigi munkásságát, volt egy lap elvárásom a filmmel szemben, és bár tudtam, hogy nagyjából mire számítsak, mégis meglepett. Voltak részek, amelyeket kifejezetten nem szerette, de engem teljesen kárpótol minden kisebb csúsztatásért a film csodálatos alaphangulata, ami egyszerre fájdalmasan szomorú és izgalmas is.
Jeremy Irons miatt néztem meg ezt a filmet, de sajnos még az ő játéka sem tudta kiemelkedővé tenni ezt az amúgy sem túl izgalmas cselekményt, pedig alapjában véve minden adott volt, hogy egy emlékezetes alakítás születhessen, csak éppen minden olyan felszínesre sikeredett. Kár érte.
Igyekeztem úgy kezelni ezt a filmet, mint egy szimpla trash alkotást, de rájöttem, hogy ez sajnos kevés. Ez a film nem azért rossz szerintem, mert minden olyan olcsó és híg megoldás, hanem mert a készítők nem igazán voltak ötletesek. Teljesen következetlenül épül fel az egész dramaturgiai szempontból, az egyetlen nagy erőssége a képi világa, de szerintem ez egyszerűen kevés.
Én egész jól elvoltam ezzel a filmmel. Nem akart több lenni, mint ami. Volt ez a remek posztapokaliptikus hangulata, már ha ez remeknek mondható, de talán ezt a westernes eklektikát egy kicsit túltolták az alkotók. Ettől persze nálam még rendben van az egész, de azért talán érdemes fenntartásokkal fogadni.
Nekem a történet nem igazán jött be, Harley karaktere valahogy nem ugyanaz, mint azt megszokhattuk, és nem a konvencióktól való eltérés ez, inkább valami hanyagságnak tudható be. Rendkívüli atmoszférateremtő ereje van, nekem mégis valahogy gyengécske.
Egy japán horrortól azért többet vártam volna. Nem volt annyira ideglelős, sem pedig félelmetes. Egyszóval egy közepesnek mondanám ebből a műfajból. Minden esetre szerintem egyszer meg lehet nézni.
Azt mondták, hogy ez egy olyan film, amihez ki kell kapcsolni az agyam. Szerintem ez nem elég, ki kell venni és elásni valahol a kertben. A forgatókönyv az valami nevetséges, annyira igénytelenül van megcsinálva ez a film, hogy az már fáj. Szemétbe vele!
Hát, nagyon átjött nekem a "fíling" az egészből, nekem tetszett, élvezetes volt, hogy olyan pörgős, hogy annak ellenére, hogy mintha egy low budgetos film lenne, sok kreativitást és ötletet vittek bele.
A történet nagyon hajaz Csáth Géza novellájára, bár azt meg kell hagyni, nagyon szépen néz ki a film. Ennek ellenére szerintem kissé mintha begyulladtak volna az alkotók, mivel a brutalitást megjelenítő részek eléggé "softosra" sikeredtek azért.
Zseniális történet a tiszteletről, az írtalan szabályokról, amit meg kell tartani még akkor is, ha az embernek át kell lépnie a határait. Ehhez még hatásos zene, és nem akármilyen párbajok a szamurájok között.
Már egészen kissrác korom óta nézem őket, és hát még ma sem tudom megunni, vagy ha éppen szembe is jön valahol egy epizód valamelyik csatornánk, akkor tuti megnézem. Szerintem minden generációnak érdemes, hiszen elnyűhetetlen és jópofa mese.
54 Túl a határon (2016)