Nekem sajnos nem jött be, mivel a film cselekménye nem egy ponton teljesen leült. Nekem az ilyesmi valahogy sosem volt az ízlésvilágom csúcspontja, de örülök, hogy adtam egy esélyt ennek a filmnek is, még ha nem egy meghatározó filmélmény.
Nem tudtam élvezni ezt a filmet, egyszerűen nem volt rémísztő, inkább borzasztó, de nem a szó "pozitív" értelmében". Azoknak ajánlanám, akik jobban szeretik a trash irányzatot.
Hát, bocs, de ez nagyon agyament volt. :) Nem rosszból mondom, mert szerintem is vicces, csak nekem valahogy túlságosan elvont volt. Ez egy kicsit keserű ízt hagyott a számban, de összességében nagyon a helyén volt nálam a film.
Nagyon jó háborús dráma! A kameraképek az elején nagyon szépek, de később a gyenge trükkökkel veszít a film az erejéből. De alacsony költégvetésű filmhez képest dicséretes az eredmény így is.
Nekem a kedvenc szereplőm lett Mark Hamill, a legjobb mesterlövész, de rájön, hogy tovább már nem bír öldökölni. Szentimentalitás a háborúban... Nagyon megindító, jól sikerült háborús film.
Nagyon lapos film, az ember nézi és várja, hogy végre történjen valami, de sajnos ez nem fog bekövetkezni. Szerintem nem igazán érdemes vesződni ezzel a történettel.
Nem egy pörgős sorozat, de ettől eltekintve szerintem nagyon kellemes és fordulatos történet, ami olyan mindennapi helyzeteket tár elénk, amelyekkel mi is szembesülünk. Ebből kifolyólag rengeteg gondolatiságot tud ébreszteni az emberben.
Nem mondanám realisztikusnak, inkább hiperrealisztikus szürrealizmusnak. Akárhogy is, pszichológiai hadviselése és erőteljes látványereje elvitathatatlan.
Az elején nagyon igéretes, de a feszültség nagyon gyorsan csappant és a végére nem maradt belőle semmi. A főhős nagyon szimpatikus és az ötlet is eredeti, kár érte.
Ez is csak egy olyan folytatás, ami nélkül ugyanolyan jól meglett volna a világ, de hát a pénz beszél... Nem vagyok híve az olyan filmeknek, amik nem azért készülnek, mert a rendező, esetleg a forgatókönyvíró valamit el szeretne mondani, mert ebből mindig legfeljebb csak tisztességes iparosmunka lehet. Olyan mint ez, bár azért ettől ebben a kategóriában már jobbat is láttam.
Féltem ettől a filmtől, azt gondoltam, valami táncos-éneklős mozit látok majd, de hálás vagyok, hogy nem erőltették ezt annyira. Egészen jópofa, humoros film lett az eredmény.
Szerintem van benne egy nagyadag utóérzés a nyolcvanas évek filmjeiből, bár nem mondanám kifejezetten klisésnek, az alakítások mégis valahogy olyan teátrálisra sikeredtek kissé. Persze semmiképpen sem mondanám hatásvadász alkotásnak, de mégis azt kell, hogy mondjam, hogy a történet nagyon az empátiánkra alapozza az egész ötletet.
Aranyos, ugyanakkor megdöbbentően jól játszik az alig néhány éves Martín Castro. A filmnek van egyfajta hangulata, ha másért nem, ezért érdemes megnézni.
Aki nem olvasta a könyvet, az csak simán egy rossz filmnek fogja gondolni, azt hiszem. De aki olvasta, az rájön, hogy ez a legrosszabb és legkiforgatottabb, legfélreértelmezettebb Robinson Cursoe adaptáció ami valaha készült.
Valahogy nekem ez a második világháborús téma már egy kissé elcsépelt. Na, nem mintha ne lehetne még kihozni belőle rengeteg mindent, csak azt látom, hogy a filmek többsége állandóan ugyanarra a hatáskeltésre alapoznak.
Végül is nem volt ez egy borzalmas film, de nem igazán tudott túllépni az egyszer nézhető kategórián. Nem mondanám unalmasnak, de számomra abszolút felejthető volt az egész.
67 Hogyan találtam rá a boldogságra az El Caminón (2015)