Az jó, hogy a film nem veszi teljesen komolyan magát, hogy gyakorlatilag semmi eredeti nincs benne, így legalább nem lesz totális bukás az egész. Simán meg lehet nézni bármikor.
A második rész valamivel gyengébb lett az előzőnél, de Tucker és Chan párosa továbbra is remekül működik. Rendben, ez csak egy akcióvígjáték, sok mindent nem lehet tőle elvárni, de kellemesen szórakoztat, és elrepül vele az idő. Nem akarom túlértékelni, pedig úgy emlékszem rá, hogy ez korrekt volt. Viszont akkor ebből egy 3-as lesz.
Igazi búfelejtős sorozat, ami szerintem képes egy kicsit kikapcsolni a hétköznapokban, még azokat is, akik nem kifejezetten kedvelői ennek a műfajban. Az Olsen ikrek egész jól alakítanak benne, és azért akad némi mondandó is, amelyér nem kell túlságosan mélyre ásni.
Robert de Niro csodásat alakít a kemény, egyedülálló, érzéketlennek tűnő, de hatalmas igazságérzettel rendelkező Travis alakjában, aki szenved valamitől, amiről nem tudja, hogy micsoda. De küzd, és akar, és tenne, ha lenne mit. A film egészen nyugodtan és higgadtan kezdi a történetet, hogy aztán bepörgesse az eseményeket, mi pedig csak pislogjunk, hogy te jó ég, hogy lehet idáig eljutni. Izgalmas dráma a keretek közé sikertelenül szorított életről.
Ez egy kimondottan jól sikerült film. A rendező remek érzékkel kalauzol vissza minket a harmincas évek amerikájába, amikor a bank volt a bűnöző és a bankabló volt a hős. A legendás Dillinger szerepére pedig nem is találhattak volna karizmatikusabb színészt. Depp az egyik legőszintébb alakítását nyújtja ebben a filmben.
Bátor dolog volt a rendezőtől egy olyan fiatal színésznőre bízni a szerepet, akinek csípőből kellett volna előrántania a moralitással, a felnövéssel és a világgal elég tapasztalatlanként szembesülő Hanna szerepét - Saoirse Ronan pedig, akármennyire karakteresen tud dacosan nézni, valahogy nem nagyon tudott három dimenziós karaktert teremteni a lányból, így kaptunk egy elrontott szuperhős-figurát, mindenféle egyéb magyarázat vagy kontextus nélkül. És nem laktunk jól - mondjuk a filmzene, az ott van, nagy taps a Chemical Brothersnek, hogy mentett valamit a filmen.
Aranyos történet, már-már olyan, mint egy Marvel film lenne. Én ajánlom mindenkinek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Közös családi mozizáshoz alkalmas.
Meglehetősen lírai, lassú film. Egyes jelenetek a végsőkig vannak nyújtva. Akinek a szépérzéke képes ezt befogadni, annak okozhat esztétikai élményt a film. Aki viszont az amerikai filmekhez van szokva, az bele se kezdjen, mert ez nagyon más. Ha az amerikai film egy steak, akkor ez egy kávé konyakkal. Nem a szemed fog jóllakni a filmmel, be kell tudni fogadni.
Imádtam a széria lazaságát, ebben egy vetélytársa sem volt. Duchovny minden szavát elhittem, tökéletesen alakította a kábítószer- és szexfüggő írót, miközben azért megvolt a sorozat drámaisága is. Persze talán ezt is kicsit tovább húzták, mint kellett volna, de akkor is ott a helyet az abszolút kedvencek között.
Az kimondottan bejött a sorozatban, hogy a készítők arra fektették a hangsúlyt, milyen lehet egy alvó ügynök élete (illetve kettőé) az Államokban. Ez a megközelítés számomra nagyon élővé és eredetivé tette a sztorit, szóval a magam részéről csak ajánlani tudom.
A film ott folytatódik, ahol az X-men: Az ellenállás vége befejeződött. Bemutatja Logan belső fájdalmát és gyötrődését, valójában Logan döntései és konfliktusai mozgatják a filmet. Hugh Jackman neve már szinte egybeforrt Logan/Farkas szerepével, és mint mindig, most is kimagaslóan teljesít. A mellékszereplők viszont laposak. Mangold karakterközpontú filmje rendhagyó, bár kifejezetten jó ez a változás. Hiányzik a filmből Farkas robbanékony természete és a filmben szereplő többi mutánsról sem tudunk meg semmi részletet.
Ez a vígjáték nagyon gyenge, és ahhoz képest még hosszú is lett. Steve Carell jó komikus, de azért most egy kicsit megártott, ebben a szerepben annyira nem jó, hogy az egész filmet elvigye. Anne Hathaway pedig minden, csak nem jó komika, ami talán 10 évvel ezelőtt még csak-csak bocsánatos bűn volt tőle, de ma már egész egyszerűen ciki.
Elég sok műfajt vegyítettek a filmbe a készítők és ez meg is látszik. Sokat markol, de keveset fog. Kalandosnak nem igazán kalandos és misztikumnak se túlzottan az. Marad inkább egy gyengébb "thriller", mert bár izgalmakban nem bővelkedik a film, be kell látnom, hogy a feszültséggel egész jól operál.
Képregény-film a szó szoros értelmében. Valahogy az volt az érzésem ezzel kapcsolatban, hogy csak csinálni akartak belőle mozgóképet, ami megnyugtatja a rajongókat, de egyéb nagyra törő tervük nem lehetett a dologgal, mert annyira nem sült el jól. Ha valaki nem szereti Pokolfajzatot, akkor nem ezek miatt a filmek miatt fogja megkedvelni, azt biztos. Aki meg szereti, annak tök mindegy, hogy mit csináltak vele a filmben.
Nagyon kedves, szívhez szóló vígjáték lett a Második Marigold Hotel. Engem végig lekötött, jól szórakoztam, kimondottan bejött, hogy intelligens humora van a filmnek, amiken nem csak kínjában tud felnevetni az ember.
Tipikus rendőrsztori a szükséges klisékkel: egy magányos farkas, aki élete párját keresi, és egy megállapodott családapa, akiknek túlbuzgó igazságérzete nem engedi, hogy szeretett városuk utcáját ellepje a mocsok. Szóval a filmtől nem többet és nem kevesebbet kapunk, mint az örök macska-egér harcot törvény két oldalának szereplőivel. Egyszer nézhető, mérsékelten izgalmas és érdekfeszítő film az angyalok városának bűnüldözéséről.
Meg kell, hogy mondjam, sajnos nem igazán tudtam izgulni a filmen. Rendben van, hogy próbáltak némi akciót és feszültséget bele vinni, de ez szerintem abszolút nem jött át.
Nagy kár ezért a filmért, mivel nagyon ötletesnek indult, csak aztán valahogy átcsúszott a szokásos, számtalanszor látott klisékbe. Így az egészből nem lett más, mint egy teljesen mellőzhető darab, amit legfeljebb egyszer néz meg az ember, és aztán el is felejti gyorsan.
78 Titkok könyvtára 2. - A visszatérés Salamon kincséhez (2006)