Ballada az ausztrál őslakosokhoz. Nem a történet a fontos, hanem, ahogyan történik, metaforikus képekben elbeszélve.
Ahogy a két nép, az ausztrál aboriginal és a beköltöző fehér ember nem ért szót egymással, másként viselkednek, esznek, élnek, öltöznek, házasodnak. Máshogy tekintenek a természetre, s értetlenül szemlélik a másik furcsaságait. Talán mondanom sem kell, hogy melyik a szerényebb, elégedettebb, természetesebb.
Jenny Agutter a Railway Childrenben már megmutatta tehetségét. David Gulpilil sorsa pedig ugyanaz lett, mint az őslakosoké: megismerte a fehér ember világát, és elveszett benne, függővé vált, és börtönbe is került. Bob Marley adta neki az első füves cigit.
A film az első vo... több»
Úgy gondolom, Kelet-Európában kevésbé érthető annak a folyamatnak a jelentősége, hogy a feketék behatolnak a country eddig fehér zenei világába. Így ez a dokumentumfilm legalább annyira az emberi jogokról szól, mint a zenéről.
63 Üsd, vágd, focizzál! (2001)