Micsoda különbség van két TV-játék között! Egymás után néztem meg „A színésznő” című Vitézy László darabot és ezt. A BBC számára készített filmet nyugodt szívvel moziban is forgalmazhatnák, annyira filmszerű. Persze kellett hozzá egy remek regény alapanyag, no meg a kitűnő Benedict Cumberbatch, az angol színjátszás fénylő csillaga. Hihetetlen, hogy milyen természetes módon játszik, minden általa alakított figura hiteles, életszerű. Az elveszett/elrabolt kisgyerek motívum már sokszor látott, de új részletekkel egészült ki. Nem a klisés bosszúállás a téma, hiszen nincs is kin végrehajtani, hanem a szülők lelkiállapotának és cselekedeteinek mélyreható ábrázolása. Az aranyos Kate nevű kislány el... több»
A főszerepben Bogie, aki valóban a régi idők legnagyobb filmszínésze. Itt ebben a noirban éppen negatív szerepben látható, de azt is nagyon hitelesen játszotta. Ugyanakkor nyugodt lehet a néző, hogy a bűnös elnyeri méltó büntetését. A múltkori filmben szereplő Sydney Greenstreet (Az ítélet, 1946) itt egy pszichiátert játszott, aki segített az ügy végső lebonyolításában. Engem nyomokban emlékeztetett az „Ördöngösök”-re, mert a feleség, aki gyilkosság áldozata lett, holta után is különböző jeleket hagyva szinte őrületbe kergeti a végig sántikáló férjét. Érdemes volt felkutatni ezt a ’45-ös filmet, mert ha nem is top kategória, de léptékekkel jobb, mint a mai darabok túlnyomó többsége.
Bara Margit emlékére készített TV-film. A műfajához méltóan áradt belőle a tömény unalom. A 81 perces időtartam legalább háromszor annyinak tűnt, a hosszú, kitartott csendek uralkodtak. A képernyőre szánt premier plánok akkor lettek volna igazán hatásosak, ha a játszó személyek mimikája tükrözte volna a lelkükben lejátszódó folyamatokat. Ezzel szemben csak néma bambulás tanúi lehettünk. A deklarált célja miatt illendő lett volna egy valóban szép színésznőt választani a főszerepre, nem pedig Szávai Viktóriát, aki egy napon sem említhető a tehetséget és tisztaságot árasztó Bara Margittal. A vívóbajnokot alakító Adorjáni Bálint is maradt volna az eredetileg tanult szakmájánál, mert az itteni te... több»
Ebben a régi stílusú krimiben George Edward Grodman főfelügyelőt leváltják a posztjáról, mivel a felmentő tanú tartózkodási helyét eltévesztette. Összecserélte Wales és az ausztráliai Új-Dél-Wales nevét. Ennek tudatában korrigálni próbálja tévedését, de az ártatlanul kivégzett ember életét nem tudja visszaadni. A Shakespeare színészként is hírnevet szerző Sydney Greenstreet engem erősen emlékeztetett Charles Laughtonra. A maga korában népszerű színész nyolc év alatt 24 filmben szerepelt. Kedvelt filmbéli partnere volt a magyar származású Peter Lorre, nyolc filmben szerepeltek együtt. Az aktuális filmben Lorre korábbi filmszerepei és megjelenése alapján gyilkosként is gyanúsítható, de ezt a m... több»
Akkoriban, konkrétan 1966-1968 között a valóban díjazásra méltó filmek vitték el a díjakat. Többek között két Golden Globe és két Oscar gyarapította Claude Lelouch alkotásának dicsőséglistáját. Csak én vagyok olyan öreg, hogy a remek filmélmény reményében retrovetítések keretében ilyen régi filmeket nézek újra? Ezt a feltevést támasztja alá, hogy rajtam kívül senki sem írt ide véleményt. A legjobb szerelemről szóló filmek közé tartozik, amely messze kerüli a giccs határait. A nő (Anouk Aimée) is, a férfi is (Jean-Louis Trintignant) elvesztette korábbi házastársát. Összeismerkedésük annak a véletlen körülménynek köszönhető, hogy egy-egy gyermeküket foglalkozásuk miatt (Anne filmes szakember, ... több»
Egy valódi gyöngyszem a 90-es évekbõl. A Wachowski testvérek (ez a helytálló megnevezés, hiszen voltak ők W.-fivérek is, aztán mindketten nemet váltottak, így lett belőlük Lana és Lilly) 1996-os remek első(!) filmje. A kiváló történet mellett két kitűnő színésznő alakítása teszi emlékezetessé; az „ezermester” Corky szerepében Gina Gershon, (ő már egy évvel azelőtt is megcsillogtatta a tehetségét a méltatlanul alulértékelt Showgirls című Paul Verhoeven filmben) és a minden ízében szexi Violet alakítója, Jennifer Tilly. A későbbi szexváltó műtétek fokozottan érthetővé teszik, hogy a két nő szerepe dominál a filmben, igazi feminista alkotás, a férfiak csak arra jók, hogy furfangosan átverjék ő... több»
Los Angeles a hetvenes években. Philip Gaines (Burt Reynolds) hadnagy, a rendőrség cinikus nyomozója kételkedik a tengerparton talált halott lány öngyilkosságában, különösen akkor, amikor kiderül, hogy a szálak a város egyik hírhedt, kiterjedt alvilági kapcsolatokkal rendelkező ügyvédjéhez vezetnek. Meglepő fordulatokkal tarkított, nem szokványos krimi, amelyben a francia szépség, Catherine Deneuve is játszik, tőle szokatlan szerepben, egy Nicole nevű luxus prostituáltat alakít, aki állandó barátnője a hadnagynak. Fontos szereplő még Marty, a halott lány apja, aki a koreai háború során mentális sérülést szerzett. Maga akarja kideríteni imádott lánya halálának okait. Jogos a film címe, mert v... több»
Nem tudom, hogy ki lehet a hibás, lehet, hogy az eredeti regény sem a legjobb, bár Ira Levintől szokatlan lenne, hogy rosszat írt volna, hiszen az ő műve a Csókoltat a halál, a Brazíliai fiúk, vagy a legjobb: a Rosemary gyermeke. Lehet, hogy a sok forgatókönyv átírás a ludas, de az tény, hogy ha nem Sharon Stone és William Baldwin lennének a főszereplői ennek a filmnek, akkor sokkal rosszabb lenne az értékelésem. Viszont tökéletes a Howard Shore által összeállított kísérőzene (például az Enigma, Neneh Cherry, UB40 dalai). A cselekmény elég vézna, fel kellett turbózni néhány soft pornó jelenettel, de inkább a történetre szántak volna több ráfordítást. A gyilkosságok elkövetőjének személye a f... több»
Limonádé a szóda pezsgése nélkül. A három bájosan üde stewardess tisztje (Demongeot, Koscina, Ewert) lett volna ezt a pezsgést biztosítani, de a minden realitást nélkülöző hebehurgya viselkedésük ezt csak részben tette lehetővé. Egy vígjáték nélkülözhetetlen kellékei a képi és/vagy verbális poénok megléte, de ebből a filmből ez jószerint hiányzott. Az első és az utolsó egy-két perc volt csak vicces. A végén ahogy a végtelenül szelíd ló, Achilles hátán a kiszínesedő jövőbe elporoszkál a pár, valóban ötletes. Sami Frey, az alacsony költségvetésű filmek megfizethető színésze igyekezett, de Delont, vagy Belmondót nem tudta helyettesíteni. Ennél a filmnél nagyon látszódott az elkészítésének a kor... több»
A Budapest Noir után érdeklődéssel fogtam hozzá, hogy mit készített 2001-ben a rendezőnek avanzsált vágónő (gondolom tehetség hiányában kénytelen volt a színésznői ábrándjairól lemondani). Nagy kedvence lehet a jelenkori magyar filmgyártás nagymoguljának, Mr. Vajnának (egyébként ő volt az egyik producere is!), pedig a két általam látott munkája alapján az amerikai TV-sorozatok fősodrásához tartozó alacsony színvonalú darabokat képes csak létrehozni. Sokak véleményével szemben állítom, hogy minden szempontból egy alaposan elrontott, bugyuta propagandafilm, a végén pedig a mondanivalót a gyengébbek kedvéért megcsócsáltan etetik meg a közönséggel. Az amatőr jelző ennek a filmnek az esetében meg... több»
Eddig négy filmjét láttam a híres apa lányának, de a maximális értékelésem egy nagyon gyenge lábakon álló hármas. Erre a filmre nem akartam nézhetetlent adni bár az általam elviselhetetlennek tartott citromba harapott fizimiskájú Bill Murray miatt megérdemelte volna. Nem értem a bezsebelt díjözönt sem, hiszen a cselekmény egy három perces animációs filmnek is kevés lenne. Lehet, hogy a díjak kárpótlás gyanánt New Hollywood egyik legkiemelkedőbb mesterének szólnak, mert anno nem hozsannáztak elég hangosan? Nagy szavak olvashatók a véleményekben és kritikákban, hogy „Egyszerűen zseniális, minden perce!”, meg „Az elmúlt évtized egyik legjobb filmje.” Ránézésre azt hiszem, hogy a kiragadott mond... több»
Idegesítő logikai hibáktól hemzsegő akciófilmnek szánt mozi, amelyben kiderül, hogy a világ legostobább rendőrsége Los Angelesben működik. Megoldást csak a színes bőrű Halle Berry jelenléte hoz, ő mint operátor a 911-es Kaptárból mindent szinte egyedül elintézett. Sorozatgyilkos szedi a fiatal áldozatait, a legújabb fogságba esett lány a 911-es szám felhívásában reménykedik. A segítség kérése azonban kimerül a zokogással vegyített lényegtelen információk alig érthető közlésével. (Abigail Breslin helyett, Pekár Adrienn volt szíves magyarul szívet tépően rikoltozni) az egész filmen át tartó eszeveszett nyüszítése az idegeimre ment. Mintha a szorult helyzetéből ezzel a viselkedésével valamit i... több»
Az erősen hervadó Karen Stone (Helen Mirren) története nem volt rám nagy hatással. A leírás alapján sokkal többet vártam. Egy kiváló alakítást azonban láthattam, a valaha csábító Anne Bancroft, a „Diploma előtt”-ből, a kerítő grófnő szerepében telitalálat. A helyszín a háromezer éves „Örök Város” a maga hét dombjával és az egyik turistalátványossága a Spanyol Lépcsők. Az özvegy Karen erős önértékelési zavartól szenved, hiszen azt hiszi, hogy hajdanvolt bájai most is ugyanolyan vonzóak, mint két-három évtizede. A végére rá kell jönnie, hogy a pénze a csalétek, csak azért ragadnak rá a fiatal és jóképű gigolók. Ezt a felismerést már az elején is megtapasztalhatta volna, ha a csicsás ruháit nél... több»
A Szovjetunió szövetséges (csatlós) országainak bűnlajstromán előkelő helyen szerepel a konstruált koncepciós perek a szovjet példa szolgaian hű lebonyolítása, melyek során sok igazi kommunistát kivégeztek, vagy embertelen körülmények között tartották őket fogságban. Artur Londonnak, a csehszlovák külügyminiszter-helyettesnek (Yves Montand szenvedéssel teli alakításában) még szerencséje volt, mert nem végezték ki, mint a magyar belügyminisztert, Rajk Lászlót. A jól bevett szokás szerint kémkedéssel vádolták, de Sztálin 1953-as halála után valamelyest enyhült a helyzet, ezért kerülhette el a kivégzést. London előélete egy igazi, hithű kommunistához illett: három évet Moszkvában töltött, ott i... több»
A fiatal, tehetséges kisvárosi orvos, Germaine doktor „A Holló” aláírású névtelen levelek nyomában elindul felderíteni, hogy ki áll a saját becsületét megkérdőjelező és a városka nyugalmát felbolydító üzenetek írója mögött. Az Ördöngösök és A félelem bére rendezőjének, Henri-Georges Clouzot-nak ez a korábbi munkája is remek film. Izgalmas, sok csavarral bír, és ugyan nincsenek benne percenkénti akciójelenetek, sem különböző az izgalmakat fokozó effektek, mégis maradandó élményt nyújt. Mindez bizonyíték arra, hogy egy 1943-ban forgatott film, egy krimibe „csomagolt” lélektani dráma manapság is, az elkészülte utáni 75. esztendőben is elgondolkodtat, kellő hatást tud kifejteni. Nem véletlen, hi... több»
Mint színészt kedvelem a most 65 éves ír származású Liam Neeson alakításait. Sajnos mostanában elkerülik a komoly szerepek (a Némaság az a kivétel, amelyik erősíti a szabályt) inkább akciófilmek rettenthetetlen hőseként kell verekednie, helytállnia. Kész is erre, de hol van már Oscar Schindler, vagy Jean Valjean! Az Elrabolva három darabja után szakmányban gyártott utánérzésekben harcol és győz. A legújabban bemutatott filmjében pedig „újrahasznosítja” a Nop-Stop forgatókönyvét, azzal a különbséggel, hogy nem repülőgépen, hanem száguldó vonaton kell legyőznie az ellenséget. Ez részben annak is köszönhető, hogy a rendező már negyedik alkalommal Jaume Collet-Serra, aki az egyszer jól bevált r... több»
Aligha lehet olyan filmet találni, amelyik jobban fejezné ki a cseh mentalitást, mint ez a Jirí Menzel-film. Nyilvánvaló, hogy az író, Bohumil Hrabal és a rendező látásmódjának egybeesése olyan művek megszületését eredményezte, mint az Őfelsége pincére voltam, a Pacsirták cérnaszálon, vagy a Hóvirágünnep. A legelismertebb, Oscarral is megtisztelt „közös” film az 1966-os Szigorúan ellenőrzött vonatok. Ritka, hogy egy filmkészítő ennyire azonosulni tudjon az adaptációra kiszemelt irodalmi művel. Hrabal nevelőapja sörgyári könyvelő volt, ezért az író sörgyárban eltöltött gyermekkora és a kisvárosi környezet élete visszaköszön a filmben is. Egyetlen groteszk mozzanatot emelek ki, amely azonban ... több»
Évek óta halogattam, aztán most, néhány kritikával és elemzéssel felvértezve írom meg a véleményemet a dán rendező közel három órás munkájáról. Azt tudtam, hogy összefüggő, hármas egységekben készíti a műveit. Elsőként az Európa-trilógia készült el, ezt követte az Aranyszív, majd az USA-trilógia. Ennek az első darabja a rendkívüli módon egyedi film és színház stílusjegyekkel felruházott munka. Lars von Trier megalapítója volt a Dogma95 nevű avantgarde filmkészítő mozgalomnak, amelynek szabályai be nem tartva, de mégis megőrizve felfedezhetők alkotásaiban. A különös nyitóképben, ahol egyébként az egész film játszódik egy díszlet és berendezés nélküli, csak jelzésekkel ellátott helyszín látha... több»
Kirívóan magas az értékelésem, megpróbálom megmagyarázni. Akkoriban (1992) még elég kevés ilyen pszichológia thrillert lehetett látni a moziban. Ugyan azóta már számos jobbat is lehetett látni, de az elsők közötti mindig maradandóbb. A filmmel közel egy időben megjelent könyvet (John Lutz írása) is azon frissiben elolvastam, és a kettő együtt emlékezetes maradt. Az érdekes történeten kívül a két női főszereplő játéka is nagyon tetszett. Jennifer Jason Leigh és Bridget Fonda (vajon hová tűnt?) hihető módon, életszerűen játszotta el a maga figuráját. Azóta is, ha a filmek szereplőlistáján feltűnik a nevük, vevő vagyok az adott mozira. Gondolom, hogy Hedra neve nemcsak nekem idézte fel a görög ... több»
A rendező előző filmje az Oculus tetszett, meg ő rendezte a King adaptációt, Gerald játéka címen láttam (Bilincsben, [1992] a regény címe) most rávettem magam a megnézésére. Maga az alapötlet érdekes, bár sokszor látható ilyen home invasios movie, amiben az az újdonság, hogy a megtámadott Maddie (Kate Siegel) 13 éves korától agyhártyagyulladás következtében süketnéma, csak jelbeszéddel és szájról olvasással tud kommunikálni. A semmi közepén álló ház kiváló célpont a pszichopata gyilkos számára, aki ráadásul rettenetesen debil is, hiszen egy határozott mozdulattal be tudná törni a ház valamelyik ablakát, de ő nem, élvezni akarja a kiszemelt áldozat lelki szenvedéseit. Maddiet azonban kemény f... több»
64 The Child in Time (2017)