Ez egy jó példa arra, hogy nem csak a Pixar vagy a DreamWorks tud remek kis animációkat készíteni. Egy kicsit talán elrugaszkodott és mesterkélt az egész világa, de ettől eltekintve szerintem nagyon jópofa.
Nem volt rossz film, igazából egyszer simán meg lehet nézni, de nem egy emlékezetes alkotás. Van benne néhány nehezen értelmezhető jelenet, viszont nagyon erős hangulata van, amely még ha kis időre is, de rabul tudott ejteni.
Értem, hogy szerelem, de ezen felül én nem igazán értettem a karakterek motivációját. Az egész nagyon egyszerűen megoldható, ehelyett egy fölöslegesen túlbonyolított és hiteltelen életszituációt kaptunk.
Egészen furcsa élmény, mivel nem vagyok sem a romantikus filmek kedvelője, sem pedig a country zenéé. Ennek ellenére szerintem ez egy remekbe szabott film. Nagyon átérezhető jelenetekkel és jól megírt párbeszédekkel, minimális melodrámával.
Nem irigylem az amerikai animációs iparban dolgozó szakembereket, akiknek minden egyes filmnél jobbat és szebbet kell teljesíteniük, mint az előző filmnél, mert egy idő után nem nagyon lehet már hova menni, és ha nem jó a történet, akkor meg aztán végképp tökmindegy, hogy mit és mennyi ideig animáltak. A Kung Fu Panda nem kimagaslóan rossz, ahogy nem is nagyon jó alkotás, csak egy új megközelítésbe helyezett animáció, ami azért tud kellemes pillanatokat okozni, de nem eleget ahhoz, hogy emlékezzünk is rá.
A Kutyaszorító az a film, amiben még teljesen hamisítatlanul jelenik meg az igazi Tarantino-stílus, független, alacsony költségvetésű, helyenként kegyetlen, helyenként erőszakos, és kifejezetten szórakoztató. És ez az, ami a rendező későbbi filmjeiben már nincs meg ilyen tisztán. Ezen a filmen érezni, hogy jókedvből és jó hangulatban született, hogy megpróbált ellent mondani - vagy épp ráerősíteni bizonyos filmes klisékre, de még nincs benne egy csepp izzadtságszag sem.
Hát, elképesztően ütős film volt, nem találok szavakat. Az biztos, hogy rámutat arra, jobban kell vigyáznunk a gyerekekre és fiatalokra egyaránt. A film mindezt rendkívül realisztikusan ábrázolja, hiteles helyzetekkel.
Kaufman eredeti forgatókönyvíró - és amennyiben ez a film tényleg abból született, hogy otthon vergődött tanácstalanságában, hogyan írja meg azt a filmet, úgy azt kell mondanom, hogy még briliánsan nagy csaló is. Saját tehetetlenségét ilyen őszintén vászonra vinni, és ezt az utókornak ilyen formán megőrizni, az mégiscsak bátor tett, de lehet, hogy csak lusta. A film mindenesetre egyik pillanatban sem azt adja, amit várnánk tőle, úgyhogy tele van kellemes meglepetésekkel.
Valahogy sose értettem, hogy lehet az, hogy egy folytatás ennyire rosszra sikerüljön az előzőhöz képest. Nem csupán a forgatókönyvre gondolok, hanem a technikai kivitelezésre. Ez a vizuális világ egyszerűen kínos. Rossz nézni.
Szerintem ez a film túlságosan is az erotikára helyezi a hangsúly, ami ugyan jól áll neki, de túl sok mindenről megfeledkezik. A krimi szál és a drámai szálak például sokkal érdekesebbek lehettek volna és akkor még izgalmasabb film lehetett volna belőle. Ennek ellenére én jól szórakoztam és tudom ajánlani.
Elképesztően gyönyörű filmalkotás, amelynek képi világa engem teljesen magával ragadott. A történet is jól megírt, nem egy konvencionális forgatókönyv. Szerintem érdemes megnézni, mert nagyon izgalmas és alighanem az egyik kedvenc filmem közé lopta be magát.
Az az érzésem, hogy a filmben szereplő karaktereknek van valami múltjuk, előtörténetük a könyv alapján, de erre nem pazaroltak időt a filmben. Ez nagy hibának bizonyult, mivel ezzel csak egy középszerű bűnügyi drámát kaptam mindenféle feszultség nélkül.
Na, ez a film szerintem egyszerűen haláli kínos, nem tudom, mit akartak a készítők, de egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor nevettem rajta. Szerintem egyszerűen ne nézzétek meg. :(
Szétröhögtem magam ezen a filmen annyira jó volt. Jó karakterek, jó poénok, és az egész annyira életszagú, hogy az nem igaz. Kevés filmben látja azt az ember, hogy ez tényleg ilyen lehetne a valóságban is, de itt határozottan ez volt az érzésem.
Na, hát ennek a filmnek már az előzménye sem igazán tetszett, sosem jött be nekem ez a fajta prosztó humort, amihez az ember intelligencia hányadosának igencsak alacsony tendenciát kellene, hogy megüssön. Bár az egyesről még mindig el lehetett mondani, hogy próbálkozott valamilyen mélyebb üzenettel, a folytatás viszont már erre sem törekszik.
Amint megszületett a fogalom, hogy friends with benefits, teljesen egyértelmű volt, hogy a társadalmi változásokra olyna érzékenyen reagáló Hollywood is lecsap a kifejezésre, és elkészíti belőle a saját verzióját. A helyszín természetesen New York, az érintettek természetesen nagyon szépek és sikeresek a szakmájukban, és természetesen ki is érdemlik egymást - és nekem természetesen nem tetszett ez a film.
77 A graffalókölyök (2011)