dzsolt7

Nem rossz film, Eddie Redmayne alakítása pedig fantasztikus, de úgy érzem, a történet egyszerűen hülyére veszi a nézőt. Valahogy nehezemre esik elhinni, hogy Hawking és a felesége között soha nem volt konfliktus, soha, semmin nem veszekedtek. A sztori csak az események pozitív oldalát mutatja be, pedig egy életrajzi filmtől elvárható, hogy hiteles, komplex képet alkosson a központi karakterről. Így "csak" egy kellemes, kissé szirupos játékfilm lett belőle, aminek van némi köze Stephen Hawking-hoz.

Annak ellenére, hogy történelmi témájú a film, és tudtam, hogy kb. mi lesz a befejezése végig le tudott kötni, és ez nagyban köszönhető Benedict Cumberbatch zseniális játékának. A történet elején egy eléggé Sherlock-szerű figurát játszik, de később már összetettebbé, bonyolultabbá válik a karaktere, és azt is nagyon jól alakítja. A többi színész is jó, de ez a sztori egyértelműen róla (és persze az által megformált Alan Turingról) szól.

Nagyon hangulatos film, ahol az öt karakter egy-egy tipikus középiskolás sablonfigurát testesít meg, de ezt itt nem éreztem zavarónak, hanem tetszett. A történet egyszerű, a párbeszédek hitelesek, a szereplők közül pedig talán mindenki találhat magának egyet, akivel tud azonosulni. Akinek tetszett ez a film, annak ajánlom Chuck Palahniuk Kárhozott című könyvét, aminek a karaktereihez innen vette az alapötletet.

Kár, hogy itthon alig lehetett hallani erről a remek filmről. Egyszerre szomorú és vicces, igazi keserédes hangulatot áraszt, Bruce Dern pedig zseniális benne. A fekete-fehér képek nagyon jól néznek ki, a poénok jók és a drámai részek is elérik a hatásukat. Valószínűleg a lassú tempó és a kevés esemény miatt sokan unalmasnak tartják, de engem végig teljesen lekötött, és már többször is megnéztem.

Zseniális film! Méghozzá úgy, hogy közben nem lehet érezni rajta, hogy az akar lenni. Nem valós történet alapján készült, nem egy különleges alapötletből indul ki, hanem egy klasszikus történetet mesél el, de azt fantasztikusan teszi! Két remek karaktert, akiket két szuper színész kelt életre. Eddig egyikük sem volt a kedvencem, de ebben a filmben mindketten olyat alakítottak, hogy ezentúl figyelni fogom a karrierjüket. Nem tudom kellően megindokolni, hogy miért, de simán az utóbbi évek egyik legjobb filmjéről van szó - egyszerűen látni kell, és kész!

Örök kedvenc! Tengernyi idézhető párbeszéd, klasszikussá vált monológok, nagyon jól megírt, érdekes karakterek remek színészek alakításában, fordulatos sztori és jó zenék. Már rengetegszer láttam, de egyszerűen nem tudom megunni, mindig találok benne valami újat, és a párbeszédek felét már együtt mondom a szereplőkkel. Kötelező megnézni, a Blöff egy igazi, csiszolt gyémánt!

Komoly és nyomasztó hangulató, de igazán profi dán dráma-thriller. Remek színészek, érdekes és valóban elgondolkodtató történet, csak a lezárást éreztem kissé túl gyorsnak. Egy Susanne Bier film után valószínűnek nem nő meg a néző életkedve, de legalább szembesül az emberi gyarlósággal, és egy reális, életszerű sztorit kap nyálas limonádé helyett.

Az előzetes megtekintése óta drukkolok ennek a filmnek, és nem kellett csalódnom. Engem is leginkább a Grand Budapest Hotelre (és úgy általában Wes Anderson stílusára) emlékeztetett, de ez a film még jobban is tetszett annál. Egyedi, szürreálisan őrült hangulat keveredik a megszokott magyar retro elemeivel és ettől nagyon hangulatos az egész. A főszereplő kifejezetten szimpatikus volt, és a zenék is nagyon tetszettek.

A színészi játék szuper (Keaton hatalmasat alakít!), a sztori reális, több párhuzamot is mutat a valósággal, a vizuális megoldások pedig lenyűgözőek. Nagyon ügyesen vannak elrejtve a vágások, így tényleg egy hosszú folyamatnak tűnik az egész történet, és ezt élmény nézni. Állítólag idén ez a film, illetve a Sráckor az Oscar legfőbb esélyesei - ha ez valóban így van, akkor nagy baj már nem lehet...

Valószínűleg sokan lesznek, akik túl lassúnak, vontatottnak találják majd, de engem abszolút nem zavart a film tempója, sőt még tetszett is. A két főszereplő színész nagyon jól játszik, a történet kellően érdekes, a szimbólumok pedig érthetőek - szerintem a Parkoló egy igazán jó magyar film, ami mindenképpen megérdemel egy esélyt.