Az a nép, amelyik annyi tehetséget adott a világnak hogyan tudott olyan szintre lesüllyedni, hogy egy ripacs kókler akarata szerint hagyta magát kormányozni. Ez egyebként azoknak az országoknak az esetében is kérdés, ahol diktátorok vették át az uralmat. A Weimari Köztársaságból, Európa egyik legdemokratikusabb államából másfél évtized alatt nemzetiszocialista Harmadik Birodalom lett. Volt ugyan néhány Hitler ellenes sikertelen összeesküvés illetve szervezkedés az államrend megdöntésére, de ezek sajnos eredménytelenek maradtak. Az egyiket közülük vitte filmvászonra Marc Rothemund (volt-e olyan ember, aki a „Hangyák a gatyában” címen játszott értékelhetetlen fércmű után ilyen témájú film elké... több»
Két, a festészet bűvöletében élő ember története, de egyikük sem válhatott jelentős művésszé. Mindketten harcoltak a Nagy háborúban (akkor még nem tudhatták, hogy néhány évtized múlva az „I.” sorszámmal látják el) Max a jobb karját vesztette el, míg a másik a későbbi diktátor, a tehetség hiánya miatt átnyergelt a politikai agitáció fényesebb jövőt kínáló pályájára. A hollandiai születésű rendező, Menno Meyjes roppant érdekes időszakot és főszereplőket választott. A festészetet meggátló amputáció a gazdag Maxot műkereskedőként a modern festészet felé irányította, míg a magányos és útját kereső szegény Hitlert a megemésztetlen, többnyire konzervatív, szélsőséges filozófia munkák egyvelege mot... több»
A termékeny és népszerű Georges Lautner kedvenc színésznője Mireille Darc volt, aki már két évvel azelőtt is szerepelt egy bűnügyi vígjátékában (Alulról az ibolyát). 13 filmet készített a szereplésével. Ez a film időrendben a negyedik, de ebben már abszolút főszereplő. A színésznőn kívül szinte állandó társa volt a damaszkuszi születésű, eredeti nevén Vahe Khatchadourian-Karnik, művésznevén Vahé Katcha. Természetesen ennek az érdekes filmnek is ő írta a forgatókönyvét. A film címválasztása is figyelemfelkeltő; a történet közepén egy Renault 2,5T Galion típusú teherautó (innen adódik a film címe) ideges vezetőjeként maga a rendező is feltűnik, akinek Darc ezt kiáltja: „Ne pöccenj be!”, más f... több»
A francia Rendőrség Ifjúságvédelmi Osztálya és azok munkájuk bemutatása eszméletlenül zagyva feldolgozásban. Rengeteg szereplő, számomra azonosíthatatlan és ellenszenves figurák. Tabutémák (gyermekmolesztálás, pedofília és egyéb borzalmas bűnügyek) sorozata, felhigítva a nyomozók zűrös magánéleti problémáival. A fotós Melissa (Maïwenn, a film rendezője, Luc Besson volt felesége, aki 16[!] éves korában már szült) utolsó volt a sorban, ahol a szépséget osztogatták. A rasszkeveredés tipikus esete, az afrikai (berber) és az ázsiai (vietnami) jellegzetességek bemutatásának iskolapéldája. Viszont hatalmas egoval rendelkezik, hiszen egyszerre színésznő, filmrendező, forgatókönyvíró, producer. A tov... több»
Már a cím is keserűen ironikus, mert lehet-e igazán életnek nevezni azt amit a Multiple cég nyújt az alkalmazottjainak? Se nem vígjáték, se nem romantikus (ahogy néhány filmes oldalon megjelölik a műfaját), hanem inkább egy középfajú dráma, amelyben akad néhány olyan jelenet, amelyen a néző sírás helyett kínosan mosolyog. Már maga az alaphelyzet is ilyen, hiszen a filozófiából summa cum laude minősítésű diplomával végzett Marta csak telemarketinges munkahelyet talál, azt is csak félállásban. Négy órán keresztül folyamatosan beszélni, meggyőzni az embereket a senkinek sem kellő konyhai robotról a legnehezebb munkavégzések egyike. A jobb sorsra érdemes erőszakos, levakarhatatlan telefonos ért... több»
Egy újabb filmcím fordítói baklövés, amikor „A püspök felesége” Henry Koster által rendezett,1947-ben készített filmjét „modernizálták” és fekete környezetbe helyezve a magyar fordításban „Kinek a papné” címre „keresztelték”. Sok hibája van a filmnek, a többi között elmegy ez is. De legyünk megértőek és írjunk a film erényeiről is. Első a sorban a néhai Whitney Houston (1963-2012) csodálatos gospel éneklése, amely sok mindenért kárpótol. Ilyen hang, ilyen előadás olyan adottság, amely csak nagyon-nagyon keveseknek adatott meg. Számomra pozitívum még az egyik kedvencem, Denzel Washingtonnak a szereplése is, bár itt még nagyon fiatal, a kor múlásával a tehetsége is nagyságrendekkel nőtt. Viszo... több»
Izgalmas, jó francia thriller, lehet drukkolni az ártatlan fotós főhősnek. A magas, szőke (Pierre Richard) ebben már idős és ősz, de a képek tanúsága szerint még nem veti meg a pipihúst. A filmben vannak túl erőltetett mozzanatok, például Vincent szökése a rendőrség épületéből, vagy a fagyasztószekrényes jelenet, úgy látszik túlzás nélkül nincs thriller, de ezeket jószándékúan el lehet nézni. Egy 1971-ben megjelent könyv helyszínét tették át Angliából Franciaországba és kis ráncfelvarrással frissítették. Kiváló a két főszereplő, a pszichopata Plender (Clovis Cornillac) és Vincent (Yvan Attal). Az számomra egy kicsit érthetetlen, hogy a Kígyó miért várt több évtizedet a bosszúállással? Mindeg... több»
Az utóbbi hónapok legmaradandóbb olvasmányélménye volt számomra Romain Gary memoárkötete. Sajnos az alapján 2017-ben készített filmet csak hosszas kutakodás után tudtam megszerezni, de megérte. Ugyan nagy fába vágta a fejszéjét a rendező, Eric Barbier, de a vállalását sikerrel teljesítette. Egy 130 perces filmbe természetesen nem lehet belesűríteni egy magvas gondolatokkal, nehéz élethelyzetekkel teli visszaemlékezés minden értékét, de a könyv leglényegesebb csomópontjait jelenítette meg. A főhőse igazából nem is a ritka Charles De Gaulle által adományozott kitüntetés tulajdonosa, sikeres író és diplomata, hanem Nina, a frankofón édesanyja (Charlotte Gainsbourg fantasztikus alakítása). Az eg... több»
Amerikai-argentin-mexikói-perui telenovela színvonalú filmecske, amelynek nem sok köze van a latin-amerikai országok lakóinak valóságos életéhez. A latin földrészen igen népszerű mexikói születésű Angélica Aragón a női főszereplő, aki a sógorával csalja meg a férjét, de a viszonynak terhesség a következménye.
Érdekes alapötlet, az eltelt évtizedek miatt unalmas, vontatott kivitelezés. Sokkal többet, hatásosabbat ki lehetett volna hozni a sztoriból, de a szirupos véggel sikerült elrontani. A film bemutatásának a története sokkal érdekesebb, mint maga a film. Natalie Wood utolsó szereplése, tragikus halála (egy jachtos kirándulás során ittas állapotban belezuhant a tengerbe és megfulladt) miatt csak különböző trükkök és dublőrök segítségével tudták befejezni. A bemutató időpontját is évekkel elhalasztották, nagy anyagi bukás lett belőle. A rendező, Douglas Trumbull egyetlen játékfilmje, a ráfizetés hatására visszatért eredeti foglalkozásához, a vizuális hatások készítéséhez. A „Száll a kakukk fészk... több»
Mathieu Vasseur (Pierre Niney) irodalmi babérokra törő fiatalember, akinek a kiadók sorra visszautasítják az írásait. Megélhetését költözködési segédmunkásként biztosítja. Egy alkalommal az egyik kiürítendő lakásban talál egy az algériai háborúról szóló emlékiratot, amelyet saját neve alatt „Fekete homok” címen kiadnak és hatalmas sikert arat vele. Gyilkosságoktól sem mentes, fordulatokban bővelkedő sorsát követi az izgalmas film. A lebilincselő történet mellett a főszereplő P. Niney alakítása is nagyon emlékezetes. A szerelem sem marad ki az életéből, a vonzó és jómódú Alice (Ana Girardot) szépsége nagy előnye a filmnek. Ez a nagyon jó francia thriller remek ellenpéldája a szokványos amerik... több»
Egyszerűen nem értem a magyarországi filmforgalmazási gyakorlatot. Itt van egy sajnos még most is aktuális témáról, a terrorizmusról szóló film, benne egy olyan alakítás, amely megerősített abban, hogy Jake Gyllenhaal a jelenlegi legnagyobb tehetségek közé tartozik, és lám: nálunk nem játszották a mozikban. Boston messze van? 2013 már régen volt? Azóta Európát is elborította a terrorhullám? Ki tudja, hogy milyen megfontolásból nem vették meg? Viszont a nagyságrendekkel gyengébb „A párizsi vonat” bemutatásra került még márciusban. A „Stronger” bemutatta, hogy egy átlagos amerikai munkásember rosszkor volt rossz helyen, de hihetetlen akaraterővel és kitartással hőssé tudott válni. Tudom, hogy ... több»
Az Angliába került francia fiatalember a meghódított hölgyeken keresztül próbál feljebb kapaszkodni a társadalmi ranglétrán. Amikor a gazdag Catherine szívét meghódítja és sikerül az oltár elé vezetni, akkor találkozik az igazi(?) szerelemmel. Patrícia személyében. Gérard Philipe alakítása elementáris a szoknyavadász tragikomikus szerepében. Teljesen más karaktert alakít, mint amilyeneket megszoktunk tőle. A tipikus anti-hős figurája jelenik meg előttünk, a sodródó, illúziók nélküli alak, szemében gúnnyal és szomorúsággal.
Jókai mozgalmas, romantikus kisregénye méltóbb feldolgozást érdemelt volna. Ez az állítás akkor is igaz, ha az 1971-ben készült, kevesebb mint egy órás átdolgozás a TV számára készült. Messziről érződik róla a szegényszag, pedig a francia Pathé Cinema koprodukciójában készült. Jókai ebben az írásában szülővárosa, Komárom egy híres (megtörtént, vagy csak kitalált?) ügyességgel megszervezett pénzrablásának történetét mesélte el. Az adaptáció szereplőivel (Tordai Teri, Garas Dezső, Huszti Péter, et al.) semmi bajom nem volt, de a tört vörösesbarna színárnyalattal annál inkább. Arra nem is gondolok, hogy ezzel a fogással akarták volna az esemény régi voltát hangsúlyozni, hiszen ez olyan olcsó é... több»
Heveny ötletszegénységtől szenved az amerikai filmipar. Se szeri se száma a sikeres európai, vagy ázsiai filmek amerikai átiratainak, vagy az egyszer már busás bevételt hozó darabok „újrahasznosításnak”. Így történt az 1974-es Charles Bronson főszereplésével készült sok folytatásos, azonos című film első részével is, kicsit korszerűsítették, véres akciós gore jelenetekkel és divatos rap és rock zenékkel turbózták fel és az „egy újszülöttnek minden vicc új” felkiáltással elkészítették. A horror filmek készítésében igen jártas Eli Rothra bízták a rendezést, de ő nem tudta az előző film színvonalát elérni. Van egy súlyos etikai probléma is: az önbíráskodáshoz való jog. Az USA-ban szinte minden ... több»
Remek munkát végzett a két forgatókönyv író hölgy, akik közül Fannie Flagg a saját regényét dolgozta át. Nehéz lehetett az átdolgozás, mivel a regény nagyon különleges szerkezeti formában megírt alkotás. Van egy jelen idejű története, amelynek a helyszíne nagyrészt az Alabama államban lévő birminghami „Rózsaterasz Idősek Otthona”. Az otthon egy idős lakója, Mrs. Threadgoode a látogatási napokon meséli el a több évtizeddel ezelőtti fiatalsága idején megtörtént és megélt eseményeket. Annak az idősíknak a hősei egy kisvárosban, Whistle Stopban, Ruth és Idgie, akik egy éttermet működtetnek. A regény kitalált kis színes újságcikkek segítségével nyújt képet az ötven évvel azelőtti alabamai kisváro... több»
A mozi szerelmeseinek KÖTELEZŐ film! Tornatorén kívül senki más nem tudta így megragadni a filmek csodálatos varázsát, azt, hogy mit is jelenthet egy-egy végignézett movie az emberek életében. Alfredo és Toto kapcsolata a vérségi kötelék nélkül is az apa-fiú viszony életszerű megjelenítése, ahol alapvető az egymás iránti szeretet és megértés. Korunkban a mozi, mint helyszín jelentős változásokon ment keresztül, sok filmkedvelő – köztük én is – sok esetben már viszolyog a moziba járástól, hiszen az esetek többségében a jelenlévő közönség nagyon erős visszatartó tényező. A többség – tisztelet a kivételnek - popcornt és nachot csámcsogni és kolát szlopálni jár a moziba, meg az állandóan felvill... több»
Történelmi melodráma, amelynek a forgatókönyve sokat akart elmondani a háború szörnyűségeiről, a nők meggyalázásáról, de érzésem szerint keveset sikerült. Meglehetősen modoros, visszaköszönnek az idős rendezőnő kedvenc témái, a nőiség biológiai determináltsága, a gyerekszülés irtózatos fájdalma. A karakterek kidolgozatlanok, a nagy csavar meg elég nehezen hihető. A drámai témát erősen közhelyes megoldásokkal vitték a filmvászonra, a flashback gyakori alkalmazása inkább rontott, mint javított a színvonalon. A film tempója nagyon egyenetlen, hol hosszasan és feleslegesen elidőzik egy--egy jelenetnél, hol meg az ötödik sebességbe kapcsol, lényeges eseményeket még csak jelzésszerűen sem emlit. A... több»
Nem kimondottan kedvelem az ázsiai filmeket, de ez nagyon megfogott. Egy megapolisz közepén egy talpalatnyi lakatlan sziget, ahová öngyilkossági szándékkal elvetődik Kim úr. Úgy érzi, hogy céltalan az élete, nyakig úszik a banki adósságokban, de ezen a helyen talál célt magának; feketebabos tésztát készíteni és jóízűen befalni. Virtuális módon társa is akad, egy önkénkéntes, a külvilágtól elzárkozó lány személyeben. Természetesen ez csak a felszín, a film számtalan lényeges gondolatot ébreszthet a nézőben, például a a magányról, a reményről, az ember és a természet kapcsolatáról és nem utolsó sorban a szerelemről. Szórakoztatva szól mindezekről, okosan, filozofikusan. A befejezés nagyon ille... több»
77 Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel (2005)