Berto49

A rendező előző filmje („Teljesen idegenek”) akkora népszerűségnek örvendett, hogy elkészült a spanyol változata, sőt az idén a francia mellett Goda Krisztina megrendezi „BUÉK” címen (nem zavarja, hogy ezt a címet használta már Szörény Rezső 1979-ben?). Paolo Genovese 2017-es munkája – szerintem - valószínűleg nem lesz ennyire nevezetes, mert inkább rádió játéknak felelne meg, mint filmnek. Ugyan témáját tekintve szintén morális tanmese, de bántóan didaktikus, a filmvásznon sorjázó premier plánok idővel roppant unalmassá válnak, a cselekmény pedig csak a kliensek elbeszélésében jelenik meg. 105 percen keresztül láthatók, de inkább hallhatók a kávézón belüli dialógusok, amelyek sok ponton ke... több»

Giuseppe Tornatore évekig a legkedvesebb rendezőm volt. A „Cinema Paradiso” a filmkedvelők kihagyhatatlan alapfilmje, az „Ismeretlen” kimagaslik a thrillerek közül, de a csúcs „Az óceánjáró zongorista legendája”! (Megjegyzem csakis a 165 perces rendezői változatot szabad megnézni, mert a 45 perccel megcsonkított kiadás valóságos bűntett!) Ebben a filmben Tornatore teljesítményére nehéz szavakat találni, mert azon ritka esetek egyike, amikor az irodalmi alapanyagnál sok dimenzióval jobb adaptáció készült. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a regény nem remek, sőt már másodjára hallgattam végig ezt a csodálatos hangoskönyvet Csuja Imre mélységesen átélt előadásában. de a film – nincs rá találó... több»

A főszereplő színésznő eddig a filmig nálam a futottak még kategóriába tartozott. Itt győzött meg hatalmas tehetségéről, bár az alakított figura számomra nem igazán rokonszenves. Már diákkorában elkezdte a drogozást, majd a börtönben ülő torzonborz török dealerrel kötött házasságot, visszatetsző tetoválásai meg bizonyítják karakterének negatív vonásait. Férje és kisfia tragikus halálát ugyan nagyon sajnálom, érzelmekkel teli játéka hitelesen valódinak tűnt. Az emocionális színjátszás rendkívül széles skáláját mutatta be, minden elismerést megérdemelve. Fatih Akin korábbi filmjei sokkal mélyebb hatást gyakoroltak rám („A másik oldalon”, „Fallal szemben”), ebben a hősnővel szembeni ellenszenve... több»

Kilenc év elmúltával újra megnéztem ezt a remekművet. Még jobban tetszett, mint az első alkalommal. A témával kapcsolatban sok film született, de ez kimagaslik közülük. Az elkészítéshez kellett a rendező személyes érintettsége is, mert a szenvedést csak olyan ember tudja érzékeltetni, aki saját maga is megjárta a poklokat. Polanski ilyen ember, elég, ha a édesanyja koncentrációs táborban történt halálára, saját maga krakkói gettóból való szökésére, vagy a gyermekét váró Sharon Tate brutális meggyilkolására gondolunk. Hasonlóan a film Szpilmanjához, ő is művész, aki a legkilátástalanabb helyzetből is megtalálta az életben maradás egyetlen esélyét. A holokauszt az emberiség legnagyobb szégyene... több»

Nem éppen a címben szereplő időszakban néztem meg ezt az 1954-ben készített revüfilmet, de Bing Crosby egyedülállóan bársonyos hangját és Danny Kaye bohókás színjátszását bármikor lehet élvezni. A történet olyan mint a többi látványos, csak a zenére, táncra, összhatásra koncentráló szokásos hollywoodi produkciónak, Irving Berlin muzsikája sem különbözik a többitől. Kimondottan a karácsonyi ünnepekre szánták, derűt, vidámságot adni, ezzel is emelni az ünnep fényét, varázsát. Crosby és Kaye nagyszerűen teljesített, de a két partner hölgy katasztrofális volt. Még Vera Ellen Judy szerepében csak-csak elment (remekül táncolt!), de Rosemary Clooney Bettyként illúzióromboló jelenség. A George Cloon... több»

Az egész film egy nagy Google-reklám! Nem is érdemes rá több szót vesztegetni. Az egyetlen felmerülő kérdés: mi történhetett egy egyik főszereplő, Owen Wilson orrával? Megtudom-e a Google-ből? Nem tudtam meg!

Alain Resnais a legnagyobb meglepetésemre egy 1925-ös francia operettet vitt színpadra, bocs’ filmre! Arról fogalmam sincs, hogy olyan filmek alkotója, mint a „Szerelmem Hirosima”, vagy a „Tavaly Marienbadban” mi olyat látott ebben a csacskaságban, hogy életművét ezzel „gazdagította”? A szüzsé tipikusan bulvár színvonalú, a szereplőket akármilyen más színészekkel lehetett volna helyettesíteni, a dalok teljesen semlegesek, aktualitást én nem fedeztem fel. Írjuk az eltelt 81 év számlájára! Visszamenőlegesen nem rontott a megítélésén, ettől még a filmnyelv jelentős megújítója és a korszakalkotó nagy rendezők között maradt.

Az biztos, hogy egy eléggé vadromantikus történet, amelynek a hitelesség volt az utolsó ismérve, de a két főszereplő személye nagy mértékben javít az értékelésemen. Catherine Deneuve szőke hajzuhataga, bámulatos alakja, szinte földöntúli szépsége és Jean-Paul Belmondo a későbbi maníroktól teljes mértékben mentes játéka miatt feltornáztam négy csillagra az amúgy maximum 2/3-os „jegyemet”. Amiatt is érdemes volt ezt a korrekciót megtennem, mert a rendező, François Truffaut sok alkalommal remek filmekkel ajándékozott meg. Elég, ha megemlítem a Bradbury-regény alapján készített „451 Fahrenheit” címűt, a klasszikussá vált „”Négyszáz csapás”-t, vagy a szintén remek „Jules és Jim” címűt. A tárgyalt... több»

Nehéz eldönteni, hogy melyik a legjobb Hitchcock-film. Az viszont biztos, hogy a legjobbak között helyet követel magának ez a film. A törött lábú fotóriporter, a Mester egyik kedvenc színésze, James Stewart által megszemélyesítve, unalmában a nyitott ablaknál látcsővel fürkészi a lakók mindennapi életét. Az egyik ilyen alkalommal az a megalapozott gyanúja támad, hogy gyilkosság történt. A sokszor megfigyelt szomszéd, Thornwald házaló ügynök felesége hiányzik a leltárból. Ismerősei és gyönyörű barátnője (a világszép Grace Kelly) segítségével kideríti az ügyet.

Nem fogok súlyos depresszióba esni, ha Daniel Day-Lewis betartja az ígéretét és ezzel a filmmel befejezte filmes pályafutását. Az igaz, hogy különleges tehetség kellett ahhoz, hogy ennyire ellenszenves alakot jelenítsen meg, én Alma helyében egy órát nem maradtam volna vele egy légtérben. Szokásai miatt az elszállt évek során annyi manírt és különcséget szedett össze, amennyit csak a testvére, Cyril tudott elviselni. A szabó mesterség művésze elviselhetetlen emberként mutatkozott be. Tanácstalanul olvasom a sok lelkendező kritikát, ugyan milyen értékek maradtak rejtve előttem? 130 perc álmosító unalom, cselekmény nélküliség, monoton kísérőzene – szerintem – ezek a tényezők a film fő jellemző... több»

Ezúttal nem volt sikeres az Oscarra való „gyúrás”, hiszen még csak jelölésre sem került sor. Pedig két nagyágyú is be lett vetve, ők hozták is a szokásos formájukat. de a történet, amely arról szól, hogy megjelentessünk-e egy cikket vagy sem, az nagyon kevés egy 115 perces filmhez. Még akkor is, ha a vietnami háború kapcsán kormányzati titkok közzétételéről van szó. Úgy gondolom, hogy senki számára nem hat a szenzáció erejével, hogy a politikusok hazudnak, mint a vízfolyás, az igazán jó újságíróknak meg az a dolguk, hogy leleplezzék őket. Ez a tényfeltáró újságírás alfája és ómegája. Számomra sokkal érdekesebb volt a hasonló, a hírlapírók munkáját taglaló „Spotlight”, mert abban törekedtek a... több»

Pergő, élvezetes olasz bűnügyi film, amely az agyafúrt ügyvédek által a jogi kiskapuk kihasználásával felmentett bűnözők likvidálásáról szól. A műfaj minden kötelező „kellékével” rendelkezik, vagyis van benne fegyveres lövöldözés, autós üldözés, egy kis mértékkel adagolt szex. A korai hetvenes évek mértékadó, sokat másolt filmjei közé tartozik.

Egy amerikai remake (A következő három nap, 2010) francia „alapanyaga”. El kell ismernem, hogy az újabb változat jobb, mint az eredeti. Hosszabbodott a játékidő, ezáltal izgalmasabbá vált a cselekmény, és Russell Crowe a főszereplő! Annak aki szereti összehasonlítani a különböző változatokat, érdemes megnézni.

A film megnézése előtt kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy elolvasom Kristóf Ágota, vagy a Svájcban használt nevén Agota Kristof Kossuth-díjas írónő „Trilógia” című regénysorozatát, de Szász János filmjének megtekintése után gyorsan lemondtam erről a tervről. Szerintem egy irodalmi mű csupasz, minden értéktől mentes illusztrációja, a lélektani folyamatok ábrázolása helyett a narráció dominál benne. A Grimm-mesék sötét és baljóslatú világa rózsaszínű lányregény a „Nagy füzet”-hez képest. Ennyi emberi gonoszságot, aljasságot egy műben felvonultatni óriási hiba, mert az egyik kioltja a másik megdöbbentő és riasztó hatását. Igazán itt lett volna indokolt a kevesebb sokkal több lett volna alkal... több»

Már jóval a mostani illegális bevándorlási hullám előtt például Angliában megmutatkoztak a jelenséggel járó súlyos problémák. Romantikus krimibe ágyazott izgalmas és megrázó film Okwe (Chiwetel Ejiofor – a későbbi „12 év rabszolgaság” főhőse) és Seyna (Audrey Tautou - Amélie csodálatos élete) története. Az éjt nappallá tevő nigériai származású Okwe az eléggé el nem ítélhető szervkereskedelem nyomaira bukkan, és orvos létére ki akarja deríteni az eset körülményeit. Az évek folyamán igazi sztárrá vált, valóban nigériai származású színész, Chiwetel Ejiofor alakítása nagyon emlékezetes, válogathat a jobbnál jobb szerepajánlatok között.

Az idős színész/rendező legzseniálisabb filmjeinek egyike. Eastwood olyan, mint a jó bor, évek során ért be igazán. (Hozzá kell tennem, hogy minden zsenialitása mellett van néhány – szerintem – hatalmas melléfogása is, elég, ha példaként a „Fiúk Jerseyből”, vagy az „Amerikai mesterlövész” című filmjét említem.) Általában zavar, ha egy film több műfajt kever össze, de ebben, a kimondottan műfaj hibridben (dráma, thriller, korrajz a 20-as 30-as évek Amerikájáról, politikai krimi, tárgyalótermi dráma) egymást erősítve érnek el felejthetetlen hatást. A remek színészi játék hab a tortán, pedig nem kimondottan kedvelem az ex Mrs. Pittet, de az itteni alakítását tanítani kellene a színjátszó iskolá... több»

Howard Hughes nevéhez fűződik egy nagy port felverő irodalmi csalás, ahol ő volt a szenvedő alany. Clifford Irving (1930-2017) nevén 1972-ben megjelent egy könyve, amelyet úgy reklámoztak, hogy azt Hughes személyesen mondta el az írónak. A milliomos beperelte és javára is döntöttek, az írót el is ítélték, 17 hónapot börtönben is töltött. Ezt a történetet filmesítette meg Lasse Hallström, a főszerepben: Richard Gere. Érdekes film, amely bemutatja, hogy a szenzációra mindig éhes közönséget milyen módszerekkel lehet megtéveszteni. A sokáig a könyve kiadásával hitegetett író becsapva érezte magát, amikor kiderült, hogy mégsem jelenik meg a műve. Talán bosszúból kitalált egy mesésen jövedelmező „... több»

Megint sokak véleményével nem értek egyet, amennyiben ezt jó, vagy éppen zseniális filmnek értékelik. Számomra túlságosan émelyítő, de ami sokat segít rajta az a zenéje. Ugyanakkor Bikácsy Gergely kritikájával sem tudok teljes mértékben azonosulni, mely szerint: „Ricky Tognazzi …ma a legviszolyoghatóbban ósdi, konzervatív nagy giccs művelője lett egy zenészélet sikertörténetének filmre vitelével.” Lehet, hogy a giccshatárom magasabb, mint az igen tisztelt kritikusnak, mert szerintem egyszer bőven nézhető. Egy gyenge "átlagos" értékelést igazán kiérdemel, ha másért nem, akkor a felhangzó zenék miatt.

Egy film a Netflix kínálatából. Debütáló rendező munkája, akit bizonyára megihletett a „Locke” című film, mert ennek is a legnagyobb része autóban játszódik. Összehasonlítva azzal nyomokban sem ér fel vele, mert az egy hiteles, az életben valóban reálisnak ható történetet mesélt el. Ennek egy bankrablást elkövető két bűnöző sofőrje a főhőse (Frank Grillo), akit a 13 éves lánya és az ex felesége életével fenyegetnek, hogy mindenben engedelmeskedjék a telefonon érkező hívásoknak. A legnagyobb hibája a hiteltelenség, vagyis este játszódik a történet, de az utcák teljesen kihaltak, forgalom nincs, de a bárok környéke viszont hemzseg az emberektől. Többször valóságos golyózáporba kerül, de karcol... több»

A régi filmekben sokkal kevésbé lehet csalódni, mint a mostani felhozatalban. Jó példa erre az 1949-es Tension=Feszültség című film-noir, amely csavaros történetével végig kíváncsivá tett, hogy ki volt a tettes. Nem valószínű, hogy manapság egy férfi eltűrné, hogy a felesége fűvel-fával hetyegjen, de lehet, hogy tévedek. Minden esetre a filmbéli férj, Warren Quimby (Richard Basehart) a végén megunja, de ahelyett, hogy a feleségét küldeni el a világ négy égtája felé, inkább a legutolsó partnerét akarja a tökéletes gyilkosság módszerével eltüntetni. A film kerettörténete során Bonnabel nyomozó hadnagy illusztrálva meséli el, hogy a feszültség fokozása majdnem minden esetben sikeres, vagyis a t... több»