Leslie77

Ismét Santiago Segura alpári, tabudöntögető sorozatának újabb fejezete, amelyben Torrente börtönből szabadulva egy kaszinórablást szervez egy alternatív, jövőbeli Spanyolországban. A film stílusa marad a jól ismert prosztó, önironikus és parodisztikus közegben, bár már érezhetően fáradtabb, és a poénok jelentős része önismétlő vagy elnagyolt, az akció jelenetek is inkább a hollywoodi heist-movie sablonokat másolják. A cselekmény egy nagy csapatépítő rabláson keresztül halad, de a helyzetek előre láthatóak, a karakterek közt Torrente még mindig groteszk, a régi arcok is visszatérnek, ám a friss ötletek háttérbe szorulnak – Alec Baldwin cameója inkább marketingfogás, mint valódi filmes érték. ... több»

A Torrente 4 folytatja a jól ismert spanyol trash-vígjáték-szériát, amelyben Santiago Segura megmarad az alpári, tabudöntögető humor vonalán, de az újdonság ereje szinte teljesen eltűnik. A film stílusa továbbra is harsány, polgárpukkasztó és önreflexív, helyenként még gusztustalanabb, mint az előző részek, miközben a 3D-t inkább vizuális poénoknál, mint igazi filmes látványként használja. A cselekmény ezúttal egy balul elsült bérgyilkossági ügy után börtönbe juttatja Torrentét, aki onnan próbál szökni és bosszút állni, de az ismétlődő helyzetek, poénok és karakterek kevés újdonságot hoznak, a mellékszereplők rendre maradnak egyszerű asszisztálók vagy karikatúrák. A színészi játék Segura rés... több»

A Torrente 3, folytatva Santiago Segura alpári humorú, tabudöntögető filmsorozatát, amely ezúttal a Több mint testőr és hasonló akciófilmek paródiájaként funkcionál. A stílus továbbra is merészen vulgáris, direkt módon szatirikus és önironikus, a hangulat fáradhatatlanul harsány és önreflexív, a cselekményben Torrente egy uniós képviselőnő védelmére vállalkozik, miközben kevés sikerrel, balfogások sorozatán keresztül próbálkozik. A karakterek kevés újdonságot hoznak: Torrente személye változatlanul gyarló, visszataszító, de paródiaként társadalmi tükör is egyben, míg a mellékszereplők pusztán asszisztálnak az abszurditáshoz. A színészi játék, főként Segura részéről, továbbra is energikus, a ... több»

Folytatása az első film botrányosan alpári humorának, társadalomkritikájának és antihősének, még nagyobb költségvetéssel és látványosabb akciókkal megspékelve. A stílus maradt szókimondó, trash-be hajló, szándékosan ízléstelen, miközben a spanyol kisember nyomorúságát és görbe tükrét adja továbbra is, habzó szatírával. A cselekmény Marbella városába viszi Torrentét, ahol magánnyomozóként egy terrorista rakétázási ügybe és családi bonyodalmakba keveredik, szokás szerint félsikerrel. A karakterek most is harsányak, karikaturisták, Torrente viszi tovább minden önző, kicsinyes, gyarló tulajdonságát, míg mellékszereplői csak asszisztálnak az abszurdhoz, Gabino Diego (Cuco) kábítószeres segítőként... több»

Fekete komédia, amely Santiago Segura főszereplésével a spanyol filmművészet egyik legmegosztóbb, ugyanakkor legsajátosabb alkotása lett. A stílus alpári, önironikus és szándékosan túltolt, a hangulat abszurd és nyíltan parodisztikus, mindvégig a tabukérdéseken táncolva. A cselekmény egyszerű, de pörgős: Torrente, az elzüllött, lusta, rasszista, nőgyűlölő és nem túl éleseszű exzsaru, saját dicsőségét és pénzét hajszolva keveredik egy drogbanda ügyébe, miközben különféle szerencsétlen figurák csatlakoznak a röhejes akciókhoz. A karakterek mind szélsőségesek és szatírikusak, Torrente figurája egyszerre visszataszító és szórakoztató, amit Segura kivételes, groteszk játékával és a magyar szinkro... több»

Horror-vígjáték, amely egy vérbő, önironikus exploitation-remake, ízig-vérig trash-hangulattal, ahol a hangsúly a túlzó brutalitásra, meztelenségre és kaotikus, már-már groteszk humorra kerül. A cselekmény egyszerű: egy tavaszi szünetet ünneplő tóparti városban egy földrengés ősi piranhákat szabadít el, a helyiek és bulizó fiatalok pedig szó szerint a ragadozók prédái lesznek, miközben hőseink túlélni próbálnak. A karakterek tipikus B-movie figurák: a gondoskodó anyuka (Elisabeth Shue), a tini hős, a szexőrült producer, mind inkább a horror-kliséket és a műfaji ikonokat parodizálják, mintsem elmélyülni próbálnának. A színészi játék erősen átlagos, de Jerry O’Connell, Christopher Lloyd, Ving ... több»

Modern és laza amerikai vígjáték Jack Black főszereplésével, amely Jonathan Swift klasszikusát újraértelmezve főleg a fiatalabb közönséget és családi mozizásra vágyókat célozza. A stílus egyértelműen könnyed, popkulturális utalásokkal, parodisztikus és helyenként túlzó humorral, tipikus Jack Black-féle vicces jelenetekkel, de a hangulat emiatt egyszerre ironikus és helyenként kínosan infantilis. A cselekmény meglehetősen egyszerű, Gulliver íróként a Bermuda-háromszögbe utazik, Lilliputban hőssé válik, meséivel manipulálja az ott élőket, és kisebb-nagyobb kalamajkákba keveredik, főleg szerelmi és karrier­sikereit hajszolva – a karakterek laposak, inkább sablonos figurák, de Emily Blunt vagy J... több»

Könnyed, geek-központú vígjáték, amely négy barát road movie-ján keresztül mutatja be a Star Wars-rajongók világát: a sztori szerint a társaság meg akarja szerezni Az 1. rész egy kópiáját haldokló barátjuk számára, mielőtt az a mozikba kerülne. A film stílusa ironikus, filmszerető és nosztalgikus, tele popkulturális célzásokkal, főleg a Csillagok háborújára és a kilencvenes évek geek világára. A cselekmény a klasszikus úti filmek sémáját követi: kisebb-nagyobb konfliktusok, humoros epizódok, közös kalandok és egy romantikus szál dobják fel az ismerős szerkezetet, miközben a karakterek szerethető, noha sablonos figurák, akiknél leginkább a színészek játékából, lelkesedéséből fakad az energia.... több»

Amerikai vígjáték, Steve Oedekerk egyszemélyes paródiája a klasszikus kung-fu filmeknek, ahol a főhős – A kiválasztott – bosszút esküszik szülei gyilkosa, Fájdalom (Betty) mester ellen, és az abszurditásig kiforgatott történetszálak mellett digitális trükkök és szándékoltan gagyi vizuális effektek erősítik a hangulatot. A stílus fárasztó, néhol zseniálisan szürreális, polgárpukkasztóan kreatív, Monty Python-i örökségből és trash-vígjátékból egyszerre merít. A cselekmény alibi, inkább poénok, váratlan gegparádék, nonszensz helyzetek uralják, a karakterek karikatúrák, sokszor céltalanul idétlenek. Oedekerk mind rendezőként, mind főszereplőként szélsőséges, de élvezetes, ha valaki ráérez a film... több»

Bűnügyi dráma, Andrew Niccol rendezésében, mely egy ukrán származású amerikai fegyverkereskedő, Jurij Orlov karrierjét mutatja be éles társadalomkritikával és komor hangvétellel. A stílus realista, cinikus, helyenként fekete humorral fűszerezett, egyéni képi világgal. A cselekmény okosan strukturált: bemutatja a főhős felemelkedését, morális bukását és a környezete – család, rendőrség, háborús színtér – hatását rá. A karakterek árnyaltak, különösen Nicolas Cage visszafogott alakítása emeli ki Orlov összetettségét, míg a mellékszereplők (Jared Leto, Ethan Hawke, Bridget Moynahan) is erős jelenlétet adnak a filmnek. A forgatókönyv tömör és feszült, társadalmi és filozófiai kérdéseket is boncol... több»

Animációs vígjáték, amely Charles Dickens Karácsonyi énekének Looney Tunes-paródiájaként elevenedik meg, így a klasszikus karakterek – élükön Dodó kacsával – jelennek meg egy modern áruházban, cinikus, kapzsi tulajdonosként. A film stílusa energikus, szójátékokkal, slapstick-humorral és a Bolondos Dallamok sajátos gegeivel dolgozik, miközben a karácsonyi hangulatot sem mellőzi. A cselekmény az eredeti történetet követi, Dodó karakterének fejlődésével, amely humorban és karakán Looney Tunes-zsiványságban teljesedik ki, a mellékszereplők – Tapsi Hapsi, Cucu malac, Csőrike és a többiek – mind hozzák a jól ismert személyiségüket, a szinkronhangok és animációk a megszokott minőséget nyújtják. A f... több»

Amerikai családi vígjáték, melyben Dwayne Johnson egy kiábrándult, kemény hokijátékost alakít, aki büntetésből egy hétre valódi fogtündérré válik. A film stílusa könnyed, humoros, helyenként abszurd, a hangulat barátságos és gyerekbarát, hol bájosan naiv, hol kicsit túlzó. A cselekmény sablonos, egy klasszikus önismereti útra épít, ahol a főszereplő fokozatosan megtanul felelősséget vállalni és hinni a csodákban, a karakterek egyszerűek, de szerethetőek, különösen Johnson játékával, aki váratlanul jól illeszkedik ebbe a bohókás szerepbe, a gyerekszereplők aranyosak, a mellékszereplők – Julie Andrews vagy Stephen Merchant – pedig feldobják a jeleneteket. A forgatókönyv kiszámítható, klisés, d... több»

Animációs családi film, amely két farkas, az alfa rangú Kate és az omega humorú Humphrey kalandjait meséli el, miközben egy másik területre hurcolják őket, és közösen próbálnak hazajutni, hogy megmentsék a falkájuk közti törékeny békét. A stílus sablonos, a hangulat kedves, néhol bugyuta, a humor és romantika azonban inkább a kisebb gyermekeket célozza. A cselekmény előrelátható, a karakterek egyszerűek, kevés igazi egyéniséget mutatnak, ami miatt főként a 7-10 éves korosztály számára lehet aranyos. A színészi (szinkron) játék korrekt, de nem kiemelkedő, a forgatókönyv kiszámítható, helyenként erőltetett, a rendezés nem mer nagyot álmodni, vizuálisan pedig a 3D-t sem aknázza ki igazán. Objek... több»

Romantikus vígjáték, amelyben egy elkényeztetett, gazdag nő amnéziát szenved, és egy munkás férfi – saját bosszújától vezérelve – elhiteti vele, hogy ő az ő felesége és a gyerekei anyja. A film stílusa könnyed, családbarát, humoros és szívmelengető, klasszikus amerikai forgatókönyvre épül, a hangulat derűs, de melankolikusan tanulságos. A cselekmény szórakoztató fordulatokat kínál a társadalmi különbségek és családi értékek ütköztetésével, a karakterek egyszerre tipikusak és szerethetőek, különösen Kurt Russell és Goldie Hawn párosa, akik között kiváló a kémia, és a gyerekszereplők is emlékezetesek. A színészi játék természetes, poénjai időtállóak, a forgatókönyv jól egyensúlyozza a romantik... több»

2010-ben bemutatott paródia, amely főként az Alkonyat-sorozat gúnyos kifordítására épít, stílusa harsány, szatirikus és gyakran alpári, sok esetben túlzó, akár kínos humort alkalmaz. A cselekmény lényegében követi az eredeti vámpíros-romantikus vonalat, Becca két természetfeletti udvarló – egy vámpír és egy farkasember – között őrlődik, miközben a film rendszeresen popkulturális utalásokkal, mémekkel és kamaszpoénokkal operál. A karakterek szándékosan eltúlzottak, paródiába hajlóan laposak, a színészi játék erősen ingadozó, néhol kifejezetten gyenge, de pont ez illik a film stílusához. A forgatókönyv sok, főleg az Alkonyat célközönségét is irritáló poént tartalmaz, a rendezés nem túl ötletes... több»

1974-es akciófilm, amelyben Charles Bronson egy vietnámi veterán dinnyefarmert alakít, akit a helyi maffia és egy gyilkos üldöz. A stílus feszes, realista és karakteresen hetvenes évekbeli, ahol a feszültséget jól adagolják, miközben humoros, önironikus párbeszédek is helyet kapnak. A cselekmény egy bosszúval, igazságtalansággal és kitartással teli hajsza, a karakterek egyszerűek, de a főszereplők közötti dinamika izgalmas: Bronson visszafogott, kemény, míg ellenfele, Renda kimagaslóan fenyegető. A színészi játék erős, különösen Bronson és Al Lettieri, a forgatókönyv Elmore Leonardra jellemzően feszes, a rendezés Richard Fleischertől határozott, jól tempózott. Objektíven nézve nem hibátlan, ... több»

Ringo Lam rendezésében egy sötét, nyomasztó hangulatú börtöndráma, amelyben Jean-Claude Van Damme egy bosszúból életfogytiglanra ítélt amerikai férfit alakít, aki Oroszország egyik legkegyetlenebb börtönében kényszerül harcokra. A film stílusa realista, erőszakos, gyakran brutális, a reménytelenség és küzdelem érzését erős képi világgal jeleníti meg. A cselekmény nem különösebben bonyolult, főként az emberi lélek kitartását és kiüresedését vizsgálja, miközben a karakterek tipikus börtönfilm-archetípusokat követnek, Van Damme ezúttal visszafogottabb, drámaibb alakítást nyújt, amely hitelesebbé teszi a túlélésért folytatott küzdelmet. A forgatókönyv a jól ismert börtönfilmes sémákból építkezik... több»

Német western-paródia, amely humorosan forgatja ki a Winnetou-filmek és a vadnyugati klisék világát. A stílus szándékosan túljátszott, harsány és burleszk-jellegű, hangulatában abszurd, ugyanakkor vizuálisan látványos, színes, rajzfilmes effektekkel. A cselekmény könnyed, követi a paródiák tipikus szerkezetét: Abahachi és Ranger vértestvérek hajmeresztő kalandokba keverednek, a karakterek sztereotípiák, a mellékszereplők is egy-egy vicctípus megtestesítői. A színészi játék szándékosan túlzó, mindenki láthatóan élvezi a szerepét, a rendező, Michael Herbig pedig saját vízióját követi, de sokat merít a klasszikus slapstickből és a német popkultúrából. A forgatókönyv a műfaji kliséket csavarja k... több»

Az ikonikus 2001: Űrodüsszeia folytatása, és ahol amerikai–szovjet expedíció indul a Jupiterhez, hogy fényt derítsen a Discovery küldetésére és a monolit titkára. Az alkotás realisztikusabb, földhözragadtabb stílusban készült, kevésbé álomszerű, mint elődje, hangulata feszültebb és politikával átszőtt. A cselekmény lineárisabb, magyarázóbb, a karakterek – különösen Roy Scheider alakja – emberközelibbek, de mélységük így is elmarad Kubrick világától. A színészi játék elfogadható, Helen Mirren és John Lithgow is hozzák a kötelezőt, a forgatókönyv informatívabb, de kevésbé filozofikus, Peter Hyams rendezése korrekt, de hiányzik az eredeti kreatív vizualitása. Objektíven ez egy tisztességes sci-... több»

Stanley Kubrick grandiózus sci-fi mesterműve, amely formabontó vizualitásával és filozófiai mélységeivel a modern filmművészet egyik legnagyobb hatású alkotása lett. A film stílusa hűvösen precíz, monumentális, komolyzenei aláfestéssel és csendes, már-már meditatív hangulattal dolgozik, a képeken átsütő kozmikus magányt, feszültséget és elidegenedést hangsúlyozva. A cselekmény mozaikos szerkezetben, évmilliókat átívelve az emberiség eredetétől a távoli jövőig vezet, ikonikus monolitokkal, a HAL 9000 lázadó mesterséges intelligenciával és az emberi fejlődés titokzatos útjával; a karakterek szándékoltan távolságtartóak, az ember és gép viszonya a hideg tömegben is univerzális kérdéssé válik. A... több»