Magyarország, az ötvenes években, meglehetősen szokatlan helyszín: a Rózsadomb, ahol igen fontos elvtársak laknak, de becsületesen őrzik is őket. Itt kapott egy villát Széll Árpád (Jan Nowicki) és családja (feleség, három gyerek), amikor még jó elvtársnak számított, de közben változott a megítélése és vidékre helyezték. A felesége időközben hűtlenül elhagyta egy befolyásos kádererért. Juli (Básti Juli), a festéküzemi munkásnő népnevelőként találkozott a három magára hagyott gyerekkel, megszánva őket hozzájuk költözött. Így indul a korán elhunyt Gábor Pál 1982-es filmje, amelyet gyakorlatilag Básti Juli csodálatos szerepjátszása emel az emlékezetes filmek közé. A lengyel vendégművész, Mészáro... több»
Nekem ez túlságosan sok volt! Mire is számítottam!? Hiszen ez egy akciófilm, a „Mariachi-trilógia” része, az „El Mariachi=A zenész” és a „Desperado” folytatása. Teletömték nézőcsalogató sztárokkal, meg 99 halottal. Rengeteg karakter, hirtelen megjelenik, aztán nyomtalanul, jó esetben élve, rosszabb esetben halva eltűnik. Nincs teljes egészében kibontva a jellemük, a sorsuk, talán a film viszonylagos rövidsége miatt nem volt erre idő. A legnépszerűbb poliglott énekes, Enrique Iglesias is szerepel benne, Lorenzo alakját öltötte magára. Eva Mendes fizikai megjelenése ugyan nagyon esztétikus, csak az a baj, hogy színésznőként született antitalentum. Viszont ott van mellette Salma Hayek, akire ne... több»
Két szempontból is nagyon érzékeny témájú ez az 1982-ben készült Makk Károly rendezés. Politikai síkon is merész volt, hiszen az erőszakos téeszesítés módszeréről rántotta le a leplet, másrészt pedig magyar filmben először szerepelt egy leszbikus pár. A film készítésének időpontját ismerve, a korszak prüdériája miatt, érthető módon külföldi (lengyel) színésznők, Jadwiga Jankowska-Cieślak (Éva) és Grażyna Szapołowska (Lívia) játszották el a főszerepeket. A film irodalmi alapanyag nyomán, Galgóczi Erzsébet „Törvényen belül” (1980) című kisregénye alapján készült. Maga az írás is merész vállalkozás volt, valóságos csoda, hogy a belőle készült filmet engedélyezték. A rendszerkritika és a tragiku... több»
Gyerekkoromban ajándékba kaptam P.H. Fawcett: A Mato Grosso titka című könyvét. Azóta is a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel adózom a földrajzi felfedezők személyének. Kényelmüket, biztonságos mindennapi életüket feláldozva, magukat a legkülönbözőbb veszélyeknek kitéve expedíciókat teljesítve térképezték fel a Föld mindaddig felfedezetlen területeit. Percy Harrison Fawcett (1867-1925?) még az életét is feláldozta a tudomány érdekében. Vele tartott fia is, aki szintén eltűnt valahol a dzsungel mélyén. Ezt az igaz történetet dolgozta fel a film érdekfeszítő módon. A készítői ugyanúgy vállalták az őserdő veszélyeit, ahogy a film hősei annak idején. Még 2016-ban is rettentően merész váll... több»
Nem különösebben kedvelem az animációs filmeket, de ezzel kivételt tettem egyrészt a „főszereplők” miatt, másrészt egy Wes Anderson film mindig – az esetek többségében – emlékezetes filmélmény. Tegyük hozzá, hogy ez a stop-motion animációval készített munka tetszett ugyan, csak nekem a formája miatt túl sok volt. Merem remélni, hogy sok mindent megéreztem a rendező szándékaiból; a totalitárius rendszerek maró kritikáját, a népirtások szörnyűségeit, de az ilyen és hasonló súlyos témákat szerintem nem ilyen formában kellett volna feldolgozni. Ennek ellenére érdemes volt megnézni – felirattal láttam – így hallhattam Edward Norton, Jeff Goldblum, Bill Murray, Bob Balaban hangját.
Az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó galíciai Sucha Beskidzka (ma Lengyelország része) településen született Billy Wilder (születési nevén Samuel Wilder) akármilyen műfajú filmet rendezett, kiváló alkotás lett belőle. A néhány "csak" jóra sikerült film erősíti a szabályt. A George Axelrod színdarabja alapján készített filmje sem kivétel, a kitűnő rendezéssel együtt remek, mulatságos vígjáték, ami a cselekmény mellett köszönhető a két remek színésznek. Az 1955-ös év legnagyobb kasszasikere volt, benne a „buta szőke” kategóriába beszuszakolt Marilyn Monroe és a nálunk kevésbé ismert remek komédiás, Tom Ewell szereplésével. Magától adódott Ewell filmbéli játéka, hiszen 1952 és 1954 között ugy... több»
A ’45 előtti magyar filmgyártásban ritkán volt lehetősége nőnek a rendezői székbe ülni. Valószínűleg nem nagyot tévedek, ha úgy gondolom, hogy Zsindelyné Tüdős Klárának is csak azért adatott meg, mert férje, Zsindely Ferenc (1891-1963) kultuszminisztériumi államtitkár, később a film készítése idején miniszter volt. Egyetlen filmet rendezett, amelynek csekély értékei közé tartozik Bulla Elma és Ajtay Andor szereplése, valamint a korban szokatlan műtermi felvételek helyett a sok külső helyszínen forgatott jelenet. Viszont a didaktikus cselekmény (Manninger János és a rendezőnő közös „bűne”) és a vamp szerepében Nagykovácsi Ilona miatt a film szinte értékelhetetlen. Elismerve a korban roppant ... több»
A Columbo sorozat 1975-ben készített epizódja. Már szerepelt benne a hadnagy basset hound fajtájú kutyája is. Oskar Werner ritkán alakított ellenszenves figurát, de ebben ilyent kellett játszania, amit remekül oldott meg. Ahogy minden egyes epizódban, itt is egy látszólag tökéletes gyilkosság rejtélyét fejti meg az elnyűtt ballonkabátos, szivarozó zseniális nyomozó. Közben rácsodálkozott a modern absztrakt művészet alkotásaira, hüledezve az égbekiáltó magas árukon. Végtelenül mulatságos jelenet, amikor a légkondicionáló szellőztetőjét is műalkotásnak vélte. Gene Rowlands számára az áldozat szerepe jutott. A készítés óta eltelt majdnem negyven év kissé elhalványította a film hatását, de egy k... több»
Illés Endre számomra a legkedveltebb magyar írók egyike. Írása nyomán készült a film és Kálmán György is játszik benne, e két tény miatt kezdtem hozzá. Igaz, ami igaz a kritikákban gyakran előforduló jelző, hogy eléggé szépelgő film, ahogy például. a főhős, László, a zeneszerző (Huszti Péter – jajj de nem kedvelem! egy időben még a vízcsapból is ő folyt) szerelmet vall a második – színésznő – feleségének az közröhej. Nagyon lagymatag film, érthető, hogy nagy bukta volt. Minden tiszteletem az íróé, de a mondanivalója egy hatalmas nulla, vagy ha finomabban fogalmazok egy óriási közhely: addig kell élvezni az életet, amig lehet.
A címadó „hős” (nem szívesen használom ezt a kifejezést, bár saját maga örömmel tetszelgett Robin Hoodként) könyvek, dokumentumfilmek, sorozatok gyakori szereplője. Róla szól a Netflix egyik legsikeresebb sorozata is, a "Narcos". A nyomortanyák szülöttjét, aki a világ hetedik leggazdagabb emberévé vált az évekig szeretőjeként „működő” Virginia Vallejo szemén és narrációján keresztül láthatjuk, hallhatjuk. A kolumbiai média körülrajongott sztárja nem tudott ellenállni a hihetetlen gazdagságnak amit a drogbáró nyújtott neki, pedig tudta, hogy van egy törvényes felesége és egy Pablitonak becézett kisfia. Személye erkölcsileg eléggé el nem ítélhető, mégis a világ elé merészelt állni memoárjának ... több»
Nagy erőfeszítés árán Jennifer Aniston kedvéért elviseltem Vince Vaughn szereplését ebben a darabban, bár helyette minimum ötven másik színészt tudtam volna javasolni a film rendezőjének, feltéve, ha megkérdezett volna. Sajnos nem tette, ezért tűrnöm kellett a számomra ki tudja miért ellenszenves Vince jelenlétét. Megvallva az igazságot nem volt rossz a szerepben. A film műfaja sem tartozik a kedvenceim közé, de egyszer-egyszer rászánom magam egy hasonló megnézésére. Szerencsére nem az utóbbi időkben futtatott gagyi komédiái közé tartozik, mert ott kezdődik, ahol a szokásos szerelmi történetek végződnek, vagyis x év házasélet után kezdenek egymás idegeire menni, de a lakás miatt együtt marad... több»
Valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy valóban így történtek az események, ahogy ez a film bemutatta. Biztos, hogy erősen befolyásolja a véleményemet "A király beszéde", amelyben mellékszálként egészen másként mutatják és ítéltetik meg a nézőkkel azt a tényt, hogy Edward lemondott a trónról, hogy feleségül vehessen egy kétszeresen elvált nőt. Igazából tündérmese jellege van, amelyben jön a királyfi hófehér paripán és a szerelméért mindenről lemond. Az is hozzájárul a kétségeimhez, hogy olvastam a házaspár erős nácibarát érzelmeiről. A történelmet és a benne szerepet játszó embereket sokféle szempontból lehet megítélni, az objektív igazság a cselekedetek mozgatórugóiról nem deríthető ki. Cs... több»
Természetes, hogy a férj, Békeffí István színdarabjának megfilmesített változatában a feleség, Turay Ida játszotta a hol kisfiú, hol hódító színésznő kettős szerepét. Az erős propagandisztikus vonások ellenére a régi filmek kedvelőinek kellemes szórakozást tud nyújtani ez a darab., főleg, hogy a szórakoztatás nagy mestere, Keleti Márton rendezte. A nyilvánvaló sületlenségeket, hogy például a férj a korszak Magyarországát választja Amerika helyett, vagy az elhagyott színésznő feleség, Gizi 15 év múlva is Jánost választja, be kell tudni a készítés idejének. Az ilyen szórakoztató filmek száz brosúránál is többet értek, eredményesen terjesztette az ideológiát. Ugye már Lenin is hangoztatta, hogy... több»
Felhőtlen szórakozást nyújtó, részleteiben burleszk filmre emlékeztető TV-játék. A történet ugyan banális, de a szereplők életet leheltek a sablonos figurákba. A két főszereplő Bencze Ilona és Lukács Sándor mellett kiváló színészek komédiázása teszi élvezhetővé. Érdemes volt elővenni és TV-re alkalmazni ezt az Aszlányi Károly könnyű keze által írt vígjátékot, amely negyven év eltelte után is élmény volt.
Már másodszor vitték filmre Patricia Highsmith egyik legsötétebb írását. A feldolgozás részleteiben is hű módon követi a regényt, egyetlen ponton tér el; a jelenbe helyezi a cselekményt (mobil telefon, modern környezet, stb.) Az írónő regényeinek szinte mindegyike thriller, ez sem kivétel, de talán ebben van a legmélyebb, legalaposabb pszichológiai esettanulmány. A cselekmény a főhős, Robert Forrester lelki megsemmisítésén alapul. Nem is választhattak volna kitűnőbb színészt a megformálásra, Paddy Considine tökéletes ebben a szerepben. A jó szándékú, bár mentálisan egy kissé zavart főhős a válás miatti depresszióját próbálja enyhíteni az ártalmatlan kukkolással, vigaszt jelent számára egy lá... több»
Leos Carax, aki Luc Besson, Jean-Jacques Beineix és André Téchiné mellett a a nyolcvanas években feltünt francia „legújabb új hullám” alkotói közé tartozik ezzel a filmjével nálam elérte, hogy a továbbiakban a rendezéseitől őrizkedni fogok. Az a jelző, hogy „lila” enyhe kifejezés erre a Melville adaptációra. Hosszú, óráknak tűnő snittek, motoros száguldások, szaggatott, semmitmondó párbeszédek teszik élvezhetetlenné a darabot. Ráadásul még a szinkronizálására sem sajnálták a pénzt. Mondjuk a minősége rettenetes, Széles Tamás és Fehér Anna csak saját magának suttog, de valószínűleg ők sem hallották saját szövegüket. Isabelle teljes sötétségben forgatott monológja, ahol még sötét foltokat sem ... több»
Sandler-filmhez képest elég nézhető, de ettől még közel sem lesz a kedvencem. A lényeg: akinek a cipőjét felveszi, az adott illetővé változik. Az átváltozást kihasználva jó dolgokat művel. A vége az eléggé harmatos, de mit is lehet várni egy olyan filmtől, amelyben Adam Sandler a főszereplő?! Szerintem messze a legtúlértékeltebb filmben játszó alak, mert színésznek nem szívesen nevezném. Igaz, hogy nagyon sok kedvelője van, de ebben az esetben is nagyon találó, hogy „ízlések és pofonok nagyon különbözők”.
Az ötvenes évek hangulata, film-noiros hatások jellemzik ezt a regényadaptációt. Egy a körülményeiben különleges gyilkosság felkelti az írogató Walter Stackhouse építész, (az eredeti regényben ügyvéd) figyelmét, mert ő is szeretne megszabadulni a féltékeny és állandóan szemrehányásokat fejéhez vágó feleségétől. Lawrence Corby, a gyilkossági üggyel megbízott nyomozó nem lankadó buzgalommal fog neki az ügy kiderítéséhez és hamarosan az építész is a látókörébe kerül. Az események váratlan fordulatokkal végződnek. A film kezdő jelenete egy moziban játszódik, ahol a „Butterfield 8”, (Daniel Mann, 1960, magyar címe: „Modern kaméliás hölgy”) című filmet vetítik, Liz Taylor (szerintem érdemtelenül) ... több»
A tökéletes adaptáció prototípusaként jellemezhető alkotás. Szinte szóról szóra idézte fel az orosz klasszikus írását, csak a novellában szereplő utazást – valószínűleg anyagi okokból - hagyta el. Jefimics vállalhatatlan életfilozófiája szükségszerűen vezet a címben szereplő kórterem nyomorúságos falai közé, illetve a tragikus véghez. Realista kórkép, ugyanakkor stilizált üzenet az 1970-es évek romániai valóságáról, a passzív értelmiségi lét kilátástalanságáról. Nyilvánvaló, hogy ilyen lázító szellemű munkát hazájában lehetetlen lett volna elkészíteni, ezért az önként vállalt száműzetésben rendezte meg. Az eredetileg TV-játéknak szánt adaptáció Lucian Pintilie legkiválóbb filmes munkái közé ... több»
Rendhagyóan varázslatos film csodálatos természeti környezetben. Teljesen egyedi alkotás, nem hiszem, hogy van párja a filmművészetben. Egy lapp asszony, Anni (igazi nevén Kakukk, akinek a férjét már négy éve elvitték a háborúba), Iván az orosz költő „gyakornok”, akit Jeszenyin buzdított az írásra (tévedésből, mivel senki sem érti a nyelvét „Takaroggyá” néven szólítják) és Veiko, a finn egyetemista története. Soha nem gondoltam volna, hogy egy tematikájában háborús film, minden megszokott kellékétől függetlenül ilyen hatást tud gyakorolni rám. A cselekmény nem túlzsúfolt, mégis nincs egyetlen unalmas perce sem. Az élet legfőbb alkotóelemeiről szól; az emberi érzésekről, a természet csodáiról... több»
72 Kettévált mennyezet (1982)