Imádtam a képi világát, a színek pedig egyszerűen elvarázsoltak, szerintem valamelyik képkockát háttérképnek fogom használni, mivel olyan hatalmas harmóniát tudott bennem teremteni.
Úgy gondolom, hogy egy picit sarkít a film, túlságosan is egyoldalúan közelíti meg ezt a témát, amelyben még azért számos lehetőség lett volna, ha nem ennyire egy síkon mozogna a koncepció.
Hát, nem tudom...engem nem igazán kötött le, eléggé vontatott sokszor a cselekmény, és ezen néhány rész jobban megoldott fordulata sem segít. Összességében én egy korrekt, ámde középszerű sorozatként értékelném, ezért is a három csillag.
Szerintem egy kissé hullámzó a színvonala, de ennek ellenére sima unaloműzőnek elmegy. Sokat ne várjatok tőle, a karakterek sincsenek túlbonyolítva. Habkönnyű, de felejthető.
Egy szimpla, versenyzésről szóló filmre számítottam. Valami sablonos küzdeni akarásról szólót. Nem is igazán tévedtem sokat, tényleg a küzdeni akarásról szól, de nem mondanám sablonosnak. Ez a film sokkal inkább szól az emberi szellemről, és sokkal mélyrehatóbb, mint aminek látszik.
Nekem bejött, pontosan a történet vontatottsága és a film eseménytelensége folytán. Mondjuk egy kicsit nem ártott volna felpörgetni vagy valami meghökkentő elemmel felturbózni a filmet, de így is elment.
Szerintem ez a film egyszerűen nagyon meg tudja érinteni az embert, egy igazán mélyen szántó alkotás a barátságról, és arról, mi mindent is kell kiállnia. Mindenkinek csakis ajánlani tudom!
Egy zseniális heist movie, amely főként sziporkázó párbeszédeivel viszi a prímet, máskülönben baromi jó hangulata van, pörgős, humoros amennyire kell. Bármikor meg lehet nézni, bármennyiszer. Az egyik nagy kedvencem!
Semmivel nem vártam többet a Mission: Impossible harmadik részétől, mint az előzőektől, mert tisztában voltam vele, hogy az első rész színvonalát megugrani teljességgel lehetetlen, ezért nyugodtan forgathattak volna erről is filmet. De nem, képesek voltak ismét írni egy béna történetet, béna dramaturgiával és béna párbeszédekkel, elvégre úgysem arra figyel az átlag néző. Hát... akciójelenetek valóban vannak filmben.
Ez túlzás nélkül az egyik kedvenc filmem, mert valamiért sikerült bele katarzist csempészni. Hogy miért, annak lehet az az oka, hogy egyszerű vagyok, mint a bot, és örömömet lelem két szemtelen, pimasz és nagyon aranyos fiútestvérben, akik hisznek az igazságban. Ezen túl nyilván egy rettenetesen közhelyes, eltúlzott karakterekkel és káromkodásra építő párbeszédekkel tűzdelt, giccses kis mészárlásról szól a film, de kit érdekel. Szórakoztat és kész.
A japánoktól én már láttam kidolgozottabb fantasy-t is, nem is értem, hogy miért nem fektettek nagyobb hangsúlyt ennél a mozinál erre. Mert a sztori jó és szerintem sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből az alapanyagból.
Azért annyira nem akarok szigorú lenni, bár tény, hogy több sebből is vérzik a dolog. De van szíve a dolognak, ott lebeg egy kis dráma is, és ez így teljesen rendben van, mégis összességében egy hatalmas katyvasz ez a film. Gyenge hármas.
Valami angol portálon olvastam, hogy ez a sorozat a Sons of Anarchy és Justified furcsa elegye, csakhogy épp a legerősebb részeket nem tudta átvenni. És ennek igazat is tudok adni.
Kellett volna már egy jó disztópikus sori, de azt hiszem, nem ez lesz az. Az első rész úgy-ahogy elment, de ha ez a színvonal marad az következő epizódokra, engem hamar el fognak veszteni.
Bubik István alakítása engem egyszerűen lenyűgözött, nagyon átélt az egész, a karaktere rettenetesen jól ki van dolgozva. Bár dramaturgiailag nekem egy picit kidolgozatlan a film, de annyi baj legyen.
Nagyon jól szórakoztam a Kidobóson, mert nagyon bírom, amikor ilyen teljesen idétlen kihívásokat tűznek ki maguk elé a főhősök, mint például megnyerni egy felnőtteknek szóló kidobós tornát, amire az egyik csapat még saját logós, extrakemény szettet is csináltat. Kedvelem Stiller humorát, ahogy nagyon meggyőzően és profi kis trükkökkel tudja eladni a szánalmas és megalomán figurákat - itt ismét nagyot alakított.
Csortos Gyula és Jávor Pál alakítása szerintem messzemenően zseniális. Bár mintha nem egyszer láthattuk volna már ezeket a karaktereket. A film hangulata nagyon magával tudja ragadni az embert, érdekes...mintha egy noiros atmoszféra vegyülne Jókai regényével.
Gyönyörű, melankólikus film, amelynek hangulata engem teljesen magával ragadott. Az biztos, hogy kell hozzá némi türelem. De abszolút megéri rászánni az időt. Csakis ajánlani tudom, hiszen egy remekmű.
75 A kém, aki a hidegből jött (1965)