Gyerekként nem láttam, most került először a szemem elé. Közelebb van a gyengéhez, mint a közepeshez. A „közönség” (nem tudom, itt valós volt-e, vagy később hozzáadott) már azon nevet, hogy az egyik szereplő egy hellóval köszön. A másik visszaköszön, és hangos nevetés tör ki a nézők felől. Már itt éreztem, hogy ez nem nekem való lesz, és két rész után el is engedtem.
92 Váratlan utazás (1990)