Berto49

Az 1990-es években jól el voltunk látva körömrágós izgalmú filmekkel. Ilyen ez is, Sigourney Weaver főszereplésével, akit az „Alien” első részében kedveltem meg. Amikor megnyugodva a zuhanyozáshoz készült, és rájött, hogy nincs egyedül… Ebben egy agorafóbiás kriminál-pszichológusnőt alakít, akinek a sorozatgyilkosok patológiás világa a kutatási területe. Egy brutális támadás következtében alakult ki a beteges félelme, csak az otthona biztonságos falai között érzi jól magát. Mivel a szakterületén belül kiváló tudós a nyomozók segítséget kérnek tőle egy olyan gyilkos elfogása ügyében, aki régebbi gyilkosságok másolásával végez az áldozataival. Sodró lendületű, remek thriller, érdemes alkalmank... több»

Már majdnem ötven éve készült Elio Petri alkotása, de semmit sem veszített az aktualitásából. A mindenkori regnáló hatalom természete azóta sem változott, ugyanolyan aljas módszerekkel próbál ragaszkodni a kiharcolt pozíciójáért. Volonté „elvtársnak” sok remek alakítása van (sajnos már 14 éve halott), de talán ebben a filmben nyújtotta az egyik legkiválóbbat. A minden porcikájában erőszakot sugalló játéka félelmetesen hátborzongató. Ennio Morricone minden muzsikája az adott film értéke, ez különösen igaz ennél a drámánál. Számomra a kezdő képsorok a lengedező függönyökkel, a felügyelő mindenre elszánt tekintetével, az ismétlődő feszültséggel teli zenei aláfestéssel a legemlékezetesebb filmbé... több»

Első osztályú
Az ajándékba kapott mozijegy utalványt váltottam be erre a filmre, KÖSZÖNÖM! A musical műfajában zseniális. A zene, a dalok, a koreográfia és a látvány pazar. Érdekes módon a dalszerzők azonosak a Kaliforniai álom alkotóival, név szerint Benj Pasek és Justin Paul és mégis teljesen más a zenéjük, dalaik hangulata, stílusa. Érdemes lesz megjelenés után megszerezni a teljes soundtrack lemezét.. Phineas Taylor Barnum (1810-1891) egy igazi self made man volt, aki ráérzett a tömegek ízlésére, nem hökkent vissza az elutasító kritikáktól. Sokat segített a továbbiakban társulatának a bemutatkozása Viktória királynő udvarában. Volt ereje az újrakezdéshez is. Magáról a film történetéről szólva el kell ... több»

Sikerült megnéznem Tennessee Williams (1911-1983), születési nevén Thomas Lanier Williams írásának első adaptációját José Quintero rendezésében. A főszereplő, Vivien Leigh szerintem sokkal jobban játszotta Karen Stone szerepét, mint egy későbbi verzióban Helen Mirren. A milliomos férje halála után a hősnő visszavonulva a színpadtól a Piazza di Spagna (a film szimbolikus helyszíne) környéki villába költözik. Sokáig valóságos remeteéletet él, de aztán egy a felsőbb körökben mozgó kerítőnő bemutatja neki a lecsúszott nemesi származású Paolót (Warren Beatty). Hosszas töprengés után enged a jóképű ifjú ostromának, de a viszony nem tart sokáig, A film tökéletesen visszaadja azt a Rómát, amelyet Fe... több»

Egyszer már megfogadtam, hogy az osztrák Ulrich Seidel rendezéseit kerülni fogom, de most mégis valami mazochista kényszer miatt megnéztem az első játékfilmjét, hátha… Nem hiszem, hogy hazájában a hivatalos politika kedvelt filmkészítője lenne, mert ilyen leleplező erővel, szinte dokumentumfilmes eszközökkel így lerántani a leplet a jóléti állam fonákságairól már feszegeti a hazaárulás határait. A filmből az derül ki, hogy a szomszédos államban mindenki aberrált, jó dolgukban nem tudják, hogy mivel űzzék el a rájuk telepedett közönyt és unalmat. Nincs egyetlenegy csak minimálisan is kedvelhető szereplő, hányingert keltő kórlelet a gazdasági bőség ellenére kialakult egyéni és társadalmi viszo... több»

Nagyon félrevezettek a kritikák és a vélemények. Egy a Heat-hez hasonlító filmet vártam, aztán kaptam egy sablonoktól és kliséktől hemzsegő heist filmet, nem túlzok ZS színvonalon. Ráadásul olyan színészeknek csúfolt alakokkal, mint a leharcolt külsejű Gerard Butler, vagy a se rappernek, se színésznek nem való 50 Cent, mindezt 140 perc időtartamban. Az ablakon kidobott pénz volt amit a jegy megvásárlására fordítottam. Az eddig forgatókönyveket írogató Christian Gudegast megirigyelte a rendezőknek kijáró státuszt, de a direktorsághoz illik némi tehetséget is felmutatni!

Sokáig a kívánságlistámon szerepelt, a könyvet is a virtuális olvasópolcomra helyeztem, a magyar bemutató napján meg is néztem. Kár volt! A script Jason Matthews ex CIA ügynök könyve alapján íródott. Rengeteg brutális jelenet beiktatásával a film cselekménye lelassul, nehezen indul be. Ugyanakkor a kémfilmekből jól ismert klisék sorjáznak, ami szintén unalmassá teszi a nagyobb részt Budapesten forgatott filmet, ami csak a magyar nézők számára érdekes. Hibájaként róható fel, hogy nagyon erősen emlékeztet a nemrégiben bemutatott „Atomszőke” azonos zsánerű filmre, csak az a bökkenő, hogy Jennifer Lawrence nem Charlize Theron. Ugyanis J. L. az üstökös szerű felbukkanása után szinte ki lett zsige... több»

Minden mindennel összefügg. Ezt sugallja ez a film, amelyben Audrey Tautou is szerepel, de csak az egy évvel későbbi Amélie hozta meg számára a világsikert. Sok szereplős, erős odafigyelést igénylő film, de megéri a fáradozást, mert a mondanivalója elgondolkoztatóan sokrétű. A jelen számos konfliktusos helyzete filmvászonra kerül, kezdve a házasság buktatóival, a bevándorlók helyzetével, de a halálra készülő nagymama kedvenc unokájával való viszonya is témája a filmnek. Először kicsit nehéz követni a történeteket, de rövid időn belül, amikor a sok szereplőt azonosítani tudja a néző, már érdekessé, tartalmassá vált a mozi.

Ez a film joggal pályázhatna a világ legunalmasabb filmje címre! Svéd minimálfilm, ezentúl őrizkedni kell a Roy Andersson nevű svéd rendező munkáitól. Nincs összefüggő történet, hosszú, tarrbélás beállítások, idegörlő zene. Az ítéletem újra azt bizonyítja, hogy nincs szemem a modern filmművészet „remekei”-hez?

A svéd változatról van szó, első alkalommal 2010. májusában láttam. Most újranézve javítani kell az „osztályzaton”. A cselekmény és a könyv ismerete alapján állíthatom, hogy nagyszerű film, jogosan őrzöm a krimik között. Érdekes, hogy az extravagáns Lisbeth (Noomi Rapace) mennyire taszított először, most meg szinte szimpatikusabb, mint a főhős Blomkvist. A svédek nagyon tudnak krimit írni, szegény Strieg Larsson már nem ír többet. A trilógia második és harmadik részét csak filmen láttam, de az író az első részbe betette tehetsége maximumát, mert a folytatások már nem olyan jók. Nem volt türelmem a vaskos két kötetet végigrágni, nagyon sok a felesleges szócséplés, valószínűleg a terjedelem al... több»

Az amerikaiak előszeretettel újra megfilmesítik az Európában sikert elért filmeket. Az egyik állítólagos ok, hogy az USA mozinézői nem szeretik a feliratos filmeket, jobb ha "amerikaiul" (ebben a filmben New York-i dialektusban) beszélnek. A remake, újabb példája ezúttal egy 1980-as francia krimi/thriller feldolgozása amerikai környezetben. Egy testvérpár, Chris és Frank története, az egyik rendőrnyomozó, a másik pedig gyilkosság miatt 10 évet töltött börtönben. Mozgalmas, csavaros történet, a végén az a hármas üldözés emlékezetes.

Sokáig nem akartam megnézni ezt a filmet, aztán mégis rászántam magam, de nem bántam meg! Felháborító és ugyanakkor elgondolkoztató, hogy az emberiség történetében szinte csak ilyen szörnyű igazságtalanságok és bűnük fordultak/nak elő. A film a maga hosszú játékidejével egy percig sem volt unalmas, a színészek ragyogó munkát végeztek. Két színész különösen nagyot alakított: Chiwetel Ejiofor Solomon/Platt szerepében és Lupita Nyong'o Patsey alakjának megformálásában. Rengetegen dicsérik Michael Fassbendert, (azóta az egyik kedvencemmé avanzsált!) én őt nem találtam különösen zseniálisnak, mert az őrült szerepéhez szerintem nem kell a szokásosnál nagyobb tehetség. A rendező arcképe alapján ért... több»

Andrei Konchalovsky első teljes, az amerikai emigrációban készített játékfilmje. A film lírai és ugyanakkor drámai története: a háború borzalmaitól, a japán hadifogságtól elszenvedett szörnyűségek miatt a főhős, Ivan Bebic (John Savage) feleségül veszi a gyerekkorától imádott lányt, Maria Bosicot, (a 23 évesen gyönyörű Nastassja Kinski alakítása), de képtelen vele házaséletet élni. Vágyakozását megbénítja az, hogy aki a háború évei alatt gondolatban a menedéke volt, most valóban az övé lehetne, de jelentkezik a háború okozta pszichés potenciazavar. Három kiemelkedő szereplőt kell megemlíteni; elsőként N. Kinskit, aki előttünk válik titokzatos, mély érzésű nővé. John Savage méltó partnere, ug... több»

Sokak szerint Max von Sydow (az idős Hamsun szerepében) legkiemelkedőbb alakítása. Életrajzi filmként a címadó író családi életére, volt színésznő feleségére és négy felnőtt gyermekére összpontosít. Archív filmrészletekkel kiegészítve jeleníti meg a kort, amikor Hamsun szinte a teljes süketségén kívül politikai vakságáról tett tanúbizonyságot. A hitleri Németország volt számára a minta, Norvégiában ő és felesége volt a náci eszmék egyik legfőbb szószólója. Személyesen is találkozott Hitlerrel, Többek között a hazaáruló, Vidkun Quisling-gel együtt 1933-ban megalapította a német NSDAP mintájára a Nemzeti Egységpártot.

Fordulatos bűnügyi történet, a nyomozó szerepében az idősödő Frank Sinatra, a beteg feleséget pedig Faye Dunaway játszotta. A makacs nyugdíj előtt álló detektív egyedül hisz abban, hogy a különböző kerületekben meggyilkolt áldozatokon talált azonos sérülések miatt az elkövető sorozatgyilkos. Feltevését az új rendőrfőnök tévesnek tartja és megtiltja az ügyekben való nyomozást. Delaney azonban – annak ellenére, hogy felesége súlyos beteg – teljes erőbedobással próbál a feltételezett pszichopata nyomára bukkanni. Kitartó munkájának két segítője is akad; egy szintén idős fegyverszakértő és az egyik áldozat felesége. Sinatra a megszokott magas színvonalon alakította a mindenre kiterjedő figyelmű ... több»

Nagypolgári miliőben játszódó leleplező Fassbinder film. A hazugságok hálójában élő házaspár és szeretőik a kialakult kínos helyzetet mozgássérült lányuk javaslatára játékkal próbálják elviselhetővé tenni, de a játék kérdései és válaszai során egyre inkább a rájuk jellemző féltékenység, irigység, alig leplezett szadizmus derül ki róluk. Tökéletes pszichodráma, amely a házasság sikertelenségét és útvesztőit tárja a nézők elé.

Kiváló dráma még kiválóbb szereplőkkel. "Beaugarden Hotel. 6 méterre a tengertől. Kitűnő konyha, külön asztalok" így hívogat a családias szálloda reklámtáblája a vidéki Angliában. A nyugodt felszín alatt súlyos feszültségek rejtőznek, amelyek lelki traumákat okoznak. Az igazat megvallva Rita Hayworth-re voltam kíváncsi, hogy kissé érettebb korában hogyan nézett ki (40 évesen is bombázó!), de aztán rajta kívül számos fantasztikus színész játékában gyönyörködhettem. Ketten közülük – teljesen megérdemelten - Oscar szobrot is kaptak. A viszonylag ritkán szereplő Wendy Hiller legjobb női mellékszereplőként és David Niven Pollock „őrnagy” alakításáért. Aránylag keveset lehetett látni a vásznon, de... több»

Túl a szokványos szerelmi háromszögön, ami ebben a filmben szinte lényegtelen, Yves Montand (César) szerepjátszása zseniális. Persze Romy Schneider alakítása sem marad el tőle. A film előkészítése során César szerepére Vittorio Gassman is esélyes volt, ugyanúgy, ahogy David szerepére Gérard Depardieu.

Andersen Nexö regényének adaptációja, csak lelkendező véleményeket lehet olvasni róla. Megint az a sokszor előforduló vélemény különbség van a többség és köztem, hogy egészen más az én véleményem. Az íróról – miután elolvastam a Wikipédia szócikkét – az tűnt a szemembe, hogy svéd létére az NDK-ban élt és írta a regényeit! Kimondottan érdekes választás. A két Németország egyesítése után vajon hová emigrált volna? Ennek ellenére előítélet mentesen láttam neki a filmnek. Nem vált a kedvencemmé. Mintha az ötvenes évek szocreál stílusa köszönne vissza a dán agrárnyomor bemutatása kapcsán. A kis Pelle alakítója jól eltalált szereplő, más igazán sokra értékelhető jellemzőt nem nagyon találtam.

Ünnepélyesen megígérem, hogy többé nem nézek Liliana Cavani rendezte filmet (esetleg csak a „Ripley és a maffiózók” újranézéséről lehet szó – ez viszont „kisiklás” a rendezőnő életművéből), mert aki ilyen baromságot képes összehozni, az nem érdemli meg a ráfordított időt. Hiába Dirk Bogarde és Charlotte Rampling a történet merő abszurdítás. A koncentrációs táborban Max szexuális perverziókban „részesíti” Luciát, aki 12 év múlva szívesen hagyja folytatni a kegyetlenségeket. 1974-ben nagy botrányt kavart a film, ma az idióta sztorival csapja ki a biztosítékot.