Tudtam volna élvezni, ha nem lett volna ennyire erőltetett és gagyi a smink. Egy sokkal érdekfeszítőbb és izgalmasabb koncepció is kikerekedhetett volna belőle, a egyszerűen nem hagyják, hogy a nyolcvanas évek konvenciói rányomják magukat a filmre.
Bár némelyik poén már egy kicsit kimerült, nem egyszer volt puffogtatva, valahogy még is működik ez a film, egy kicsit elrugaszkodott és néhol erőltetett, de ennek ellenére én jól szórakoztam.
Nem volt rossz, igazából egész jól ki volt mindennek az aránya. Izgalmasnak nem mondanám, nem az a film, ami kifejezetten odaszegezi a nézőt a képernyő elé, de unaloműzőnek megteszi.
Nagyon szeretem a keserédes humorú filmeket. Bár féltem, hogy a film egyszerűen nem lesz más, mint a Babe sima koppintása, azért csak sikerült némi eredetiséget belezsúfolni a filmbe. Összességében jól szórakoztam és szerintem ez a film bármikor megnézhető.
Kellemes meglepetés volt annyi bizonyos, bár nem is voltak igazán nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban. Nem tudtam, mire is számítsak igazából. De szerintem nagyon szép, látványos, ugyanakkor kell hozzá némi türelem, mivel a történet nem éppen pörgős.
Sima egyszer nézhető alkotás, az ember nem fog rajta sokat rágódni, de nagyon jól lehet rajta ellenben szórakozni. Amolyan ízig-vérig francia vígjáték, amire Pierre Richard személye még rá is tesz egy lapáttal. :) El is fogott egy kis nosztalgikus érzés tőle.
Mondanám, hogy vágjatok bele bátran, de szerintem ez a film még így sem több egy egyszer nézhető alkotásnál. Bár az atmoszférája egészen átélhető, bennem nem nagyon hagyott semmilyen nyomot a film.
Hát, nem egészen értem, hogy mi is akart lenni ez a film. Annak ellenére, hogy rengeteg remek színészt láthattam, annyira rossz alakításokat is láttam egyúttal, hogy szinte inkább már szomorú vagyok semmint dühös. Szerintem nagyon gyenge produkció.
Nem véletlenül díjazták Cannes-ban ezt a filmet, vártam már egy ideje, hogy mikor jut el hozzánk is, de szerencsére végül csak itt van. :) Rohena Gera első egészestés filmje ennél jobb rendezői bemutatkozás nem is lehetett volna, nagyon profi, és mégis tele van lélekkel.
Egészen kiegyensúlyozott film, nincs elkomolytalankodva egy olyan téma, amelyről igazából csak némi derűvel lehet beszélni. A Dumplin egy igencsak fajsúlyos témát feszeget, és mindezt úgy tárja elénk, hogy nem csak jól tudunk szórakozni rajta, de el is gondolkodunk. Egy igazi gyöngyszem a mai filmgyártásban.
Az alakítások rendben voltak, egy ilyen castinggal igazán nem lehetett mellé nyúlni, de valahogy a történet nekem egy kicsit érdektelenné vált, amikor pont, hogy a izgalmasabbnak kellett volna lennie. Értem, hogy ez a film egyfajta tisztelgés a hősök előtt, de szerintem egy ilyen témából meríteni eleve kockázatos, hiszen mégiscsak egy akciófilmet hoztak ki az alkotók az egészből, holott korántsem ez lehetett a cél.
Ebben a filmben egyszerűen minden összecseng, a hangulat, ami egyszerűen beszippantja az embert, a jól megírt sztori, a zseniális alakítások és a szintén jól megírt karakterek.
Mint thrillertől sokkal többet vártam volna a filmtől, mint Brian de Palma filmtől még többet, de az az igazság, hogy Palma már nagyon rég nem tett le az asztalra egy igazán jó filmet sem. Igazából kicsit sajnáltam Waldaut a szerepben, mivel szemmel láthatóan nagyon meg kellett küzdenie a karakterrel és ez nem feltétlenül az ő hibája. A Dominó egyszer nézhető alkotás, utána azonban teljesen felejthetővé válik. Sajnos ez van. :/
Steve Austin rajongóknak biztosan bejön, számomra csalódást okozott. Érdekesnek tűnt a történet, de sokkal többet vártam tőle. Csak vártam, hogy történjen valami, de nagyon gyengék voltak az akciójelenetek.
Nem a kedvenceim a háborús-történelmi filmek, de ettől eltekintve sem tetszett. Halálian unalmas párbeszédek vannak benne, alig bírtam kivárni, hogy végre történjen valami. Gyenge közepesnek mondanám.
Ha az volt a rendező szándéka, hogy egy közepesen izgalmas, kissé drámai kalandfilmet készítsen, akkor rendben van. Ha viszont Amundsenről és a világ egyik legjelentősebb felfedező útjáról akart filmet készíteni, az már sajnos kevésbé sikerült. Értem én, hogy kicsit az "ember" felől akarta megközelíteni az eseményeket, de ennek az lett az eredménye, hogy a szükségesnél több fölösleges párbeszéd került a filmbe, ráadásul olyan görcsösen Amundsenre összpontosít, hogy az egész úgy jön át, mintha egyedül az övé lenne minden érdem. Sajnos több sebből vérzik a film, de semmiképp nem nevezném menthetetlenül rossznak, érdemes megnézni, csak az én elvárásaimnak nem felelt meg.
Elég őrült az egész, nem tudtam eldönteni, hogy parodizálni próbálja a tévésorozatokat, vagy csupán egy újabb másolat. Mindenesetre egy igazi szósz lett belőle pletykákkal, intrikákkal, szeretőkkel, szegényekkel és gazdagokkal. Nem nyűgözött le, de egyszer elszórakozik rajta az ember.
53 The Suckling (1992)