A sebhelyesarcú nem véletlenül egy klasszikus kultfilm, elvégre Brian de Palma, Oliver Stone és Al Pacino neve fémjelzi az alkotást. Kegyetlen, erőszakos és őszintén megmutatja az alvilági sakkozások árnyoldalait, ami épp ugyanolyan biznisz, mint bármi más. Pénz beszél, kutya ugat, a kokain meg alapvető kérdés, akár szórakozásról, akár kemény üzletről van szó. A film egy olyan dráma, amiben gyakorlatilag senki sem jó, mégis meg tudjuk kedvelni a szereplőket.
Szerelem, ármány, árulás, politika, csaták, gyönyörű nők és erős férfiak - a történelem vérgőzös időszakaihoz nyúlni mindig hálás feladat, mert annyi indulatot lehet belesűríteni pár órába, hogy szinte lefolyik a vászonról az érzelem. Ha ezt egy ügyes kezű rendező adagolja ezeket, akkor nincs is semmi gond, mert néhol megpihenhet a néző, de ha valakivel kicsit elszalad a ló, akkor lesz belőle egy Rettenthetetlen. Vagy mondjuk egy Passió. Ugye-ugye.
Szánalmasan rosszra, közhelyesre és klisésre sikeredett ez a film, amiben egyébként az a csodálatos, hogy annyira nincs köze a valósághoz, hogy így még csak nem is vicces. Mert elvileg a humornak van alapja, nem? Hát itt nem találtam a filmben semmi olyat, amin jó szívvel tudtam volna nevetni. Vagy egész egyszerűen nem nekem szólt ez a film, és nagyjából egy dolog ragadt meg belőle, hogy Scottie doesn't know.
Az csodálatos ebben a filmben, hogy Ben Kingsley tényleg átalakult Ghandivá, és kifejezetten precízen, pontosan, érzékletesen és kellő alázattal hozta Gahndi figuráját, azaz visszafogottan pakolta csak bele magát a szerepbe. A kissé hosszú, de izgalmas és hatásos film próbált minél hitelesebben beszélni a témáról, és szerintem sikerült is neki, mert az egész filmet áthatja az a fajta szelídség, ami Ghandit olyan naggyá tette.
Megindító háborús film, amelyik jól bánik a visszaemlékezésekkel, a film végig követhető marad és kellőképpen rejtélyes is, de mindenek előtt nyomasztó, pont mint a háború. Eastwood rendezett már pár jó filmet, de talán ez a legjobb, nem egy egyszerű téma, de mégis maradéktalanul helyt állt.
A sztori nekem sokszor sántított, valahogy nem tudott bevonzani, de ahogy előttem is írták, Hershey alakítása azért elég komoly volt. Viszont egy dolgot még kiemelnék: a filmzene tökéletesen kiszolgálja a filmet.
Nagyon beteg film, de inkább azt mondanám, hogy a két sorozatgyilkos őrült volt beteg, hogy efféle dolgokat megcsináltak. Miért kell egyáltalán filmet készíteni ezeknek a nem normális bűnözőknek az életéről? Nem felemeli az embert, nem hozzáad az emberhez, hanem csak lehúz.
Ez egy erősen 'elmegy' kategóriás film, s miután megnéztem beraktam valami egészen mást, mert nem telítődtem vele. Hiányérzetes maradtam. És másnap már nem is tudtam miről is szólt pontosan...
Igazán nem értem, hogy kinek készítik ezeket a filmeket, amiket többnyire vasárnap éjfél körül adnak a tévék. Eric Robert mindig ugyanezt a karaktert hozza, nem is értem, hogy tudott érvényesülni egyáltalán ebben a szakmában. Nagyon átverve érzem magam ezzel a filmmel, gyakorlatilag nézhetetlen.
Az egész nem több egy sablonos francia gengszerfilmnél, amit már csomószor láthattam. Számomra a történet abszolút kiszámítható volt. Bár a hangulata nagyon is tetszett, emiatt talán egy kicsit kiemelkedik a sok átlag közül.
Azt gondoltam, látok majd egy olyan vígjátékot, amit egyébként sem kell komolyan venni, de azért majd legalább jól elszórakozok vele. Na, ehelyett most úgy érzem, teljesen időpocsékolás volt megnéznem. Egyszerűen egyrészt halálra untam magam, vagy kínosan feszengtem az olcsó poénoktól.
Szerintem ez egy eléggé klisés film lett, túl sok hasonló született ebben a műfajban, ami már nekem egyszerűen nem tudott érdekes lenni. Ennek ellenére megnéztem, és habár nem csalódtam, eléggé felejthetőnek gondolom.
Nekem jöhet minden, ami csak Afrikában játszódik. Remek és igényes dokumentumfilm, amit meg fogok nézni valószínűleg még néhányszor. Remekül van összerakva, szívhez szóló, ugyanakkor nem tudálékos.
Nem igazán lehet túl sok minden hozzáfűzni, ez egyszerűen egy pocsék film, szinte minden szempontból. Üresjáratok, gyenge karakterek, kusza dramaturgia. Már-már a nézhetetlen kategóriát súrolja nálam.
Hát, én nem akarok senkit sem megbántani, de ez egy harmatgyenge tákolmány. A dramaturgia nagyon átgondolatlan, szerintem abszolút zilált a sztori, annak ellenére, hogy a cselekmény nem kifejezetten dinamikus. Én ezt a három csillagot nagyon jó szándékkal adom.
Nem tudok mit mondani, nekem nagyon bejött, egyszerűen ez az a "látni kell" típusú film. Igaz, hogy nem egy ponton kissé fájdalmas klisé lengi át a cselekményt, de ez egyáltalán nem vesz el az élményből.
64 Rideg világ (2015)