Berto49

1964-ben jogosan nagy viták kísérték ezt a jelentősen megváltoztatott filmváltozatot, amely eredeti formájában, abszurd drámaként egyszerre meghökkentő, mulatságos, tragikus és komikus. A XX. század egyik legjobb és legjobban szerkesztett darabja. A hollywoodi producerek befolyása alatt készült változat sok tekintetben leegyszerűsítette a modellszerű eredeti dramaturgiát, ugyanakkor a befejezést is megváltoztatta. Nagy hiba volt, hogy Friedrich Dürrenmatt nem vett részt a forgatókönyv írásában (nem is kérték fel rá!), gyakorlatilag meghamisították a svájci világirodalmi nagyság alkotását. Az 1956-ban írt eredeti darab a pénz romboló hatalmának "tragikus komédiája". Sajnos nem volt szerencsé... több»

Thomas Hardy (nem olvastam tőle semmit) és Polanski miatt néztem meg. Igazából nem az én kedvelt műfajom, valahogy közömbösen fogadtam, nem értem a sok lelkendezőt, de egyszer (és soha többé!) meg lehet nézni. Egy őrült romantikus szerelem tragédiával végződik. Arra jó, hogy az ember elgondolkozzék; hogy változnak az idők és az erkölcsök. Igazán nem érintett meg se a történet, se pedig a film. Polanski keze nyomát sehol sem fedeztem fel. Az értékelésem három és négy csillag között ingadozik, de mivel nem bal lábbal keltem fel, megadom a négyet. Egyedül arra volt jó a film, hogy Klaus Kinski lányáról többet tudjak meg, enyhén fogalmazva is meglehetősen viharos élete volt.

Már a „Száll a kakukk fészkére” előtt is voltak olyan filmek, amelyek egy elmegyógyintézetben játszódtak. Az egyik első ilyen a „Kígyóverem”, amely azonban a pszichoterápia lehetséges gyógyító hatását mutatja be. Nincs szélesebb társadalmi kitekintése, mint Forman ötszörös Oscar-díjas filmjének, viszont fantasztikus szerepet kínált, a klasszikus Hollywood aranykorát idéző Olivia de Havilland számára. Ezért a szerepért is megérdemelte volna az Oscart, de a Bizottság nem neki ítélte, mert 1947-ben és 1950-ben is őt jutalmazták. Az „Elfújta a szél” szelíd és jólelkű Melanie alakítója ebben a filmben egy mentálisan összezavarodott hölgyet játszott, akit a Sigmund Freud (bekeretezett fényképe so... több»

Egy újabb kitűnő alakítás, amivel Denzel Washington rukkolt elő. Az amerikai igazságszolgáltatás szövevényes szabályait kitűnően ismerő, előkészítő, eddig csak háttérmunkát végző jogásza hirtelen reflektorfénybe került. A Pályafutása alatti negyven év alatt nagyon megváltozott a polgárjogi aktivisták mentalitása. Ezzel a ténnyel kiábrándulva találkozott. Kihasználva az adódó lehetőséget, letérve az eddigi makulátlan tevékenységétől törvénytelenséget követett el, de lelkiismereti válságba került. Végig izgalmas cselekmény jellemzi a filmet, amely az amerikai mozik szokásos befejezésével végződik. Washington alakjához a magyarra szinkronizált darabok esetében szinte hozzánőtt Kálid Artúr, aki ... több»

James Ivory Kvartett című filmje tömény unalom, cselekmény nélküliség, naplopó figurák téblábolása a ’20-as évek Párizsában. Fogalmam sincs róla, hogy mi értelme volt elkészíteni ezt a filmet, hacsak nem a filmkészítési kényszer, amely a Merchant Ivory Productions céget kínozta, hogy minden évben legalább egy filmet legyártsanak. A forgatókönyvet a jól bevált módon Ruth Prawer Jhabvala írta Jean Rhys regénye alapján. A film megnézése után csak pisztollyal fenyegetve tudnának rábírni egyetlen Rhys könyv elolvasására. Pedig hírneves írónő, élete vége felé élő klasszikusként kezelték, a legnagyobb angol prózaírók között. Szerencséjére a klasszikusok halottként nem tudtak tiltakozni. A szereplők... több»

El lehet tűnődni, hogy azok a dolgok, amelyek kiderültek Spacey-ről visszamenőlegesen befolyásolják-e a szerintem színész zseni munkásságának a színvonalát. Fogós kérdés, amelyre csak úgy lehet - szerintem - megfelelően válaszolni, ha szétválasztjuk a magánembert a színésztől. Rengeteg olyan alkotó volt és gondolom lesz is, akinek a privát élete nem kimondottan példakép szerű, mégis a létrehozott művek az adott művészeti terület kimagasló értékei. Magyar viszonylatban gondoljunk csak olyan írókra, költőkre, mint Krúdy, vagy Ady. Spacey esetében is ez a helyzet, bár rögtön hozzá kell tennem, hogy mélységesen elítélem a zaklatási botrányai miatt. Egy ember, aki kihasználja az ismertségét, a ha... több»

Egészen jó adaptáció, a főszereplők Kubik Anna és Gáspár Sándor. Az alapművet is olvastam, ezért gondolom úgy, hogy jó az átdolgozás, a szöveg helyett sokszor a képek beszélnek, nem érződik rajta a szegény szag. Egy kisgyerek halála kapcsán az egymástól elhidegült házaspár újra egymásra talál. Mindketten érzik bűnösségüket Istvánka halála miatt, ez a „cinkosság” okozza az érzelmeik újbóli fellángolását. Gaspereket, a rossz orvost pedig gyilkosság miatt bíróság elé kellene állítani.

Minősíthetetlen Wes Craven film! Olyan ócska, hogy arra már szavak sincsenek. Végig akartam nézni, de aztán nem ment, az agyam képtelen volt befogadni ennyi ökörséget. Az ilyen filmekre találták ki, hogy nézhetetlen kategória. A rendező olyan kultikussá vált figurát akart teremteni, mint Freddy Krueger, a "Rémálom az Elm utcában" horror-sorozatból, de a nagy akarásnak nyögés a vége. Egy beteg elme rémálmainak összekutyult keveréke. Van benne mániákus sorozatgyilkos, szövetségkötés magával az Ördöggel, a villamosszék beindítása pillanatában lélekvándorlás. A legbornírtabb ötletek között a csúcs: a tévéadásokba történő beavatkozás, amikor a nézőket gyilkos támadásokra kényszeríti. Itt lett e... több»

Már megint, immár harmadszor együtt Drew Barrymore és Adam Sandler. Mindketten, külön-külön is garantálják, hogy a szereplésükkel készült filmnek szánt valami a saját tetszési indexem legaljához fog közelíteni. Most is ez történt. Egy mérhetetlenül kínos Afrika-kaland nézője lehet aki elkövette (velem együtt) az a baklövést, hogy erre beült a moziba. Szerencsére a szokásos vulgáris poénokat kissé hanyagolták, bár az elsőt már rögtön az elején elsütötték, ezzel is jelezve, hogy azért nem változott meg annyira a világ. A legnagyobb probléma az, hogy az alkotók vért izzadva próbálnak nagyon viccesnek lenni, de ez a szándék rettenetesen verejték szagú. A filmekben szereplő párok esetében mindig ... több»

Végignéztem, szép felvételek, de ezzel együtt teljesen jellegtelen természetfilm az európai erdők világáról. Kulka narrátorszövegét elég nehezen értettem. Inkább – amíg a szolgáltatóm el nem veszi (képes volt törölni ezt a csoda csatornát, helyette bóvli csatornákkal "pótolta"!) – nézem a National Geographic Wild csatornáját, sokkal érdekesebb, egzotikusabb állatokat, drámákat lehet ott látni. Nehezen tudom elképzelni, hogy ez a film az eddigi legnagyobb költségvetésű természetflim, állítólag 40 millió $ és 6 évig forgatták.

Annyira nem untam, mint amikor moziban láttam, akkor 14-15 éves lehettem és nem sokat értettem belőle. Most sok minden érthetővé vált, ezzel együtt nem nagy élmény. Az akkori színészgárda színe-java feltűnik benne, sok közülük már sajnos halott. Vajon miért disszidált az agyonajnározott Herskó, aztán amikor visszajött, újra dicsőíteni kezdték. Mi a csodát látott a pszichológus Semjén Anitában, hogy rábízta Sinkovits mellett a női főszerepet? Ez csak költői kérdés marad, hiszen a rendező már évek óta halott, Semjén Anitát meg nem fogom Washingtonban felkeresni, hogy választ kapjak.

Minden tekintetben csalódás volt ennek a filmnek az újranézése. A „macsókirály” és Rebecca De Mornay a főszereplők, velük nem is volt baj. Viszont rengeteg benne a sötétben, vagy gyengén megvilágított lakásban játszódó jelenet. A történet meg úgy ahogy van irdatlan blődség, a többszörösen hasadt személyiség témáját hozza elő, a végső csavar pedig húúú de nagy meglepetés volt! Thriller helyett inkább szoftpornónak sorolnám be. Fél jegyet rontottam az értékelésemen, a szereplők miatt nem lett rosszabb.

Kimondottan a szereplők miatt (S. Connery, A. Baldwin) néztem végig, mert a film témája eléggé távol esik az érdeklődési területemtől. Akciófilmként elmegy, de ha igazán jól akarok szórakozni nem ilyen zsánerű filmet választok.

Ilyet se láttam még! Amerikai filmben kombájnos nő a főszereplő, igaz aztán kiderül, hogy mindez csak álca, de többet nem árulok el. A forgatókönyvet Joe Eszterhas (Elemi ösztön) írta, a rendezője pedig a görög születésű francia állampolgár, a politikai thrillerek avatott készítője, Costa-Gavras. A felsoroltak dacára a véleményem szerint nem kimondottan erős film. Túlságosan sablonosan folyt a cselekmény, a jók nagyon jók, a rosszak nagyon rosszak voltak benne, mindez számomra hiteltelennek tűnt.

Holland abszurd parabola az emberi természetről, sok értelmezési lehetőséggel. A család tagjai a beígért örökség reményében minden elképzelhető megalázást eltűrnek. Emma szörnyű viselkedését fogcsikorgatva viselik el. Amikor kiderül az igazság, lehull róluk az engedelmesség álcája, a szolgalelkűség helyét a kegyetlenség veszi át. Egyetlen szereplő, Gonnie viselkedésében csillan fel a remény, hogy ő még nem tört be egészen, rendelkezik némi az emberektől elvárható tulajdonságokkal.

Eléggé közepes színvonalú szkeccsfilm, hét különböző szerepet biztosított Nino Manfredi számára, valamint lehetőséget nyújtott Sylva Koscina bájainak bemutatására. Az „Ornella” című rész érdekessége, hogy már 1969-ben egy transzvesztitát állított a cselekmény központjába.

Többen agyon dicsérték, nekem nem jött be
Egy hozzászólásban olvasom, hogy „habkönnyű mozi”. Mindent lehet írni róla, de ez a jelző abszolút nem illik Sean Baker rendhagyó filmjére. Kezdjük azzal, hogy nincs is hagyományos története, életképek összehányt halmaza, Disneyland, a szupergiccs amerikai álmot jelképező óriási mutatványos bódé közvetlen szomszédságában lévő, a társadalom legaljára került söpredék, azon belül a 6-7 éves gyerekek sehová sem vezető életéről. A gyerekek helyett helyesebb, ha ördögfiókákat írok, mert a viselkedésük ezt sugallja. Lassan ott tartok, hogy nem érdemes mostanában bemutatott filmet megnéznem, mert szinte biztos, hogy az agyondicsért, korszakalkotónak kikiáltott filmek – szerintem – a nézhetetlenség h... több»

Engem egy kissé az „Esőember”-re emlékeztetett, bár ebben nem testvérekről van szó, hanem egy véletlen baleset (szegény kutya!) okozta találkozás révén kialakult barátságról. A két főszereplő fantasztikus játéka felerősíti a film mondanivalóját a toleranciáról, a betegségben szenvedő emberek belső világáról, a túlhajszolt sikerorientáltság érzelmi rombolásáról. A témák buktatója a csipetnyi érzelgősség, amely számomra esetenként érzékelhető volt, de ugyanakkor a film egésze szívhez szóló üzenetet hordoz.

Már a magyar cím is telitalálat. A filmben a legvadabb burleszk ötletek köszönnek vissza, amelyek közül nem maradhat ki a habos torta sem, bár itt habbal oltó készülék helyettesíti. Pitkin mellett a Nelly nevű szelíd lovacska volt a legszerethetőbb szereplő. Szerencsére nem került az agg lovak menhelyére, folytathatta a hivatását. Norman Wisdom kedvelői számára felhőtlen másfél óra szórakozást és hangos hahotázást nyújt a film. Egyetlen negatívum, hogy Kassai Károly szinkronja meg sem közelíti Szacsvay László hangalakítását.

Gyerekkorom kedvenc vígjátékainak hőse, Norman Wisdom, alias Pitkin felbukkant egy általam teljesen ismeretlen gyöngyszemben, amely ráadásul színes! Lecsaptam rá, szokás szerint nagyon tetszett. Az elején azon lehetett szórakozni, hogy Norman hány figurát jelenített meg (édesanyja, nagyapja, nagyanyja, stb.) majd felgyorsult a cselekmény, burleszkfilmbe ment át (a bicikli és a csillár, 1000. ház avatása), hogy aztán, immár párt találva, visszatérjen a Westminster metróállomás újságosstandjára. Teljessé tette az élményt Szacsvay László bravúros szinkronizálása, állítom, hogy jobb volt, mint az eredeti hang! (Az ismertetésben dráma megjelölés szerepel, ami óriási tévedés és erősen megtévesztő!... több»