Cocteau egy igazán költői filmet alkotott az Orfeusszal. A történet varázslatos és lekötötte a figyelmemet. A gyakran előbukkanó hihetetlenül szürreális jelenetek furcsának tűnhetnek, de szerves részei a történetmondásnak.
Kamaszlányok lehet, hogy ráizgulnak erre a sorozatra, de egyébként nem nagyon találok benne semmi olyat, ami egy felnőtt ember számára érdekes lehetne.
Nem állítom, hogy a filmmel nincsenek gondok, de szerencsére semmi olyan, ami keserű szájízt hagyott volna maga után. Szerencsére nem egyszernézős a Sonic, bármikor újra be tudnék ülni rá, és csakis ajánlani tudom mindenkinek!
Bár összességében nagyon kedves mese, de a történet nekem alapból nem annyira jött be. Talán egy kissé túlságosan gyerekesre sikeredett, így nem biztos, hogy az idősebb generáció garantáltan jól fog rajta szórakozni. Ez nálam igencsak mínusz pont, mivel ez manapság egy alapelvárás egy mai animációnál, szerintem.
Nekem alapból bejön ez a fajta humor, és ha ráadásul egy kis életszagú helyzettel is megfűszerezik, az szerintem alapból nem lesz egy rossz recept. Egy kicsit fura persze a történet és annak alakulása, de még így is nagyon lebilincselő volt.
Talán az év egyik legjobb filmje eddig, persze nem állítom, hogy nem lesz nehéz megugrani ezt a szintet, egy összetettebb történettel és egy jobban megkonstruált forgatókönyvvel ez lehetséges. Szóval, egy próbát megér, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy többszöri nézés után ugyanazt hozza a film.
Oké, ez film nagyon ütött nálam. HIhetetlen, hogy Michael Kane mennyire zseniális, csak azt sajnálom, hogy az utóbbi években mindig csak kissebb szerepekben láttam őt. Hiába az ő korosztályára már riktábban írnak szerepeket. Ettől függetlenül szerintem nagyon jó film!
Nem az év filmjét vártam a Hozzám jössz, havertól, csak egy egyszerű vígjátékot, amin ki lehet kapcsolódni, és nevetni párat. Nos, a helyzet az, hogy jobban nem is lőhettem volna mellé. Iszonyú klisés film, gyenge poénok, és sokszor már inkább nekem volt kínos nézni ezt az erőlködést. Szóval gondoljátok át alaposan, én szóltam előre.
Jóféle neo noir egy kis humorral fűszerezve. Hiányzott már nekem egy ütős thriller 2018-ra (volt azért, de nem sok), és az Egy kis szívesség hozta, amit vártam tőle, sőt, egy kicsit többet is. Nyugodt szívvel merem ajánlani.
Hiába, én nagyon azt vártam, hogy ez a film most tényleg hoz valami újat ebben a műfajban, de ehelyett csak vontatott cselekmény és klisés karakterek vártak rám. Én ki tudtam volna hagyni, szerintem teljesen felejthető darab.
Bírom Andrew Garfield szerepválasztásait, a Pókember után nagyon megválogatja, mit vállal el, és legtöbbször nagyon rá is érez arra, mit az, ami igazán jól áll neki. Ez éppenséggel most sem volt másképp, viszont maga a film azért hagy némi kivetnivalót maga után. Nekem hiányzott az érzelmi töltet a filmből, pedig ehhez a sztorihoz nagyon is elkélt volna. Bármennyire is sajnálom, ez az idei remek drámák mögött kullog a saját 3 csilllagával, amit adni tudok.
Annyiszor, de annyiszor feldolgozták már ezt a témát, de még egynél sem láttam ennyire nyomasztóan tálalni ezt. Engem nagyon a székbe szorított. Egyszerűen elképesztően erős atmoszférájú film. Kell hozzá egy alaphangulat, az egyszer biztos, de ha sikerül ezt elkapni, akkor még nagyon sokáig tud rajta kattogni az ember agya. Szerintem fantasztikus és félelmetes egyszerre. Csakis ajánlani tudom!
Gyengén megírt és hasonló módon kivitelezett gengszterdráma, amibe sokkal több volt, mint amit kihoztak belőle. Szomorú, mert bíztam abba, hogy ezzel a filmmel a vásznon is visszatérhet a legnagyobbak közé Travolta. Nem tudom jó szívvel ajánlani.
Először is Johnny Greenwood remek zenét írt ehhez a filmhez, elképesztően jól illeszkedik az egésznek a hangulatához, bár szerintem amennyire fajsúlyos a sztori témája, annyira egy kissé el van kenve. A drámai vonal még így is feszültséggel van teli. Érdemes rá beülni, mert ez a film szinte mindent tud, lehet rajta agyalni, élvezni az akciót és a brutalitást, egyenesen a zsigereinkre hat.
Nagyon vártam már, és szerencsére volt lehetőségem premier előtt megnézni. Egyszerűen nem találom a szavakat, ez a film nálam mindent vitt idén. A rajongóknak kötelező... és mindenki másnak is. :)
Ennek a filmnek egyszerűen nem a szórakoztatás a célja. Próbál valamit üzenni nekünk, bár nem mondanám, hogy az anyagiasságról feltétlenül, talán inkább az egymással szemben támasztott morális hozzáállásról. Ebből a szempontból jól megkomponált az egész koncepció, csak épp túlságosan is elnyújtottnak éreztem a játékidőt ehhez.
Emlékszem, én ezt vasárnaponként néztem, és mindig jó hangulatban teltek ezek a vasárnapok. Egy szóval nagyon jó humorú és hangulatteremtő ereje van a sorozatnak, ami családi tévézéshez szerintem abszolút alkalmassá teszi.
87 Orfeusz (1950)