Berto49

Ebben a végig érdekes, szórakoztató filmben igen jelentős szerep jutott a maszkmestereknek, ugyanis „a sztárokat (Tony Curtis, Burt Lancaster, Kirk Douglas, Robert Mitchum, Frank Sinatra) valami elképesztő módon szinte felismerhetetlenné maszkírozták. John Huston 1963-ban tréfálta meg a nézőket, amikor a végén a sztárok letették a maszkjukat, és világossá vált, hogy kit rejtett az adott maszk. A meglepetés garantált. Ezen kívül látványban nagyon emlékezetes a falkavadászat jelenetsora. Cselekménye nem túlságosan érdekveszítő, de az említett különlegesség miatt érdemes megnézni.

Dosztojevszkij több mint ezer oldalas regényét még sok részes sorozatban sem lehet a maga teljes valóságában átültetni. Gondolatgazdagságával, filozófiai és pszichológia mélységeivel ellenáll ezeknek a próbálkozásoknak, bár már sokan kísérleteztek vele. Így volt ezzel a monstre, nyolc perc híján négy órás változattal is. Négy fiú egy apától (az egyik, Szmergyakov balkézről született) ennyire különböző karakterként az írói szándék szerint valószínűleg az emberi természet sokszínűségét akarta feltérképezni. Ahogy Dosztojevszkij egy másik klasszikus regényében, a „Bűn és bűnhődés”-ben itt is egy szörnyű bűntett: apagyilkosság áll a cselekmény középpontjában, annak minden előzményével és követke... több»

Ez egy olyan amerikai film, amely elsősorban - nem véletlenül - a szereplők pazar játékával tűnik ki. Elsőként meg kell említeni a tényleges életkoránál jóval fiatalabb alakot játszó William Holden nevét, aki hitelesen alakítja a fiatal ide-oda hányódó volt egykori egyetemi focisztárt. Abba a kisvárosba ahová elvetődött egykori évfolyamtársát (Cliff Robertson, ő jóval később számomra legemlékezetesebb szerepében, a „Charly”-ban vált a kedvencemmé), keresi meg, de előtte megismerkedik a szépséges Magde nevű lánnyal (Kim Novak) és ez a találkozás hatással lesz a későbbi életére. Az ötvenes évek Amerikájának kisvárosi életével ismerkedhetünk meg, középpontban az évente megrendezett népünnepélly... több»

Garson Kanin színdarabjának George Cukor által rendezett változatának több érdekessége is van. A legkülönösebb az, hogy a tipikus szőke nő karakterét játszó Judy Holliday (születési nevén Judith Tuvin) olyan legendás színésznők elől „happolta” el az Oscar-díjat 1951-ben, mint Bette Davis és Gloria Swanson. A két héttel 44. születésnapja előtt meghalt színész- és énekesnő Billie Dawn alakját 1946-ban már a színpadon is nagy sikerrel játszotta el, ezért kapta meg a filmben is ezt a főszerepet. A butácska szexbomba Paul Verall (William Holden) és az ajánlott könyvei hatására villámgyorsan kikupálódik, átlátja helyzetét és jó útra tér, vagyis elhagyva addigi szeretőjét feleségül megy kiokosítójá... több»

Nehéz időkben készítették ezt a filmet, valószínűleg az első Nagy Imre-kormány időszaka alatt. (Lehet, hogy tévedek, de Apáthi Imre, a bíró főnöke szerepében akár Nagy Imre dublőreként is sikeresen szerepelhetett volna.) A sematizmus gúzsba kötő szorítása enyhült, bár hatása még bizonyos jelenetekben és főleg a befejezésben még érvényesült. A második rész remek tárgyalótermi dráma, a legkisebb szerepekben is kiváló színészek alakításaival. A kiválóság elsősorban a két főszereplőre: Ferrari Violettára és Darvas Ivánra vonatkozik. A gyemekszínészként indult Ferrari Violetta már 15 éves korában a Színművészeti Főiskola hallgatója volt. ’56-os disszidálásával a kiemelkedő magyarországi karrierjé... több»

Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm! Nem volt alkalmam rá, hogy elolvassam Darcey Bell azonos című regényét, de a film megnézése után biztosan nem is fogom. Azért figyeltem fel erre a munkára, mert a könyvvel kapcsolatban emlegették Gillian Flynn nevét, akinek két írása („Holtodiglan”, „Sötét helyek”) nagyon tetszett. A film alapján állítom, hogy ennek a gyenge történetnek nem sok köze van Flynn említett írásaihoz, legföljebb az „Élés tárgyak”-hoz, ami olvasva nagyon nem tetszett. A film szerintem elég lagymatagra sikeredett, túl hosszú a majdnem két órás játékidő. Különböző csavarokkal próbálkoztak színesíteni a cselekményt, de mindegyik már ezerszer láto... több»

Bravúros vállalkozás volt ennek a filmnek a szinkronizálása. Felirattal ugyanis élvezhetetlen lenne, mert olyan pergő ritmusban sorjáznak a dialógusok, és néha négyen-öten is egyszerre beszélnek. Szerencsére több magyar TV csatorna is a műsorára tűzte, így két szinkron is készült hozzá. Howard Hawks a komédiák rendezéséhez is nagyon értett, a lassan nyolcvan évvel ezelőtt készített film ma is teljes értékű szórakozást nyújt.

Meglehetősen félrevezető a film adatlapján olvasható tartalom. Röviden összefoglalva: Egy bankrabló sorozatos rablásokat követ el, közte a főhős, Jacob (Frank Grillo) munkahelyi bankját is egy gyilkosság elkövetése mellett kifoszt. Jacob összefogva szomszédjával, a volt nyomozó szakemberrel (Bruce Willis) nyomára jut a rablónak, aki a feleségét és a lányát (az említett beteg nem fiú, hanem Sophie egy 10 éves cukorbeteg kislány!) túszul ejtve próbálja sakkban tartani az üldözőit… Eléggé Zs-kategóriás akciófilm, amelyik sikertelenül trendi próbál lenni. Mutatja ezt a szereplőgárda is, mivel az a Frank Grillo az egyik főszereplő, aki eddig főként TV-sorozatokban szerepelt, meg az egyre rosszabb... több»

Színészek szempontjából valóságos „aranykor” volt a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje. Bármilyen célból is vállalták el (gondolom elsősorban anyagi okokból) a lenézett, és ritkán készített krimikben való szereplést, tudásuk legjavát nyújtották. Így történt ez ebben a filmben is és milyen szerencse. Legalább lehetőségünk van élvezni színjátékukat, hiszen Latinovits, Sinkovits, Domján Edit és még olyan sokan mások már nincsenek közöttünk. Fordulatos, izgalmas történet, de manapság elsősorban a színészek miatt érdemes megnézni. Ráadásul egy jól idomított boxer kutya is szenzációs „szerepet játszott” benne. A film tökéletes retro hangulattal tölti el a nézőt és akkoriban még a tél is igazi... több»

Több helyen olvasható, hogy Hitchcock mester számos filmje közül ezt a munkáját becsülte a legtöbbre. Az biztos, hogy fordulópontot jelentett a munkásságában, mert a korábbi „romantikusabb” alkotásai után érdeklődése megváltozott a pszichológiai thrillerek irányába. Ezt az is alátámasztja, hogy a poros, forróságtól perzselt kisvárosba, ahol soha semmi érdekesség nem történt, Charlie bácsi érkezett meg, egy sorozatgyilkos, aki özvegyeket tett el láb alól, hozzá ideológiát is gyártva: „Szörnyű, öregedő, kövér, kapzsi nők...Emberek ezek vagy zsíros, ziháló állatok? És mi történik az állatokkal, amikor túl kövérekké és túl öregekké válnak?" Joseph Cotten nem volt vérbeli Hitchcock színész, akit... több»

Sokat töprengtem azon, hogy miért is tetszett ez a film, hiszen nem rajongok a szerelmi történetekért. Aztán arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez egy rendhagyó „love story” két nagyon rokonszenves szereplővel (Toni Collette lassan, de biztosan az egyik nagy kedvencemmé vált) és nagyon sajnáltam a tóba ugrást követő eseményeket. Ahogy a két teljesen eltérő karakterű főhős, a két homlokegyenest ellenkező kultúrát képviselő szereplő a sivatagi elakadást követően egymásra talál ugyan meghökkentő volt, mégis egyenes következményként hatott. A törékenynek tűnő, filigrán Gotaro Tsunashima (Hiromitsu parádésan játszott szerepében) átgondolva a reménytelennek tűnő helyzetüket minden erejét összesze... több»

Néhány évvel ezelőtt láttam ezt a filmet, amely egyesek szerint a giallo műfajának egyik gyöngyszeme. Én pedig ekkor kezdtem abban kételkedni, hogy ez a műfaji zsáner valaha is a kedvencemmé válhat. Igaz, van egy-két kivétel ami erősíti a szabályt (elsősorban Dario Argento művei, mint például a "Sóhajok", vagy a "Mélyvörös") de alapjában egyetértek az alábbi jól megfogalmazott véleménnyel: „a giallokkal általánosságban pont az a bajom, hogy nem csupán baromi unalmasak és feszültségmentesek, valamint logikátlanok és papírszagúak, de rendre pocsék színészek is játszanak bennük”. Mondjuk ennek a filmnek az esetben a pocsék színészek kitétel nem igaz, mert Florinda Bolkan, vagy Irene Papas nem n... több»

Azt kell ismerni, hogy az a film, amelyben a volt modell, Jason Statham szerepel nem sorolható a lila művészfilmek közé. Statham erőssége az akció, a verekedés, a zúzás, ezeket kiválóan űzi. Van azonban két olyan filmje is, amelyekben próbálkozott a színészettel is, nem sikertelenül. Az egyik a „Kolibri kód”, a másik pedig a szóban forgó munka. Már rögtön az elején értesülünk arról, hogy igaz történet alapján, ezért a bankrablós film visszarepít bennünket a hetvenes évek elejére. A rablás igazi, klasszikus kasszafúrás alagútásással, légkalapáccsal, a betont is áttörő szerkezettel. Semmi high-tech a riasztó berendezéssel való játék, hiszen azt éppen modernre cserélik, így csak a hagyományos b... több»

Az általam látott legjobb magyar film! Megtekintése után napokig járt a fejemben, hogy hasonló helyzetben én mit tettem volna. Túl azon, hogy a zseniális kérdésfelvetés elsősorban Sánta Ferenc érdeme, a regényadaptációk számára példaértékű; így kell egy teljesen más művészeti ágban egy irodalmi mű komplex gondolatiságát megjeleníteni. Az első magyar Oscar-díjat (a „Mephisto” értékeit nem lebecsülve!) ennek a filmnek kellett volna megkapnia. Minden összetevője a helyén van, a színészi alakítások mindegyike bámulatos. Csak azért emelem ki Latinovits Zoltán fantasztikus teljesítményét, mert sajnos ez az utolsó filmes szereplése. Hattyúdalként méltó befejezése a „Színészkirály” munkásságának. F... több»

Maár Gyulát a film készítésekor nem érdekelte a közönség igénye. Öntörvényű alkotóként úgy gondolta, hogy ami őt érdekli az esetleg másokat is érdekelhet. Később kissé változtatott a felfogásán, a TV számára elkészítette két régebbi operett változatait, az „Én és a kisöcsém” zenés játékot, amelyik 1990-ben a televíziós fesztiválon közönségdíjat kapott. A második pedig a „Montmartre-i ibolya” volt (második helyezett ugyanazon a fesztiválon). A „Teketória” a feleség, Törőcsik Mari sokadik jutalomjátéka, etűdök sorozata egy válás után lévő nő társkeresési próbálkozásairól, nagy adag iróniával fűszerezve. Nem aratott nagy sikert, mert Maár Gyula csak „tűrt” rendező volt, dicsérni csak a nagyon b... több»

Pszichoanyu: gyermekvállalóknak nem ajánlott
Ebből a filmből igazán csak a magyar címe tetszett. Bár a „Pszichoszingli”-t sokan bírálták, ez a cím nagyon találó, hiszen ugyanaz a rendező (Jason Reitman) jó pár kilóval súlyosabban, de ugyanaz a főszereplő (Charlize Theron – elsősorban miatta választottam ezt a filmet) ezért ötletesen szellemes a címadás. A film azonban már nem volt az ínyemre való. Nem értem, hogy mi volt a szándéka. Nem is csodálom, hogy nem kerül a moziforgalmazásba, hiszen nálunk most a fő célok közül az első a demográfiai mutatók emelése. Ez meg egy olyan film, amelyet a gyermekvállalást tervező párok messze kerüljenek el! A gyermeknevelést szinte vállalhatatlan tehernek mutatja be, kezdve a terhességgel járó elhízá... több»

In memoriam Neil Simon. Számomra sok vidám percet szerzett a napokban elhunyt amerikai színpadi szerző. Talán a legméltóbb megemlékezés róla, hogy egy olyan filmet néztem meg, amelyet a darabja alapján készített Herbert Ross és még nem is láttam. A szerző neve garancia volt az alpári humort nélkülöző komédiák megírására és a színpadi sikerszériákra. Színdarabjait rendre meg is filmesítették. Ennek a filmnek a témája: a kabaré (vaudville) egymás nélküli elképzelhetetlen párosa, a címben szereplő néven évtizedekig sikeres produkció két idős tagja, Walter Matthau és George Burns egy TV-műsor kedvéért ismét szereplési lehetőséghez jut. A negyven év, 12.000 előadás során ambivalens viszony alakul... több»

Folytatva a retrospektív kalandozást a magyar filmgyártás alkotásai között ezt a filmet is kimondottan a szereplők kedvéért halásztam elő a ládafiából. A színésztársadalom színe-java szerepelt benne. Igazán volt kellő merítési lehetőség a korszak kiváló színészei közül, szomorúan lehet konstatálni, hogy sajnos hányan nem élnek már. A műfaját tekintve igazán ritka darab; a kémfilmek világába nyerhetett bepillantást a néző. A gaz imperialisták képesek voltak hazánk szupertitkos kutatásait kikémlelni, de az állambiztonsági szervek a helyükön voltak, vakmerően tették a dolgukat. A cselekmény kissé túl volt bonyolítva, csak a végére derült ki, hogy ki paktált le az ellenséggel, de ennek így kell ... több»

A manapság nagyon divatos szokás szerint négy történet össze-vissza keverve, szerencsétlen néző hadd törje a fejét, hogy ki kicsoda, mit miért. Két, illetve három színésznő miatt érdemes esetleg megnézni: Theron és Basinger. J. Lawrence első szerepléseinek egyike, azóta már "felnőtt" a másik két sztárhoz. Abban is követi a mai trendet, hogy sokat beszélnek benne idegen nyelven, jelesül spanyolul. Az alkotóknak van egy olyan elképzelésük, hogy minden nézőjük poliglott, mindenki egy született Lomb Kató?! Neki kellene állni nyelveket tanulni, mert az idegen nyelvű dialógusok szinte már nélkülözhetetlenek a modern filmekben. Szerencsére a végére azért tisztázódott a történet, őszintén szólva nem... több»

Kovács András első játékfilmje az elismert, díjakkal elhalmozott vonalas Dobozy Imre forgatókönyve alapján. A dolgos magyar faluban rendezett az élet, a TSZ-ben gond nélkül folyik a termelés, minden csupa móka és kacagás. A presszóban(!) jazz szól, arra táncolnak, az idős párt ez nem zavarja, ők csárdást járnak. Az össze nem illő házaspár (Bara Margit és Páger Antal) ugyan zavaró tényező, de a végére egy új szerelem ezt is megoldja. Ránki György érzelgős aláfestő zenéje rettenetesen tolakodó. A maliciózus megjegyzések után egy kis dicséret: Hegyi Barnabás remek természeti képeket varázsolt a filmvászonra. Bara Margit még jóval az őt ért megaláztatás előtt, a megszokott módon gyönyörű, a szín... több»