Dorkateo

Anne Hathaway miatt nagy reményekkel vágtam neki a filmnek. Eleinte csak egy habkönnyű vígjátéknak gondoltam. Bár a rendező is így tett volna... de sajnos elment drámai irányba, amihez viszont nem volt elég muníció a történetben. Semmi mélységet nem sikerült adni a karaktereknek, egyáltalán nem világos, hogy mitől vonzódnak egymáshoz és mi ad valódi mélységet a kapcsolatuknak. Hosszan elnyújtott jelenetekkel próbálkoztak, amik giccsesre sikerültek drámaiság helyett. Teljesen szokványos frázisokat pufogtattak a párbeszédekben. Ha a könyv is ilyen felszínes, akkor nem kaptam kedvet az elolvasáshoz. Fontos téma lehetne a korkülönbséges párkapcsolat, de ez a film sajnos nem fogja megértetni a lé... több»

Mesterminőségben készült dráma, kiváló színészekkel, kellemes miliővel, jó tempóban komponálva. Kár, hogy a mondanivaló kimaradt a forgatókönyvből. Mert azt ugye nem tekinthetjük mondanivalónak, hogy minden jó úgy, ahogy van, a sebek majd maguktól begyógyulnak... a nagy francokat! Valaki itt baromira meg akart szabadulni a lelkiismeret-furdalásától, megszépítette és tökéletesen lapossá tette a drámát. De annyi nincs a filmben, hogy utánaolvassak, vajon ki is volt az a forgatókönyvíró vagy a rendező.

A Bodkin kétségtelenül sajátságos műfajú sorozat. Enyhén szatirikus, morálisan elemző dráma, crime-podcast alapokon nyugvó, krimiként pedig lassú, klasszikus elemekkel bíró darab, misztikus elemekkel. Egyáltalán nem rossz, inkább szokatlan. Ír-amerikai koprodukcióban készült, eredeti ír helyszíneken, ami már önmagában gyönyörűvé teszi a filmet. A színészek is írek, számunkra jórészt ismeretlenek. A zenéjét érdemes kikeresni a Spotify-on, ha kedveled a gäl (ír) muzsikát. Az IMDb-n szerintem korrekt a 70% körüli értékelés.

Az Űrgolyhók amerikai humorral operált a Csillagok háborúja bohózataként, a Látogatók c. sorozat pedig francia módra gyűjtötte össze a sci-fi klasszikusokból vett jeleneteket. Nekem a legcukibb az volt, amikor postás biciklire akarta főhősünk felültetni az űrlányt (lásd: E.T.), de nem bírt vele tekerni. De találhatunk a nagy klasszikusoktól mindent, különösen Spielberg került a célkeresztbe. Szarkasztikus, sajátos humora van a sorozatnak, nem mindenkinek való. Az HBO-n francia eredetivel, felirattal a legizgalmasabb megnézni.

Lejáratás, furkálódás, kibeszélés, építő műsor álcában
Magyarósi Csaba miatt kezdtem el nézni „A híd” c. reality műsort, mert amúgy nagyon ritkán nézek bele ebbe a műfajba. Azt vártam, hogy valami építő jellegű dolgot fogok látni. Nagyon nem így lett. Mondjuk nem tudom, mit várok, amikor az élet is pont ilyen: érdekek harca az etika ellenében, szóval realitás. Döbbenetes volt nézni, hogy mennyire igaz a pszichológiai alaptétel: ha titkot hordozol, az mérgez. És szépen végigvonult a történeten a méreg: a két alamuszi, saját zsebre dolgozó srác, nemcsak hogy becsapta a csapatot, hanem még fúrni is kezdte azokat, akik gyanakodtak rájuk. De tovább görög a szóbeszédlavina, a gyanút nem mondták ki egyértelműen, csak titokban, súgva beszéltek róla a tö... több»

Rég láttam ilyen szép filmet. A spanyol rendezőnő, Avelina Prat biztos kézzel nyúlt a kicsit sem izgalmas témához. Alkotóerejét mutatja, hogy a nagyjából bevezetőnek elegendő témát önálló filmként tudta feldolgozni. Mondanám, hogy a történet befejezetlenül maradt, de valójában el sem kezdődött. Adva van egy bolgár férfi, aki Spanyolországba utazik, hogy a tüdőbetegsége miatt melegebb helyen legyen. És ennyi. Találkozik néhány emberrel, akik segítik, lesz állása, majd elveszíti. Tipikus bevándorlósors. Csak Vasil nem tipikus. Vasil kedvelhető, emberi, a jót hozza ki a többiekből. S ehhez nem kell történet, elegendő egy jó rendező és csapata. Igaz, a bolgár szereplőt az „Őfelsége pincére volt... több»

Egy cuki kis kamaszregény feldolgozása a film. Kissé klisés, mégis olyan bájosan teszi, hogy csak ritkán vettem észre a csöpögő cukrot. A főhős amúgy OCD-s, érdekes lehet megismerni egy ilyen rendellenességgel élő ember életét.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, ez a politikai film lassú, s ha nem szereted ezt a stílust, akkor vontatott. Ha nem figyelsz, és nem érdekel a politikai játszadozás, akkor unalmas. A maga stílusában viszont egy szépen komponált dráma.