Berto49

Egy vak hősnő szerepeltetése nem új ötlet, de ennek ellenére izgalmas, nézhető film. Mia Farrow nagyon hitelesen játszik, csak a gyilkos indítékával van baj. Azt elfogadom, hogy imádja a csizmáját, de a besározása miatt egy egész családot lemészárolni elég meredek ötlet. Az viszont nagyon érdekes megoldás, hogy csak a legvégén mutatják az arcát, addig csak a csillaggal díszített csizmáját lehet látni. Szép és megragadó felvételek mutatják az őszi tájban való lovaglást, bár a szép képek kedvéért lemondtak a hitelességről. Rendben van, hogy Sarah a balesete előtt imádott és tudott is lovagolni, sőt az is érthető, hogy a szerelme tartva a lova pórázát lépésben járnak egy keveset, de a szakadó e... több»

A film, ami előtt kilométeres sorok kígyóztak a Corcin mozi előtt a hatvanas években
A Hollywood készítette szuperprodukciók krémjéhez tartozik ez a Jules Verne által írt, 1873-ban megjelent regény adaptációja. Az addigi legköltségesebb film, amely majdnem három órás (179’) és aki élt és mozgott a korabeli hírneves színészek közül, legalább néhány perces cameoban fel is tűnt benne. 13 országban forgatták, a szereplők száma a statisztákkal együtt megközelíti a 70.000(!) főt. Orson Welles sértődött meg egyedül, hogy nem szerepelhetett a filmben, pedig ő alkalmazta színpadra a történetet. Shirley MacLaine és David Niven ismert volt már a magyar közönség előtt is, de Passepartout hálás szerepének alakítója, Cantinflas nem, pedig Chaplin szerint „ő a legjobb élő komikus”. Mexikó ... több»

Pár évvel a valóban megtörtént, az egész várost félelemben tartó sorozatgyilkosság után (13 nő megfojtása) elkészült remek szereplőkkel a filmes feldolgozása. A két főszereplő: a gyilkos Albert DeSalvo (egyesek megkérdőjelezik, hogy valóban ő volt–e a tettes, de az tény, hogy az elfogása után nem történt ugyanezen elkövetési móddal fojtogatás) Tony Curtis és a külön a bűntények felderítésére felállított csoport főnöke Henry Fonda. A kazánszerelői munkakörben dolgozó DeSalvo korábban az amerikai hadsereg középsúlyú bokszbajnoka volt. Fékezhetetlen szexuális késztetést érzett a tettei elkövetésére, bár volt felesége és két gyermeke. A film érdekessége, hogy gyakori az osztott képernyő, vagyis ... több»

Az általam látott kevés ausztrál film alapján úgy ítélem meg, hogy az ausszik tudnak jó filmeket készíteni. Ez a szokatlan témájú road movie napjaink sokszor vitatott kérdését, az eutanáziát állítja a középpontba.. A témában számomra etalon Alejandro Amenábar 2004-es rendezése, a „Belső tenger”, amelynek a szintjét ugyan nem éri el, de összességében nagyon elgondolkoztató, hatásos film, Egy gyógyíthatatlan rákos taxisofőr, Rex több ezer kilométert tesz meg az emberhez méltó halál miatt. A hosszú utazás során érdekes karakterekkel találkozik; az őslakó Tillyvel, Julieval, a szakképzett ápolónővel és nem utolsó sorban Dr. Farmerrel, aki élharcosa a „szép halál” mozgalomnak. A szinte az egész h... több»

Kezdem azzal, hogy nem három, hanem négy élet és mindegyiket Marcello Mastroianni ölti magára. Az első történetben Mateo Strano húsz év elteltével visszatér feleségéhez a régi lakásába. A másodikban a Sorbonne professzora a kolduslétet választja és így él meg különböző szürreális eseményeket. A következőben egy inast játszik, aki csengőszóra jelenik meg, de nagyon különös dolgai vannak. Ebben a részben szerepel a Catherine Deneuve-től 1972-ben született lánya, Chiara. Az utolsó megjelenített élet egy Luc Allamandnak nevezett üzletemberé. Ez a furcsa, zavaros, bonyolult és módfelett „lila” film volt az olasz zseniális színész utolsó előtti munkája. A chilei születésű, majd a Pinochet-rezsim e... több»

A film legötletesebb része az a pár perces animáció az elején, amely megadja az egész TV számára készített darab alapötletét. A tökéletes azonosságra törekvő házgyári lakótelepek felcserélhetősége miatt teljesen mindegy, hogy a hős melyik városban jár, mindenhol ugyanazt a megszokott környezetet találja. A kabarétréfára elegendő ötletet egy nagyon elnyújtott, anno két részben sugárzott, a humort csak kis mértékkel alkalmazó történetet láthatunk. Visszaidézi a múlt század hetvenes éveinek a közepét, bepillantást nyújtva, hogy milyen filmekkel szórakoztatták a korszak TV nézőit. Ma már csak kordokumentumként funkcionál. Erős jóindulattal kapott tőlem három csillagot.

Valóságos csoda, hogy a film főhőse túlélt minden viszontagságot és eljutott álmai földjére, ahonnan még gyerekkorában kénytelen volt szüleivel együtt visszatérni Írországba. Rettenetes nyomor, nélkülözés, embertelen körülmények között telt el 19 év az életéből. A rendező, Alan Parker teljesen reális képet mutat McCourt Írországáról, tökéletes tablót fest arról a gettóról, ahol Frankie felnőtt, ahol a tífusz majdnem végzett vele, ahol nem sok mentette meg attól, hogy megvakuljon, ráadásul a szülei sem voltak a minta házaspár megtestesítői. Limerick az a hely, ahol szinte állandóan esik, vagy ha nem, akkor is örökös köd gomolyog a Shannon folyó és az Atlanti-óceán torkolatából. Örömmel olvast... több»

Egyben biztos vagyok: Claire Denis nem iratkozott fel a kedvenc rendezőim listájára. Nyögvenyelős történetvezetés, a női szereplők megtévesztő módon kísértetiesen hasonlítanak egymásra, csak hogy a néző jól meg legyen vezetve, hogy akkor ki kicsoda és miért csinálja azt, amit csinál. A jelenetek időrendje egy turmix-gépben jól össze lett keverve, hogy véletlenül se lehessen ok-okozati összefüggéseket találni. Bámulatosan „művészi”, ahogy az egyik nő a szakadó esőben pucéron kóvályog, igazán életszerű. A rendezőnő filmjei közül ezt az egyet szenvedtem végig, szavamat adom, hogy a többivel nem is fogok próbálkozni, pedig a „Beau travail” („Szép munka”) nagy nemzetközi elismertségnek örvend.

Nincs szerencsém a délszláv filmekkel. Nemrégiben „A bűn szépsége” akasztott ki, most meg ez az agyondicsért három mese. Macedónia* első önálló államként készített filmje sokak szemében életük filmje, nálam meg erős jóindulattal is a futottak még kategória legalja. Pedig a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára is jelölve volt. Ami tetszett benne az a táj szépsége. Az egyik főszereplő, Kiril erősen emlékeztetett a legifjabb Karamazov fivérre, Aljosára, meg „A félkegyelmű” olykor egyenesen pipogya alaknak beállított Miskin hercegére. Milčo Mančevski divatos módon játszott a történetek idősíkjainak összekeverésével, az eleje a vége, hogy igaz(?) legyen a mottó: „…az idő nem hal meg, a kör ne... több»

Ismerve Norman Jewison néhány későbbi filmjét („Forró éjszakában”, „Hegedűs a háztetőn”, „Holdkórosok”) bizton állíthatom, hogy ennél csak sokkal jobb filmeket rendezett. A színes televíziózás hőskorában játszódó vígjátéknak szánt darab még a langyos középszertől is messze van. Nagyon kevés olyan jelenet van benne, amelyik a mai nézőt is nevetésre készteti. Számomra meglepő volt, hogy a kertvárosi közönség számára készített, élőben közvetített, egy kaptafára készült TV-játékok közötti reklámokat is egyenes adásban sugározták. Azon is csodálkoztam, hogy egy szülész orvos keresete mellett a család rá volt szorulva a krajcároskodásra. A történet a végére egy kicsit felgyorsult, a forgalmi dugób... több»

Elkeserítő film, amely szinte dokumentarista eszközökkel mutat be egy tragédiával végződő, a valóságban is megtörtént esetet. Az ártatlanul elítélt szerencsétlen emberen kívül mindenki hibás, a nyomozók, az ügyész, a szenvtelen bírónő. A tényleges ügyről a film végén néhány mondat közli, hogy az Alkotmánybíróság döntése nyomán sem történt meg a kárpótlás. Egyáltalában lehet-e igazságszolgáltatásról beszélni?! A film alapján egyértelmű, hogy NEM! Érzékelhető módon kirajzolódik az évszázados előítéletesség, amely a cigánysággal szemben manapság is létezik. Jelen esetben nem érdemes firtatni, hogy Suha miért tengődött a bemutatott körülmények között, függetlenül mindettől ember volt, és a törvé... több»

A hatvanas években a közelmúlt bűnei mozaik darabokban kerülnek elő a két fiatal „nyomozása” által. Fény derül Stoll Aurél az idős bíró (Bács Ferenc) közreműködésére egy koncepciós tárgyaláson, ő olvasta fel a halálos ítéletet, holott lehetősége lett volna a megbízatás visszautasítására, de félelme miatt ezt nem tette meg. A lelkiismeretét egy másik mulasztásos bűn is terheli, nem tett lépéseket osztálytársa családjának megmentésére, bár, ha meg is teszi, az mindenképpen megtörtént volna. A frissen végzett orvos, Koletinszky Péter apja is bűnös volt egy gyilkosság elhallgatásában. Lényeges, gondolatokat ébresztő TV-játék Mihályfi Imre rendezésében.

Ezt a témát, mint annyi másikat többször is feldolgozták. A legújabbra Lady Gaga miatt nem vagyok kíváncsi, de megnéztem az 1954-es változatot, elsősorban Judy Garland (nekem mindig Dorothy marad az Oz-ból!) miatt. Tetszett, csak nagyon elhúzták a játékidőt, rövidebbre véve sokkal több lett volna.

Egy „párválasztó” vacsora, amely pokoli véget ér. Csak a minden abszurdításra nyitott nézőknek ajánlható, mert az ötletek halmaza túlmegy minden határon. Az éjsötét fekete humor elárasztja az egész filmet. A pihent agyú alkotók a legvadabb elképzeléseiket is megvalósították. Nehéz választani, hogy melyik a legjobb jelenet, de talán amikor a wurlitzerbe rejtett két tag előadja az „Only You” modernizált változatát. Meg kell azonban jegyezni, hogy nagyon izlés- és hangulatfüggő film, ha nem tud a néző ráhangolodni, kikapcsolás, vagy dühös mozi elhagyás a következmény.

Biztos, hogy sokkal több és jobb rablásos akciófilmet láttam már, ez a stabil középmezőnyhöz tartozik. A baltával faragott arcú Michel Constantin az egyik főszereplő, aki ellenállhatatlanul vonzódik a tengeri hajózáshoz, rendelkezik is egy kis méretű jachttal. Partnernője pedig az egzotikus megjelenésű modell és színésznő, a néhai Cathy Rosier. A maga idejében mozgalmasnak és izgalmasnak számíthatott, de azóta a számtalan heist film magasra emelte a mércét. Ennek ellenére egyszer meg lehet nézni. A film magyar címe: „A matróz”.

Nem telt bele két év és szerencsére átjutott a szigorú rostán ez az NSZK-ban készített film a magyar mozikba. Talán az írójának köszönhetően, hiszen B. Traven műveit sorra lefordították és lehetett magyarul is olvasni, meg talán azért is mert a kapitalista viszonyok bemutatásával érzékeltetni lehetett, hogy nálunk mennyivel jobban mennek a dolgok. Akármi is volt az oka egy tartalmas, jó filmmel gazdagodott a korabeli néző (köztük én is, alig 12 évesen.) Az biztos, hogy a film hatására örök életre elment a kedvem attól, hogy tengerész legyek, bármennyire is kalandos foglalkozásnak tűnt.

Palásthy György az ifjúsági filmek rendezőjének elkönyvelt alkotó „felnőtt” filmje az elmagányosodásról. Az irodalmi alapanyag középszerűsége (Kopányi György munkája) lehet az oka, hogy hatásában nem nyújt semmi különöset, pedig a szereplők jól alakítanak. Özvegy Hollóné (Tolnay Klári) magányt enyhítő vacsorameghívásai sorra sikertelenek maradnak, de a Rendőrség nem marad érzéketlen és szereznek egy jó estét az asszonynak. (Az más lapra tartozik, hogy egy takarítónői fizetésből a hatvanas években hogyan lehet kihozni egy szinte főúri lakomát. A vacsora után szegény Hollóné egész hónapban csak száraz kenyéren élhetett.) Tekintve a készítés óta eltelt évtizedeket a szereplők közül sajnos szint... több»

A színészként és rendezőként is tevékenykedő Ben Affleck nem először vette alapul Dennis Lehane írását, aki modern bűnügyi/szórakoztató irodalom egyik legkiválóbb alakja. Írásait a filmrendezők előszeretettel viszik a filmvászonra. Elég csak néhányat említeni; „Titokzatos folyó” (2003 – Clint Eastwood), „Viharsziget” (2010 – Scorsese), vagy a „Hideg nyomon”, amit szintén B. A. rendezett 2007-ben. A mostani film a 20-as években játszódó gengsztertörténet, amikor az alkoholtilalom hatására nagyüzemi módszerekkel folyt a szeszcsempészés és a ma is „eredményesen” tevékenykedő maffiák megalapozták működésüket. A trailer alapján sokkal többet vártam, számomra unalmas volt. Egyébként is a zsáner k... több»

Eléggé harmatos vígjáték, vagy csak az idő szállt el felette. Erőltetett szituációk, sok repüléssel kapcsolatos jelenet, erős a gyanúm, hogy a filmet az U,S. Air Force szponzorálta. A szereplők minden tölük telhetőt megtettek a siker érdekében, Virna Lisi ragyogóan szép, George C. Scott megmutatta, hogy nem idegen tőle a humor sem, Tony Curtis pedig a szokásos formáját hozta. Túl sok a két órás játékidő, bőven akad benne üresjárat. Nem követ el súlyos hibát aki mellőzi ennek a filmnek a megnézését. Helyette bátran merem javasolni a rendező, Norman Panama egy sokkal korábbi filmjét, a címe: "Kopogd le a fán". A főszereplő Danny Kaye, az ő neve igazán garancia arra, hogy jól fogunk szórakozni.

Az 1944-ben „Anna and the King of Siam” eredeti címen megjelent könyv Margaret Landon tollából számos fel- és átdolgozást ért meg. Az özvegy Anna Leonowens naplója alapján írt könyv részletes beszámoló a Sziámban (ma Thaiföld) töltött nevelői, oktatói éveiről. Első alkalommal 1946-ban filmesítették meg, Irene Dunne és Rex Harrison szereplésével, akinek ez volt az első USA-ban forgatott filmje. A témát Richard Rodgers és Oscar Hammerstein 1951-ben musicalként dolgozta fel. Ezt a változatot filmesítették meg 1956-ban Deborah Kerr és Yul Brynner főszereplésével, aki már korábban is, a színpadi változatban eljátszotta Mongkut király szerepét. A film kedvéért borotváltatta először kopaszra a fejé... több»