Aki problémamegoldós maffiás sorozatra vágyik, annak most szólok, hogy ez nem az, hanem egy családi dráma. Én is bedőltem az elején, viszont így sem kellett csalódnom, kiváló sorozat lett, nagyon ütős szereplőgárdával. Nem lesz belőle klasszikus, de hogy nézős, az biztos.
Le kell szögeznem, hogy ez a film abszolút nem a történeti izgalmakról szól. Egy igencsak kidolgozott sztori, amihez kell némi türelem, de szerintem olyan intenzív hangulatteremtő ereje van, hogy az igencsak képes beszippantani az embert. Az alakítások egy kissé teátrálisak, de ez konvenció volt abban az időben, így gyakorlatilag még mindig egy világszínvonalú alkotásról beszélünk. Csakis ajánlani tudom!
Martin Scorsese egyik talán kevésbé ismert, de nem kevésbé jó film. Nagyon kedvelem Scorsese filmjeit, és ebben sem kellett csalódnom. Ha ti is így vagytok vele, és nem láttátok, pótoljátok!
Amikor Hyperion azt mondja valakinek a filmben: "az ő fájdalma még csak most kezdődött el igazán", akkor pontosan átéreztem a dolgot. Hiperstilizált, képregény ízű, vizuális bombasztika. A rendező ízlését ezek után nagyon komolyan meg kell kérdőjelezni. Mikor fogják már fel, hogy egy harmatgyenge történetből egy effekt se fog csodát varázsolni?!
Sok háborús filmet láttam már, és azt kell hogy mondjam, hogy ez benne van a top háromban. A japán mentalitásról sok legenda kering, de én úgy érzem, hogy ez a film nem túloz sem a rossz, sem pedig a pozitív irányba. A rendező nagyon gondosan építkezik, érezni a drámát és a rettegést, majd érezni a felszabadult harcban azt a bátorságot, amit egy halálra ítélt katona érezhet, amikor a hazáért kell meghalnia.
Vártam már ezt a filmet, annyira, hogy inkább semmi rosszat nem mondok róla. Nem hibátlan, de szórakoztató és mindenekelőtt látványos. Mondjuk ennyi pénzből már illik is valami szépet összehozni. Hercules szerepére megtalálták a legjobb színészt. Remélem csinálnak még Dwayne Johnsonnal folytatást.
A film lényegében szórakoztató, nagyon jókat tudtam rajta nevetni, viszont nálam megmaradt sima egyszer nézhető filmnek. Nagy kár, mert tele van nagyon jó színészekkel, akik láthatóan igyekeztek a maximumot kihozni az egészből.
Ez az egyik leghumorosabb alkotás, amit úgy tudtak a Holokauszt-témájából kihozni, hogy nem bagatellizálták a témát, hanem szerethetővé tették. Pozitív példája annak, hogy a humor az egyik legjobb eszköz a túlélésre, és a fantázia ereje segít átszínezni a körülöttünk levő szörnyű tényeket, élhetővé, értelmessé téve egy élhetetlen és értelmetlen világot.
Talán nem a megfelelő időben sikerült bemutatni, mert a Karib tenger kalózai után nézve ez kicsit hosszúnak és unalmasnak tűnhetett. Én is inkább újranéztem évekkel később, és úgy már sokkal jobb volt, már jobban tudtam a részletekre is figyelni. Érdekes élmény volt, hogy mennyire nem mindegy, milyen filmet nézel mi után.
Érzelmileg a padlóra küldött a film gyakorlatilag. Annyira átélt alakításokat láthattam, hogy szinte lúdbőröztem tőle. Zseniális az egész. Henry Czerni alakítása bámulatos egyszerűen.
Engem valahogy nem győzött meg, el lett nyújtva, a történet hol rohan, hol úgy halad, mint a csiga, hol pedig komolyan meginog a koherenciája. Ha fél órás részletekben látom, azt mondom oké, de egyben ez így nálam nem működik, márpedig egyben kéne...
62 Megdermedt remény: Út egy második élethez (2018)