A híresen sz*r magyar címadás újabb iskolapéldája Szóval, a film leginkább azt meséli el, hogy mi történt múlt éjjel Sohóban, nem véletlenül nem az az eredeti címe, hogy THE Last Night in Soho.
Csak azért nem adok rá maximális pontot - 10-es skálán nálam 9 -, mert a mentális probléma kérdéskörével nem kezdenek semmit. Egyébként kerek egész a történet, viszonylag gyorsan beindul, és végig érezni a feszültséget, és az érdeklődést is fenntartja. Ugyanakkor amennyire izgalmas élményt nyújt, pont annyira feel good is az egész. Nagyon átadja a 60-as évek Londonjának csillogását és mételyét is. Mondanom sem kell, hogy a képi világa valami zseniális, és a váltás a valóság (jelen) és a látomások (múlt) között is. Musicalként indít, aztán átmegy egy... több»
Végre egy fordított alapállású film, amit nem tarolt le teljesen az érzékenyítőpropaganda és a gondolatrendőrség! Nem mondom, hogy vígjátékként hasítana, de jó szórakozást nyújt.
Lehetett volna jó filmet készíteni a témában és én is fontosnak gondolom, hogy azok is megismerjék az igaz történetet, akik 2006-ban még gyerekek voltak. Ezt azonban elk*rták a készítők.
Az első 9 részre 7/10-et adtam. Érdekes, komoly és megrázó történetet vezettek fel, a szereplők zseniálisak voltak, nálam Pacino egyébként is #1. A 10. rész a "csavarjaival" számomra nem wtf, hanem egyenesen nézhetetlen volt néha, 2/10. Összesen 4/10-et adok az első évadra. Nem látok okot, hogy maradjak a másodikra is.
Nettó történelemhamisítás. Nem is szeretném a szót fecsérelni, az ilyen semmivel sem ér többet, mint például az oly sokak által (általam is) körberöhögött Pozsonyi csata.
Átlagos krimikomédiára számítottam, és részben meg is kaptam. Sokáig semmi különöset nem tud felmutatni, a figyelmet mégis fenntartja, aztán ahogy telik a játékidő, egyre élvezhetőbb szerintem, egyre feszültebb.
Megnéztem az évtized legjobb sci-fijét Legalább is nagyon sok helyen így emlegetik a Coherence-t, ami azért messze áll a valóságtól. Kimondottan szeretem az alacsony költségvetésű, egyhelyszínes, kevés szereplős sci-fiket. A koncepció, bár nem teljesen újdonság, nagyon is érdekes és a néző érdeklődését annak ellenére is végig fenntartja, hogy a megvalósítás sok kívánni valót hagy maga után. Nem tudom, hogy a színészek rosszak, vagy a forgatókönyv, vagy esetleg mindkettő, de én úgy gondolom, hogy egy sci-finek legalább a non-fiction elemei legyenek már teljesen hihetőek. Mármint, elhiszem, hogy a világ bármely pontján lehetne találni egy ilyen nyolcfős társaságot, de egy tudományos-fantasztikus filmet nálam nagyon félrevisz az, ha... több»
Több okból is mély nyomokat hagyott bennem a film. Egyrészt, valamiért sikerült elkerülnöm a Teflon (® by DuPont) perrel kapcsolatos legfrissebb információkat (Wikipédia oldalt frissítse már valaki plíz, mert eléggé félretájékoztat). Másrészt, ha nem igaz történet lenne, akkor is egy nagyon mély thriller-drámáról beszélhetnénk. Utánaolvastam a történetnek, és azt kell mondjam, hogy a lényeget valósághűen adja vissza. A színészek meggyőzőek, különösen Ruffalo zseniális (nem meglepő módon). Nálam így áll össze egy 5 csillagos értékelés.
Írtam volna, hogy ennél már csak 'A mi kis falunk' nagyobb hulladék, de nagyjából egyformán hulladék a kettő, csak itt olyan színészek vállaltak szerepeket, akikből azért többet néztem volna ki. Szóval ez a rosszabb.
Ps.: Lásd az említett sorozathoz írt kritikámat.
Nem szeretném se magamnak, se másoknak (kiváltképp a megboldogult Leslie Nielsennek) azt hazudni, hogy irtózom az alpári humortól meg a fingósviccektől. Nos, kétféleképpen lehet ezt a műfajt csinálni. Az egyik módja az, amikor a film/sorozat a készítők saját beteg elméjének a képzelgéseit, esetleg korábbi tapasztalatait vetíti vissza nézőre. Kusturica például ilyen. Intelligensen mocskos. A másik esetben pedig - mint ennél a szutyvadéknál is - kizárólag pénzhajhászásból valakik általuk egyes társadalmi csoportok, tájegységek, élethelyzetek általuk elképzelt mivoltán viccelődnek úgy, hogy az "alkotásról" messziről lesüt, hogy a készítőinek halvány fogalma nincs a "poénkodása" tárgyáról, vagy... több»
A vizualitása tényleg kreatívabb, mint az Eredeté, de a történet elég üresnek hat számomra, ráadásul néhol logikátlan is. A tökéletes film a témában valahol a kettő ötvözetében lenne.
Egyfajta filmbe ültetett Zimbardo-kísérlet a csordahajlamról és a szekértáborokról, csak itt emberi életek forognak kockán. Sok ilyen pszichológiai témájú filmet láttunk már, ez is érdekesen dolgozza fel a témát.
Kitűnő alapkoncepcióval rendelkező, azonban sajnos felejthető film a felejtésről. A szadista gyilkos szadista gyilkos marad akkor is, ha elveszíti az emlékezetét.
Ha Kubricknál kisebb és jellegtelenebb név rendezte volna, akkor 5 csillag, így 4-et érdemel, mert szerintem kimondottan jó film. Az alapjául szolgáló könyvet nem olvastam, így ahhoz nem tudom viszonyítani. Mindenképp szinkronnal nézzétek, Gálvölgyi zseniális!
Vegyesek az érzéseim. Először is szándékoltan úgy ültem le a film elé, hogy nem fogom komolyan venni, ez be is jött, szórakoztató volt. Másodszor szerintem nagyon el vannak túlozva egyes dolgok és a rossz értelemben, a rock- és metalközösséget ennél intelligensebb módon is ki lehet önparodizálni. A horror elemek legalább dobtak rajta.
78 Utolsó éjszaka a Sohóban (2021)
Szóval, a film leginkább azt meséli el, hogy mi történt múlt éjjel Sohóban, nem véletlenül nem az az eredeti címe, hogy THE Last Night in Soho. Csak azért nem adok rá maximális pontot - 10-es skálán nálam 9 -, mert a mentális probléma kérdéskörével nem kezdenek semmit. Egyébként kerek egész a történet, viszonylag gyorsan beindul, és végig érezni a feszültséget, és az érdeklődést is fenntartja. Ugyanakkor amennyire izgalmas élményt nyújt, pont annyira feel good is az egész. Nagyon átadja a 60-as évek Londonjának csillogását és mételyét is. Mondanom sem kell, hogy a képi világa valami zseniális, és a váltás a valóság (jelen) és a látomások (múlt) között is. Musicalként indít, aztán átmegy egy... több»