Gyakori téma, amelynek a feldolgozása megköveteli remek színészek közreműködését. Ez az adott film esetében meg is van, hiszen Faye Dunaway és Marcello Mastroianni a két főszereplő. Különlegesen szép helyszíneken játszódik a pár nap története. először egy csodálatos palazzo, néhány jelenet erejéig Monza, az autóversenyek olasz színtere, aztán pedig a híres síparadicsom környéke, Cortina d’Ampezzo látványában gyönyörködhetünk. Valerió csak a végén értesül partnere betegségéről. A feltehetően tragikus vég azonban rejtve marad a nézők előtt. A rendező, Vittorio De Sica gyengébb munkái közé tartozik
Enyhén szólva is nagyon furcsa szereplői vannak ennek a filmnek, amelynek az eredeti címe: Xenia, amit vendégbarátságot jelent görögül. Van egyszer az albán anyától és a Megnevezhetetlennek hívott görög apától született testvérpár, Dany a fehér nyulával és „Ody”, aki egy tehetségkutató versenyen akarna nagy énekes sztárrá lenni. Aztán Tasos, akiről nehéz elhinni, hogy akár egy napot is eltöltött Jennyvel a fiúk azóta meghalt anyjával. Az a tánc, amit ők hárman előadnak Patty Pravo 1970-es „La bambola” című listavezető dalára gyomorforgatóan ízléstelen, már a kikapcsoláson gondolkoztam. Aztán mégis a folytatás mellett döntöttem. A két fiú az apjuk keresésébe fog, remélve tőle a támogatását és... több»
Bokrétába kötött elcsépelt poénok csokra Dany Boon 2017-es filmje. Hiába próbálkozok, ettől a színésztől egy legalább közepesre értékelhető filmet kifogni, eddig teljesen eredménytelenül. Egyedül azt nem értem, hogy ahol olyan komédiások születtek, mint Fernandel, Bourvil, vagy a legkiemelkedőbb Jacques Tati, ott hogyan is képes labdába rúgni ez a mélynövésű mitugrász? Ráadásul annyira meg van győződve saját tehetségéről, hogy sorozatban rendezi is saját filmjeit. Igazán egészséges önértékelés! Nem is érdemes színvonal csökkenésről filózni, mert ezekben a csinálmányokban se szín, se vonal.
Ingmar Bergman még nem volt negyven éves sem, amikor már erősen foglalkoztatta a halál gondolata. Ez a fő motívuma ennek a filmjének, amelyben a korábbi évtizedek legelismertebb svéd rendezője, a némafilmes Victor Sjöström alakította a 78 éves Borg professzort. Talán ez a legkönnyebben befogadható Bergman-film az élet értelméről, a legfontosabb emberi érzelem, a szeretet hiányáról és az óhatatlanul bekövetkező elmúlásról való szorongásról. Egy hosszú autóút során felbukkanó emlékképek idézik fel Borg életének főbb eseményeit, mi mindent hibázott el, melyek voltak a legmélyebben beleivódó események. Road movie, de nem a megszokott értelemben, mert itt a főhős tudatának legbelső, szinte tudata... több»
Szegény Danny Kaye hogy foroghatott a sírjában, hogy a minden tehetség nélküli Stiller próbálkozott a figurájának a megjelenítésével! Nem elég, hogy lépten-nyomon feltűnik a mozivásznon Mr. Stiller, még a rendezést is a kezébe veszi. Valaki már közölhetné vele, hogy váltson pályát, mert a színészkedéshez abszolút nem ért. Vajon milyen befolyásos rokonai, ismerősei lehetnek, hogy ilyen gyakran kerül a kamerák elé? Személy szerint én azonnali hatállyal eltiltanám a pályától. Sajnos nincs befolyásom, pedig de szívesen megtenném!
Nem értem, hogy ez mitől annyira nagy film, minden átfutott kritika az egekbe dicséri. Iszonyatosan hosszú, igazi amerikai feeling, egyetlenegy rokonszenves szereplő nélkül. Nagyon untam, a végére már szinte kínlódtam. Azok a rettenetes zeneszámok még be is tetőzték a szenvedésemet.
Nem csoda, hogy az újranézés során semmire sem emlékeztem, mert 1971 óta ki tudja, hogy hány filmet láttam?! Kloss kapitány, azaz Stanislaw Mikulski (abban az időben sok nő rajongott érte, aki Bitskey Tibor hangján szólalt meg a nagy sikerű TV-sorozatban) játszotta a nyomozók főnökét, de mellette rengeteg ragyogó és sajnos ma már halott színész (Garas, Feleki, Kiss Manyi, Márkus, Major) játszott benne. A krimiszál erősen túlbonyolított, mindenki gyanús, aki él, de aztán kiderül, hogy a gyilkos,... Nem folytatom, hiszen Mikulski a Vége felirat után figyelmeztetett, hogy senkinek egy szót se!
Nem szoktam sorozatokat nézni. A kezdetben 8 részes (aztán sikeressége miatt megtoldották még két évaddal, de arra már nem voltam kíváncsi), 1-1 órás HBO sorozattal kivételt tettem, mert azt olvastam, hogy Matthew McConaughey alakítása szobrot érdemelne. Valóban nagyon jó benne, együtt Woody Harrelsonnal. Most már csak az utolsó rész van hátra, már a gyilkost is lehetett látni. A sorozat gerincét kihallgatások alkotják, a két főhős visszaemlékezik több mint tíz év távlatából közös, ellentétekkel teli nyomozásaikra. Remekül megoldották az idő múlásának, az öregedés testi jeleinek az ábrázolását. Eléggé filmszerű a sorozat, az állandó flashback-ek ébren tartják a néző figyelmét. Minden pozití... több»
Ez a film maga a tökéletesség. Reménytelen próbálkozás akár csak nyomába is érni. Mint minden mestermű több rétegű jelentéssel bír; felfogható életrajzi filmnek (zenetörténészek ez ellen bőszen tiltakoznak, főleg Salieri alakját illetően, lehet, hogy igazuk is van), remek korrajz, Bécs (Prága volt a „dublőr”) pontos ábrázolása, az arisztokrácia és a „pórnép” hiteles megjelenítése, megrendítő dráma, és a mindezt megkoronázó Mozart zene. Kiváló érzékkel és muzikalitással sorjázó remekül előadott részletek a zeneszerző monumentális életművéből. Jelentős szerepe van a filmnek a klasszikus zene megkedveltetésében is. Akire ezek a részletek nem hatnak elementáris erővel, az ne is kísérletezzen a k... több»
Örkény István több műfajban feldolgozott írása nyomán készített színésznői jutalomjáték Dajka Margitnak. A különböző színpadokon nagyon sok színésznő remekelt a Szkalla lányok időskori alakításával, nekem szerencsém volt, mert a Vígszínházban láttam, a szereplők: Sulyok Mária, Bulla Elma és Egérke, azaz Halász Judit. A lényeg: a szerelem nincs korhatárhoz kötve, intenzitása lehet ugyanolyan erős, mint az első megélt „halálos” érzésnek. Ezért igazán nagy tragédia, hogy a szerelem tárgya, Csermlényi Viktor méltatlan hozzá. A Makk Károly-féle feldolgozás remekül adja vissza az idős emberek csapongó töprengéseit, az emléktöredékek váratlan előbukkanását. Csodálatos filmes eszközökkel megvalósíto... több»
Az akciófilmek örökzöld alfajtája a bankrablást elmesélő mozik sokasága. Hazudnék, ha azt írnám, hogy nem láttam jobb ilyen témájú filmet, de egyszer meg lehetett nézni. Hátránya a nagyon hosszú és felesleges tűnő felvezetés, amelyet a seperc alatt befejezett(?) vég követett.
A keletkezéséhez képest (1983) meglepően kemény thriller. A 16-os karika teljes mértékben jogos. Arkagyij Renko nyomozótiszt első megjelenése a regény lapjain és a belőle készített film képkockáin. A hidegháború tetőpontján született mozi szerint a Szovjetunióban minden szürke, rozoga, hiánygazdaság és a vele járó jegyrendszer uralkodik. Mindenki gátolja, hogy kiderüljön ki volt a tettes, de Renkot nem olyan fából faragták, hogy ebbe belenyugodjon.
Luis Buñuel Mexikóban forgatott 21 filmje közül az egyik. Különös jelentéssel bír az a tény, hogy a halálos beteg Gérard Philipe utolsó filmszerepe. Egy meg nem nevezett dél-amerikai katonai diktatúra börtönszigetén játszódó szerelmi történet. Ramon (Gérard Philipe), a fiatal kormányzói titkár nehezen tudja eltitkolni, hogy fülig szerelmes főnöke feleségébe, a szép Inesbe. Váratlan előléptetése után már bizakodhat reményei teljesülésében, de aztán megvilágosodik előtte, hogy pusztán a diktatúra játékszeréül használták fel.
A film-noir alig nélkülözhető kelléke a Végzet Asszonya nélküli francia film.. Ugyanakkor rengeteg bűn, gyilkosság száradt a főhős lelkén. Lino Ventura nem a kedvencem, bár el kell ismerni, hogy nagyon jól játszotta a többszörös, mindenre elszánt bűnözőt. Állítólag nagyon sok gengszteres film merített ötleteket ebből a darabból. Érdekes volt látni a fiatal, akkor 26 éves Bebelt, akcióhősös vonásai már itt is mutatkoztak. Érdemes volt a megnézésére időt szánni, mert ezzel is bővült a filmismeretem.
A TV-játék hősnője, Melinda a fővárosból vidékre menekül, hogy maga mögött hagyja a zsúfolt, nehezen kibírható nagyvárosi életet, de a vidéki lét sem hoz számára lényeges változást. A történet mondanivalója is nagyon lényeges, de lévén, hogy Domján Edit utolsó filmbéli szereplése volt, minden rezdülésében érezni lehet a közelgő tragikus végzetet.
Paul Mazursky rendezőként való bemutatkozása számomra nem volt túlságosan emlékezetes. Elsőként ezt a rendezését láttam, és nem valószínű, hogy több munkájával próbálkozom. Túl azon, hogy a történet több film szüzséjéhez is feltűnően hasonlít (A sorompók lezárulnak/De Sica, 1952, és egy 2008-as remake, Belmondóval: Egy ember és kutyája/Huster) a főszereplő, Art Carney (hiába díjazták az Oscarral) nem volt elég idős a szerephez. Arról most nem is teszek említést, hogy az említett hasonlító filmekben kutya az idős ember egyetlen társa, ebben pedig Tonto, a macska. Jellegzetes road movie, a főhős az utazásai során nagyon sok különböző emberrel és különös dolgaival találkozik. A befejezés miatt... több»
A karácsonyi téma sajnos nem felejtős a hollywoodi filmeseknek. Minden évben készítenek ebben a tematikában néhány meglehetősen igénytelen darabot. Az igazi adventi előkészületek helyett sokan beérik egy-egy ilyen komédia megtekintésével. Ráadásul ez még folytatás is. Gondolva, hogy az eredeti szereplők mellé erősítésnek kell, betettek két igazi színészt is, Mel Gibson és John Lithgow személyében. Ezt nagyon jól tették, mert számomra Will Ferrell, együtt Adam Sandler és Ben Stiller társaságával a színész mesterség megcsúfolásával egyenlő. Nem igazán értem, mit keresnek Hollywoodban... (a sok-sok $-on kívül) Attól függetlenül, hogy folytatás volt, szerintem jobban sikerült, mint az első rész,... több»
A rendező, Philippe de Broca neve láttán rögtön az egyik kedvenc gyerekkori kalandfilm címe ugrik be, a Riói kaland. Ez a film viszont közel sem volt annyira szórakoztató, mint az a Bebel-film, pedig egy nagy sztár, Yves Montand ebben is szerepelt. Erőltetett történet, bárgyú poénok, megszokott nevettetésre szánt szituációk, de valamiért nem tudott hatni rám. Lehet, hogy túlzott elvárás egy vígjátéknak szánt filmtől, de legalább az alapszituáció legyen életszerű, aztán jöhetnek az irreális bakugrások. Itt azonban csak elvarázsolt alakok jöttek-mentek cél és értelem nélkül. Az meg egyenesen bosszantó, hogy ennek a filmnek a szinkronizálására kétszer is sor került, arról nem is szólva, hogy Si... több»
A legnagyobb jóindulattal is csak egy nagyon ingatag lábakon álló közepest érdemel. Teljesen irreális történet, nagy meglepetésnek szánt befejezéssel, ami azonban szinte már az első tíz percben várható. A szőke hajzuhatag tényleg mindent eltakart? Családi film, nem abban az értelemben, hogy a família minden tagja számára nézhető, hanem a három főszereplő a film készítése idején egy családba tartozott. Robert Hossein, a rendező és egyben a férfi főszereplő akkori felesége, az Eva szerepét játszó Marina Vlady volt, a nővérét (Héléne) pedig a életben is a nővére, Odile Versois alakította. Talán, ha a szintén színésznő másik két testvér is szerepelt volna benne, akkor talán mozgalmasabb film let... több»
Egyetlen olyan jellemzője volt a filmnek, amely teljes mértékben lekötötte a figyelmemet, az a gyönyörű Simone Signoret volt. Marie szerepe a fiatal Signoret legkiemelkedőbb alakítása. A bandatagok a pödrött bajusszal és az elmaradhatatlan kalappal nevetségesek voltak a számomra. Biztos, hogy a korabeli viselethez és szokásokhoz hű képet tárt elém ez az apacstörténet, de ez a letűnt világ ma már ellenállhatatlanul komikus. Szerelmi dráma, gyilkosság. a barát melletti feltétel nélküli kitartás köré szerveződött a film, de azonosulásra az esetemben nem került sor. A nyaktiló működésének végső bemutatása hátborzongató látványt nyújtott. A közhiedelemmel ellentétben nem Joseph-Ignace Guillotin t... több»
54 Szeretők (1968)