Berto49

A „Kabaré” rendezéséért Oscar-díjjal kitüntetett direktor, koreográfus, Bob Fosse utolsó munkája, hattyúdalként elég közepesre sikerült. Megtörtént gyilkosság adja a történet vázát. egy ismertségre, dicsőségre vágyó szép playmate, Dorothy (Mariel Hemingway) tragikus sorsa, akinek az életét részben a féltékenység miatt őrültté váló felfedezője, Paul Snider (Eric Roberts) kioltja. A film kitűnően visszaadja a nyolcvanas évek elejének hangulatát, a felfedezésre váró playboy-cicák harcát a komolyabb és jövedelmezőbb karrierért. Nem lineáris a történet elmesélése, visszaemlékezések, interjúk közbeiktatásával teljesedik ki a tragédia. Dorothy szépsége mellett feltétlenül meg kell említeni Eric Rob... több»

Francia költői realizmus: ez a „címke” illik legjobban erre a filmre. Az 1840-es évek Párizsában játszódó történet főhősei közül az egyik Pierrot (Jean-Louis Barrault, a világhírű pantomimművész és sokoldalú színházi szakember) egy párizsi külvárosi pantomim-színház művésze, aki a nagybetűs szerelmet egy titokzatos szépasszony (Garance) alakjában véli felfedezni. Ugyanebbe a varázslatos nőbe (Arletty alakítása) szerelmes három másik férfi is. A történet folytatása hét év múlva játszódik, amikor már Pierrot családos ember és egész Párizsban elismert művész, de korábbi szerelmét nem tudja elfelejteni.

Sok forgatókönyv megírása után Edoardo Maria Falcone első alkalommal a direktori széket is kipróbálta. Jól tette, mert egy nagyon szórakoztató, könnyed, ugyanakkor komoly tematikával foglalkozó filmet alkotott. Vallásosság és ateizmus áll a cselekmény középpontjában, de egyik álláspont sem kapott dominanciát, a nézők véleményére van bízva, hogy melyik nézőpontot választja. A zseniális és velejéig ateista sebészprofesszor, Tomasso (Marco Giallini) fia, Andrea (Enrico Oetiker) fontos bejelentésre készül; abbahagyja az orvosi egyetemet és papi szemináriumba iratkozik be. Apja ezt minden áron meg akarja akadályozni és inkognitóban felveszi a kapcsolatot Pietro atyával, aki szerinte agymosással v... több»

61 év elmúltával is számomra élvezhető filmnek bizonyult. Elsősorban a két főszereplő miatt, Lauren Bacall és Gregory Peck, akinek filmográfiájában nem gyakori a vígjáték. Egy menő divattervezőnő és egy sportújságíró látszatra nem összeillő szerelme és házassága a téma, sok mulatságos mozzanattal feldúsítva. Kínos helyzetek sokasága, melyekből kiemelkedik a raviolos vacsora landolása Mike (Peck) nadrágján. Emlékezetes figura a „hangyás” exboxoló. Maxie alakja, aki testőrként védelmezi a főhőst. A felhőtlen kikapcsolódást feltétlenül biztosítja a film megtekintése.

A színdarab alapján készült film abszolút főszereplője Bette Davis. Hihetetlenül ellenszenves asszonyt játszik, aki a férje halálának évfordulóit családi örömünneppé teszi. Három felnőtt fiára mázsás súllyal telepszik, megakadályozva önálló életüket. Jelleméhez méltóan a kinézete is egy karibi kalózkapitányt idéz, a Kim Carnes nótában szereplő szemek közül csak az egyik látható. A színpadra írt eredeti mű miatt a verbális humor dominál, de az egész filmen keresztül sziporkázva jelen van. Kár, hogy nem került még sor a szinkronizálására, de a meglévő magyar felirattal is élvezhető.

Már megint egy idén nálunk is játszott film, amelynek a végignézése eléggé nehezemre esett. Nagyon korszerű akart lenni. rengeteget bíz a nézőre, a gyakori flashback bejátszások pedig csak bonyolítják a helyzetet. Egy állandóan az öngyilkosságon gondolkozó volt ügynök, azelőtt háborús veterán a főhős, aki ha éppen nem azon agyal hogyan végezzen magával, különböző megbízásoknak tesz eleget. Legújabb feladata egy elrabolt szexrabszolgaságra kényszerített tinilány megtalálása. Pedig tavaly, Cannes-ban két díjat is bezsebelt a film; az elhízott Joaquin Phoenix megkapta a legjobb színész díját, ugyanakkor a legjobb forgatókönyvnek járó elismerést is a darabnak szavazta meg a zsüri. J.P. esetében ... több»

A rendíthetetlen nyomozó és a gazember elcsúfított arcú szeretőjének története, ahol a végső akciók lebonyolítása a szerencsétlen nőre jutott. Ez a „leosztás” nem túlságosan gyakori. Nyomasztó, kegyetlen, sötét film nagyon jól játszó szereplőkkel, ahol többek között Marlon Brando nővére is játéklehetőséget kapott. (A film adatlapján szereplő képen ő látható!) Az akkor még nem ősz hajú Lee Marvin sok ellenszenves alakításainak egyike. Az alapötlet vagyis az igazságot kereső nyomozó szembeszáll feletteseivel sok későbbi filmben visszatérő motívum. Megőrzésre való darab!

Annette Bening nélkül nem is lenne érdemes megnézni ezt a filmet, de vele érdemes, mert kimondottan a jutalomjátékának tekinthető. A harmincas évek londoni színházi világába röpítik el a nézőt, Koltai Lajos csodálatosan szép képei. A rendezés viszont eléggé vontatott, nekem kissé a szappanoperák stílusa (elnézést Direktor úr!) jutott az eszembe. A finálé jól sikerült, de ezzel együtt Szabó István kis számú, kevésbé jól sikerült munkái közé tartozik. Azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy olyan sztárokkal dolgozni, mint Bening, Irons, Gambon ritkán adódott meg magyar rendezőnek.

Nem kimondottan nagy durranás. Az eltelt jó pár évtized alatt számtalan sokkal jobb rablásos filmet készítettek, a maga idejében viszont hatásosabb lehetett. A végét leszámítva kevés meglepetést tartalmaz, legfeljebb azon lehet álmélkodni, hogy Shirley MacLaine és Michael Caine milyen fiatal, de ezt indokolja az elkészítés ideje: 1966.

Érdekes módon ez a film valóságos irodalmi csemege az amerikai literatúra kedvelői számára. A nagy felfedező, Max Perkins, az „olvasószerkesztők védőszentje” olyan nagy írók szerkesztője volt, mint Francis Scott Fitzgerald (és a sajnos kibontakozásában őrülete által megakadályozott felesége, Zelda), Hemingway, vagy a grafomán Thomas Wolfe, aki valóságos szólavinákkal kéziratlapok ezreit írta tele. Első regényéből (Nézz vissza, angyal, első kiadás: 1929) Perkins 90.000 szó elhagyására ösztönözte. Olyan nagyszerű színészek elevenítik meg a valóságban is élt alkotókat, mint Colin Firth (Perkins), Guy Pearce (Fitzgerald), Jude Law (Wolfe).

Szép is lenne, ha egyetlen öngyilkosságot elkövető személyért ekkora erőket mozgósítanának, pont ott, ahol minden két percben történik egy suicid cselekedet! Hihetetlen erőfeszítést követelne, aki él és mozog, mindenki harcolna az elkövető megmentésért. Nagyon szimpla történet, egyetlen pozitívuma Sidney Poitier szereplése, aki Denzel Washington mellett a kedvelt színesbőrű színészeim közé tartozik. Sidney Pollack debütáló filmje, e gyenge filmje után olyanokat rendezett, mint „A lovakat lelövik, ugye?”, „A keselyű három napja”, vagy a hét(!) Oscar-díjas „Távol Afrikától”. Igazán megbocsátható neki ez az erőtlen filmecske.

Nem különösebben kedvelem a történelmi (kosztümös) filmeket, ezt egy olvasmányélményem alapján néztem meg. Valamilyen képet akartam kapni a reneszánsz pápák idejéből, sikerült is. Elképesztő és szinte hihetetlen, hogy milyen mély erkölcsi fertő uralkodott abban a korban. Nemrég mélységesen fel voltam háborodva a római korai császárság züllöttségén, romlottságán. Az azóta elmúlt évszázadok alatt csak – amennyiben ez lehetséges - romlott a helyzet. Nepotizmus, szimónia, gyilkosságok sorozata, a IV. század óta kötelezővé tett cölibátus negligálása volt a trend, és mindezt leginkább a Pontifex Maximus életvitelszerűen gyakorolta. Nem a spanyol születésű VI. Sándor (Rodrigo Borgia, 1431-1503) vol... több»

Hamar sor került az 1997-ben megjelent regényszenzáció megfilmesítésére, de sajnos csak a cselekmény itt-ott bántóan hiányos vázát sikerült az adaptációnak visszaadnia. A forgatókönyvet a rendezőnő a szerzővel együtt írta, de ahogy egy interjúban olvastam, egy több részes TV-sorozat jóval többet tudott volna nyújtani. Nekem Jadviga alakítója, Tóth Ildikó – nem is tudom miért – nem igazán tetszett, őt igazán neki illő szerepben csak a legutóbb látott „Színésznő”-ben (Bara M. emlékfilm) láttam, ő volt a besúgó barátnő. Az Ondriskát alakító Bodó Viktor (akkori fh.), aki azóta fel is hagyott a színészkedéssel, szerepjátszását túl harsánynak találtam. Ami nagyon nem tetszett, az az egész filmre... több»

Talán a korom teszi, de sokkal jobban tudok szórakozni az ilyen több évtizeddel ezelőtt készült vígjátékokon, mint a mostani csak az altesti poénokra kihegyezett filmnek csúfolt izzadmányokon. Különösen igaz ez a megállapítás, ha olyan ismert színészek szerepelnek benne, mint Natalie Wood, Lauren Bacall (de gyönyörű volt fénykorában!), Tony Curtis, Henry Fonda. Már ez a névsor is megnézésre csábított. A történet is teljes mértékben leköti a nézők figyelmét, de a filmet az egész játékidőt kitöltő képi humor is emlékezetessé teszi. Gondoljunk csak a mosdó pénzbedobós szerkezeteire, az automa büfé borravalót elváró nyílására, az állatkerti majmok ketrece előtti jelenetre, ahol a szereplők önkén... több»

A bűnügyi filmek sokasága közül nem egy kimondott gyöngyszem, teljesen átlagosnak minősíthető. Két tini barátnő, Kit és Libby és az egyik kistestvére a szülők távollétében telefonbetyárkodik. A címben szereplő mondat ismételgetésével szórakoztatják magukat, de véletlenül egy igazi gyilkost is megijesztenek ezzel a szöveggel. A korszak borzongatásra szánt filmjeinek darabja, inkább thriller mint horror. Ennyi szerencsés és szerencsétlen véletlen csavar túlbonyolítja a történetet, de a szokásos vég alkalmazkodik a jól bevált sémához. A tinislasher korai példája, évek múltán sokkal jobb ilyen zsánerű filmek készültek. Egy az eladhatóságát növelő sztár, Joan Crawford is játszik benne, egy fülig ... több»

A címben szereplő néni az eltűnt társalkodónőjének utolsó alkalmazója, Mrs. Marrable szolgálatába szegődik, mert erős a gyanúja, hogy valami köze lehet az eltűnéséhez. Beigazolódik-e a gyanúja, vagy valami egészen más történik? A történet is elég csavaros, az előzményeket meglehetősen spoiler gyanúsan foglalta össze tartalomismertetőjében HercegPéter, de azért érdemes megnézni a filmet, ugyanis két fantasztikus színésznőt láthatunk benne. Alice néni, Ruth Gordon a „Rosemary gyermeke” gonosz szomszédasszonya ezúttal pozitív szerepben és Geraldine Page, akit én még nem láttam ennyire jónak. Külön érdemes megemlíteni a sivár arizonai tájat, amely Mrs. Marrable tevékenysége nyomán a pompás kert ... több»

Horror, vagy thriller? Az egyik fő vitakérdés a sok olvasható vegyes (hideg és meleg) vélemény alapján. Én a horror mellett szavazok, mert a szörnyek elképesztően félelmetesek és rusnyák, szerencsére elég ritkán lehet azokat látni, bár az egyik „haláltusája” nagyon emlékezetes. Családi film, ha ironikusan fogalmazok, de nem a szó filmműfaji értelmében, hiszen egy család szörnyű megpróbáltatásainak lehetünk tanúi. A családtagok szimpatikusak, ez alól csak a pogácsaképű siket bakfislány (Millicent Simmonds) a kivétel, no nem a testi hibája, hanem a kinézete miatt, A rendező, aki egyben a családapát alakította, John Krasinski ragaszkodott hozzá, mert a nyilatkozata szerint a siketsége révén sok... több»

Nehezen elképzelhető történet. Elképesztő az a szabadosság, ami az amcsi főiskolákon megy. A film szerint másból sem áll az élet, mint bulizásból, ökörködésből és szexből. Legalábbis ez volt a kiemelt téma, teljesen hiányzott belőle az igazi cél, a diploma megszerzése. Egyszer meg lehetett nézni, de nem osztom a lelkendező véleményeket. Sok esetben elég meredek, meglepő poénokat tartalmazott, ma már óvatosabban adagolnák. A négy Baldwin fiú közül Stephen játszott benne. A "Twin Peaks"-ből ismertséget szerző Lara Flynn Boyle volt számomra a legszerethetőbb figura.

Mostanában a keresztény üldözés felerősödése idején sajnos újra nagyon aktuálissá vált ennek a regénynek a filmváltozata, amely az író legjobb munkái közé tartozik. A teljes egészében Mexikóban forgatott filmet a rendezője, John Ford a legjobb munkájának tartotta. A főhős nem mindenben a vallási előírásoknak megfelelően élő pap szerepét Henry Fonda játszotta, alakításainak legkiválóbbjai közé tartozik A nagy hatású regény népszerűségét még két filmes feldolgozás is tanúsítja. 1957-ben "Die Kraft und die Herrlichkeit" címmel Rainer Wolffhardt dolgozta fel, majd 1961-ben Marc Daniels készített belőle filmet.