Így kell egy jó ötletet elpocsékolni A sztori nagyon érdekes volt, merítettek a Rámajánából meg a Bhagavad-Gítából is, kicsit megspékelték modern tudománnyal (Isten valójában egy internetes háló, hahaha), felépítettek egy teljesen korrekt történetet, aztán jól elrontották. Természetesen magával a filmmel. Az ősgonosz és az ősjó harca általában érdekel mindenkit, de ezúttal nemcsak a színészválasztás volt eleve hibás, hanem maga a kivitelezés is. Sanjay Dutt nem éppen az eszményi színész az ősjó eljátszására, de kicsire nem adunk. Végül is miért ne lehetne kidobóember egy éjszakai klubban? Persze az apja meg főpap egy templomban (azért ez egy kicsit erős volt). Természetesen élete párjául ki mást választana a forgatókönyvíró, mi... több»
John Abraham hozza az antiszociális zsenit, amit már láthattunk tőle a Zindában (itt például tehetséges festő, a Zindában meg pénzcsináló volt), a féktelen gyűlöletet amit később megismételt a New Yorkban, és a vadállatot, amit a Race 2-ben alakított. Szóval elég összetett a játéka, ennek ellenére mégsem tudtam felhőtlenül örülni a filmnek. Az ugyanis egyáltalán nem derül ki, hogy miért lett ilyen. Általában senki sem születik ilyennek, és a film bemutatja a korábbi dolgait, de magyarázatot nem ad rá. Még a mentálhigiénés doki sem mond semmit. Azért érdekelt volna.
Viszont elég lehangoló volt már magában a sztori, Amitabh Bachchan játéka sem tudta feldobni, Bipasha Basut meg inkább hagyjuk. ... több»
Bűnrossz! Hát izé, hogy is kezdjem *fej vakar*. Mint a filmből kiderül, a Qayamat jelentése: Apokalipszis, és ez a film tényleg felért azzal. A végén már ott tartottam, hogy keresek magamnak egy kötelet :(
Bűnrossz lett a film, minden tekintetben.
Amit láthattunk, az az 1996-os The Rock (A szikla) című film feldolgozása, méghozzá a rosszabbik fajtája. Ha ezt láttam volna előbb, sose nézem meg az eredetit. De hál'istennek nem így történt.
Ajay Devgannak biztosan nagy volt a kísértés, hogy Sean Connery helyébe léphet, de az ikonikus alakítás helyett egy elfuserált Charles Bronson-utánzat lett belőle (értsd: meg se nyikkan, csak sötéten néz a szemöldöke alól). Ahogy belegondolok a 2000 évek elején sokka... több»
Kellemes film volt, és semmi másról nem szólt, mint a szerelem erejéről.
Azért írtam, hogy kellemes, mert engem annyira nem tudott megfogni. Arjun Rampal és Dia Mirza között nem éreztem azt a kémiát, mint mondjuk SRK és Kajol, vagy Saif Ali Khan és Rani Mukerji között. Valahogy túl merevnek, behatároltnak, kicsit csináltnak tűnt. Mindketten jól néznek ki, de ennél többet nem láttam bennük. Az akciójelenetek jók voltak, a zene és a tánc is. Vinod Khannán viszont meglepődtem, ez volt az első eset, hogy negatív szerepben láttam.
Nagyon jó, kellőn csavaros Imádom Akshay Kumart, amikor mindenkihez kedves, jófiú, elegáns, bölcs mondatai vannak, imádja édesapját, és szó nélkül segít, legyen szó zsebtolvaj elfogásáról, vagy kislány kívánságáról... és... és... valójában egy sötétlelkű gazember. Kár, hogy nem sűrűn játszik ilyeneket (legutóbb az Aflatoonban), mert nagyon jól csinálja!
Dev Kumar gátlástalan, gyilkos indulatokkal teli fickó, aki tartozik a Donnak, ezért bármire képes. Még arra is, hogy hálójába csalja a milliárdos Bradwajt (Alok Nath) és annak egyszem lányát, Ritut (Mahima Chaudry). A fater meghal (Dev hathatós közreműködésével), egyetlen szemtanúját, a kis Riát sokkolja (a kórházban csaknem sikerül megölnie), és feleségül veszi a gyá... több»
Akár úgy is nézhetjük, hogy két külön filmet, két külön Akshay Kumart látunk. A film első felében Badhsah (Császár), Sultan jobbkeze, félelmet nem ismerő gengszter, aki ugyanakkor távol tartja magát minden mocskos dologtól. Könyörtelen, de nem gonosz. És csendes, nagyon csendes. Ezt az Akshay Kumart szeretem nagyon; villanásnyi arcmimikával, nagyon apró, alig észrevehető gesztusokkal játszik, és ritkán tör ki. Inkább félmosolyokkal, hosszú nézésekkel, rezzenéstelen arcjátékkal játszik. Kevesen tudják ezt. És nála is ritkán látni. Talán, mert nem nagyon készítenek ilyen filmeket Bollywoodban.
A film második felében Babu, a kovács, hosszú hajjal, borostásan, magával nem törődve, csak a fiának... több»
Hát, mit mondjak, le vagyok nyűgözve. Azért Bollywoodban is forgattak néha olyan csavaros történetvezetésű filmeket, hogy csak lesek. A film címe teljes mértékben helytálló Sabse Bada Khiladi (A legnagyobb játékos).
Nagyon jól szórakoztam a filmen, bár néha erősen figyelnem kellett, mert sosem lehetett tudni, hogy most éppen ki hazudik, és éppen mit. Rengeteg apró jelenet tette vidámabbá a sztorit, például a felügyelő akárhányszor belépett az őrszobára, mindig nyakon kellett vágnia a közlegényt, mert sose vették észre, ha felettes lépett a szobába. A verekedős jelenetek természetesen most is szuperek voltak, de különösen az a jelenet, amikor Akshay Kumar az ájult Mamta Kulkarnit használta fe... több»
Nekem nem jött be Idétlen forgatókönyv, kicsit sem félelmetes főgonoszok, logikátlan cselekmény (pl. a főgengszter legrégebbi samesza hirtelen jó útra tér, és persze egy telefonfülkéből felhívja a rendőrséget, eztatésztát!)
Raveena Tandon: sekélyes és üres szépség, idétlen ruhákban, amik cseppet sem állnak jól neki, s aki még szépen csillogni sem tud a vásznon, nem csoda, hogy akkoriban Karishma Kapoor a kisujjával lesöpörte. (Egyetlen valamire való alakítására emlékszem, a Khiladiyon Ka Khiladi, de valószínűleg azért, mert éppen akkor folytatott viharos viszonyt az abban főszereplő Akshay Kumarral.) Itt egy ügyetlen lányt kell eljátszania, de förtelmes, na! Alapvető színészi feladat, hogy úgy verjünk le egy ... több»
Bűbájos tanmese gyerekeknek, felnőtteknek. Darsheel Safary kicsit nagyobbacska lett, mint a Taare Zamen Parban, de még mindig gyerek. Ezúttal egy árva kisfiú szenvedéseit, és szuperhőssé válását kellett eljátszania. Persze nem egy Supermanra kell gondolnunk, hanem egy meg nem értett bolondnak titulált ember, a Tudós Bácsi által kreált hősre. A kis Kunal így tudott bosszút állni pénzéhes nagybátyján. Anupam Kher játszotta mindkét szerepet, de a Tudós Bácsi szerepében csak a film végére ismertem fel, annyira jól sikerült a maszkja. Kittu néni szerepében pedig nagyon ismerős volt Manjai Phadnis, utánanéztem, és láttam már a Mumbai Salsában, a Jaane Tu... Ya Jaane Na-ban.
Már rongyosra néztem (ahogy Hrithik filmjeinek jó részét is), és egyszerűen nem bírok leakadni róla. Ha nem tudnám, hogy bollywoodi, simán elmenne bármilyen nyugati (amerikai, nyugat-európai) filmnek, mert teljesen elhagyták a szokásos bollywoodi kliséket. Ráadásul a helyszín is nagyrészt Európa. Road movie a javából, megfűszerezve három jóbarát őrült fogadalmával, amivel egyikük legénybúcsúját akarják emlékezetessé tenni. A sztori viccesnek hangzik, de valójában inkább a barátságról szól, az eltávolodásról, és az újra egymásra találásról.
A három fiú (Hrithik Roshan, Farhan Akhtar [akinek a húga, Zoya Akhtar a rendező], Akshay Deol) tökéletesen eltalált karakterek, akik szinte semmiben sem ... több»
Gondoltam a Pokkiri után megnézem a másik Vijay filmet, mert aranyos a fickó, és egészen jól játszik.
Hát folytak a könnyeim a röhögéstől. Pedig borzalmasan komor jelenetekkel kezdődik a film, egészen elkámpicsorodtam tőle. De aztán megjelenik Velu (Vijay), aki végigkergeti a falun húga kedvenc csirkéjét, és közben mindent leamortizál. A jelenetet már láttam a Singh is Kinngben Akshay Kumar előadásában, az szintúgy ilyen vicces volt, csak ott a film volt csapnivaló. Itt viszont a film is klassz volt. Érdemes végignézni, mert nem nagyon vannak üresjáratok, Velu rettentően vicces figura, de amikor igazán tétje van a dolognak, akkor tud iszonyatos is lenni. Többször elő is kell vennie a véreseb... több»
Vasco da Gama Indiában Rettentően érdekes volt. Több szempontból is. Először is, ez az első malayalam nyelvű film, amit látok (magyar felirattal), aztán maga a sztori is egy olyan időszakban játszódik, amiről mi európaiak nem sokat tudunk.
Érdekesen indul, két eléggé legatyásodott fiatalról szól Krishna Das (Prithviraj) és legjobb barátja Thanseer/Tarzan(Prabhu Deva) hirtelen megtudják, hogy Krishna Das földjét nem adták el a szülők, bérbe volt adva, a bérleti idő lejárt, a föld szabadon eladható. Mint kiderül hatalmas földterületről van szó, de mikor Krishna odautazik, elrabolják. Elrablója egy törzsi vezető Thankachan (Arya), aki nem engedi szabadon addig, amíg el nem meséli Krishnának, hogy honnan is származik... több»
Sztár leszek, bármi áron Bár a film a szokásos felirattal kezdődik: "blabla... élő vagy holt személyekkel való esetleges hasonlóság csupán véletlen dolga.. blabla", mégis nyilvánvaló volt Indiában, hogy Silk Smitha élete inspirálta a készítőket. Mi nem ismerjük őt, de a neten elnézegetve a képeit, és olvasva a Wikipédián, hogy mindössze 36 évesen öngyilkos lett, én is erre gondoltam.
Vidya Balan elképesztően jól alakítja Silket. A vidéki falusi lány, aki bármit megtenne azért, hogy sztár legyen, és az is lesz, míg végül rá kell jönnie, hogy ez a világ mocskosabb, mint azok a képek, amelyek róla készültek. A D-kosaras melltartó nem elegendő ahhoz, hogy kitartson élete végéig a sztárstátusz, de nem is hagyják, hogy to... több»
Majdnem olyan, mint a No Entry csak sokkal jobb... ... de nem tetszett a vége :(
Már ott is írtam, ebből a szempontból képtelen vagyok megérteni az indiai mentalitást: ha a férj csalja meg a feleségét, az bocsánatos bűn, az asszonykának némi pityergés után vissza kell fogadnia hites urát. Ha ugyanez fordítva történik, akkor elő a húsvágóbárddal, felnégyelni, elásni, a nyomát is eltüntetni a galád nőszemélynek. Ez a kettős mérce mindig is kiverte nálam a biztosítékot, most sem tudtam maradéktalanul élvezni a filmet, mert teljes mértékben e felé vitte a hangsúlyt. Adott három fickó, jóbarátok, és az alaptermészetükből hiányzik a házastársi hűség. Leginkább Irrfan Khanból, aki sokéves rutinnal csalja a feleségét. Sunil Shetty már nem ilyen sze... több»
A film kisiskolások kezdeményezése nyomán jött létre. Délutáni foglalkozásokon önmaguknak adtak elő játékokat, a való életből ellesve. Ebből készített Amole Gupte másfél órás filmet, és magára osztotta az egyik főszerepet (a legnegatívabbat, Mormogi, a hinditanár szerepét), és kisfiára a címszerepet (de milyen jól tette!).
Kedves történet, vicces helyzetekkel, aranyos szereplőkkel, és én végig azon morfondíroztam, hogy miért nincs a kisfiúnak ebédje. A film utolsó részében kiderül, és ez az amiért elkészült ez a film is. Az üzenet, amit hordoz, szíven ütött.
Utoljára ilyen nagyon ütős, és társadalmi szempontból "tabu" témáról és kisgyerekekről szóló filmet Aamir Khantól láttam, a Taare Zame... több»
Többszörnézős Rohit Shetty eredetileg kaszkadőr koordinátorként kezdte, majd ezek látványtervezője lett, és jelenleg több sikeres mozija is fut, melyek leginkább a kaszkadőrjelenetekre helyezik a hangsúlyt. Jellemzően sok kocsitörés-zúzás van bennük, és látványos verekedések. Ütő és állóképes színészeket foglalkoztat leginkább, elsősorban Ajay Devgn-t, aki 44. életévében jobban néz ki, mint eddig bármikor. Táncolni nagyon nem tud, úgyhogy a koreográfiát mindig a lehető legegyszerűbbre tervezik, viszont hosszú pályafutása során viszonylag sok verekedős filmben szerepelt, megvan a kellő tudása, hogy bevállaljon manapság is olyan karaktereket, amit a fiatalabb korosztály is kétszer meggondol.
Annyira megvan ... több»
Nagyon aranyos, vicces film volt, főleg az első fele, amikor a milliárdos G.K. (Sayaji Shinde) teljes famíliája a legkisebb fiú Sri Krishna (Allari Naresh) iránti szeretetből megjátsszák a teljes szegénységet (bár az elején teljesen kiakadnak ezen). Mulatságos volt, amikor Krishna azt hazudja az apjáról, hogy banánárus, anyjáról, hogy bujji-t főz, sógoráról, hogy vasal, másik sógoráról, hogy segédmunkás. És amikor szembesülnek azokkal a problémákkal, amivel a nyomorgó szegények néznek szembe nap mint nap, ez kihat az ő életükre is. A família szociális érzékenysége hirtelen megjelenik a hétköznapokban. Krishna anyja Rajyalakshmi (Sudha) megsebesülése azonban gátat szab az esküvőnek, pedig a f... több»
Szívet melengető film Ranbir Kapoor minden téren tarol. Legalábbis bemutatkozása (Saawariya, 2007) óta nem nagyon választott olyan forgatókönyvet, ami égés lett volna (kivétel a Besharam). A Wake Up Sid és a Raajneeti után következő fajsúlyos filmje elvitt szinte minden díjat a filmfesztiválokon, a közönség szívét nagyon is megérintette a végtelenül egyszerű történet. Janardan Jakhar (Ranbir Kapoor) egy indiai Jim Morrison szeretne lenni, de ez sehogysem jön össze neki. Khatana (Kumud Mishra) el is magyarázza neki, hogy miért. Mert nincs meg benne az, amitől nagy sztár lehetne. Nem voltak problémái, soha nem fájt neki semmi, középosztálybeli szerető családja megengedett neki mindent, nem törték össze a szívét, és... több»
Mindenki talál benne magának valót A Krrish után elkészült a másik nagyszabású sci-fi Indiában (hacsak nem számítjuk a Loves Story 2050-et is ide, de az csúfosan megbukott) és nem hozott szégyent az elődjére. Persze további 5 év fórja is volt, hiszen ezalatt tovább tökéletesedett a bollywoodi filmgyártás, trükkfelvételek szempontjából pedig olyan húzásokra képesek már, ami nemegy hollywoodi filmstúdió büszkesége is lehetne.
A sztorira sem lehet panasz, néhol ugyan sántít, és van ahol felrúgja a logika szabályait, de kicsire nem adunk, könnyedén át lehet siklani ezeken az apróságokon.
Shahrukh Khan megint kettős szerepben, és ezúttal tényleg hozza a formát, nekem sokkal inkább bejött, mint a Rab Ne Bana Di Jodiban. Borzalmasan... több»
Rögtön itt van a másik Akshay Kumar film, amit a napokban néztem meg, és a De Dana Danhoz képest fényévekkel jobb, pedig nem ért el túl nagy sikert Indiában (fene tudja miért).
Bár teljes egészében Angliában játszódik, egy ottani szikh közösségben, mégis India legnemzetibb sportjáról, a krikettről szól, aminek továbbra sem ismerem a szabályait. Akshay nem tudom, hogy krikettezik-e a valóságban, engem meggyőzött. Nem csak a játékával, hanem az egész szerepével. Ritkán játszik teljesen elnyomott, megalázott, frusztrált embert, pedig nagyon fekszik neki az ilyen szerep (bár lehet, hogy az indiaiak nem szeretik így látni mozihőseiket).
Mellette ellenpontként pedig ott van Anushka Sharma, aki hoz... több»
34 Rudraksh (2004)
A sztori nagyon érdekes volt, merítettek a Rámajánából meg a Bhagavad-Gítából is, kicsit megspékelték modern tudománnyal (Isten valójában egy internetes háló, hahaha), felépítettek egy teljesen korrekt történetet, aztán jól elrontották. Természetesen magával a filmmel. Az ősgonosz és az ősjó harca általában érdekel mindenkit, de ezúttal nemcsak a színészválasztás volt eleve hibás, hanem maga a kivitelezés is. Sanjay Dutt nem éppen az eszményi színész az ősjó eljátszására, de kicsire nem adunk. Végül is miért ne lehetne kidobóember egy éjszakai klubban? Persze az apja meg főpap egy templomban (azért ez egy kicsit erős volt). Természetesen élete párjául ki mást választana a forgatókönyvíró, mi... több»