Berto49

Nem volt kimondottan nagy durranás, sőt… Egy normál kinézetű berlini férfi, Andi turistanők fogvatartásával "foglalkozik" a szabadidejében, egyébként angoltanár, de néha tornaórát is tart. A legújabb zsákmánya egy ausztrál nő, úgy kell neki, miért feküdt le egy ismeretlennel. A végén, két óra elmúltával csellel kiszabadul, de addig nem sok minden történt. A nőnek (Teresa Palmer) rettenetes angol akcentusa volt, vajon minden ausztrál így beszél? Shakespeare nyelvének szörnyű kerékbetörése.

Ennek a filmnek van egy 2015-ben készített belga-francia változata. Rendezője: Joann Sfar, a főszereplő, Dany, a titkárnő szerepében: Freya Mavor. Külön érdemes megjegyezni, hogy nem "modernizálták" a történetet, hanem az eredeti Japrisot-regény idejében, a '70-es évek "retrójaként" vitték a filmvászonra. Remek, pörgős thriller.

Szinkronos francia besorolhatatlan műfajú darab, egy kicsit dráma, meg egy kicsit vígjáték is. Rettenetes család, hogy testvérek így viselkedjenek egymással! A mama is egy jobb cég, egész házassága alatt viszonya volt M. Jean-nal. Az erőltetett happy end nem tett jót a filmnek, meg nagyon sok rendezői melléfogás is volt benne. Néhány ízelítőül: a szabadban verőfényben nyári ruhában járnak, a házban mégis erősen fűt a mama, vagy „elutazik” Avignonba, de másnap már otthon van, vagy este tíz után még világos van az utcán, meg a vacsoránál is nappali fény jön be az ablakon, vagy ahogy a nővér bánik a férjével, az igazi lúzer filctoll ügynökkel, aki valóban nagyon ellenszenves mellékfigura volt, ... több»

Nem sokat vesztettem, hogy ezt a már régóta meglévő lemezemet csak mostanában néztem meg. Erősen ponyvaízű, Alice, a kislány anyja fertelmes. Nyomokban emlékeztet a Leon, a profira, itt is egy kislányt pártfogol egy echte kommandós, aki a harc hevében tévedésből megölt egy 8 éves kisfiút. A lelkiismerete furdalásától akar megszabadulni, azért segít önzetlenül a lánynak. Argento lánya, Asia elég jelentős szerepet játszik benne, igaz, ami igaz nagyon jól néz ki. Könnyen felejthető film.

Egyszer meg lehetett nézni a három színes bőrű matekzseni nő történetét akik az űr-versenyfutás idején a NASA alkalmazottjai voltak. A valóságban is élt hősnők fényképeit a film végén meg is mutatják, ennek ellenére nem hiszem, hogy az események a filmben bemutatott módon történtek. A szegregáció mindkét részről megszégyenítő volt, de lehet, hogy még napjainkban is lappangva továbbél.

Egy 1939-es Hitler elleni merénylet és kitervelőjének története. Egy asztalos robbantásos merényletet próbált meg Hitler ellen, de az fatális véletlen (a leszállt köd miatt H. repülőgépe nem tudott felszállni, így különvonattal utazott el Münchenből, ezért korábban fejezte be a beszédjét) miatt nem érte el a célját. Jó és megrendítő biopic volt, flashbackek sorozata mutatta be Georg Elser életét és az Elsa nevű szerelmének történetét. Elsert pár nappal a dachaui koncentrációs tábor felszabadítása előtt 1945. áprilisában tarkólövéssel végezték ki. Az őt alakító színészt (Christian Friedel) 2015-ben a Német Filmdíj legjobb színész címét kapta, de meg is érdemelte, mert nagyon jól alakított.

Másodjára nézte meg, mert jó film. Maga a történet is érdekes, meg kedvenc színészeim játszanak benne. Szegény fiatal Liam Neeson némaságra van ítélve, de így is nagyon jó. Cher a főszereplő, tudom, hogy az egész nő a plasztikai sebészet alkotta mintapéldány, valóságos állatorvosi ló, minden ízében művi, de ennek ellenére, vagy éppen ezért rendkívül mutatós. Színészi képességein lenne mit javítani, de nála az énekhang és az élő koncerteken a mozgása a lényeg. Az 1946-ban cseroki-indián anyától és örmény apától származó jelenség elképzelhetetlen sikereket élt meg. Ráadásul még szobrocskája is van! Dennis Quaid is egyre kedveltebb lesz számomra.

Ez a harmadik legnépszerűbb A.C. regény, ezért néztem meg, hogy legyen fogalmam róla, mert elolvasni nem fogom. A szokásos rengeteg szereplő, mindenkinek van oka gyilkolni, vagyis a jól bevált séma, mint pl.: az Orient-expressz esetében. Sztárparádé, Poirot=Ustinov, sokan fikázzák, nekem mindegy, mert eléggé untam. Christie számomra csak a "Vád tanúja" miatt érdekes, az viszont csak néhány oldalas kisregény alapján készült. A film számomra leginkább érdekes részei a piramisoknál való lovaglás (szinte hihetetlen, hogy nekem is részem volt benne!), illetve a karnaki templomegyüttesben játszódó jelenetek sora. Oda sajnos nem jutottam el.

Egy sztárépítész (Richard Gere) őrlődik a felesége és a szeretője között. A házassága már 16 éve tart, van egy tizenéves lánya is. A felesége (Sharon Stone) befolyásos apja kapcsolataival elősegítette a férje karrierjét. A véletlen során megismert, később szeretővé vált okos újságírónő (Lolita Davidovich) a vörös loboncával számomra nagyon ellenszenves volt. de a férj nem tudott választani, aztán halálos baleset érte. Ügyes megoldás, hogy egy levél és egy későbbi telefonüzenet miatt mindkét nő abban a hiszemben maradt, hogy őt választotta a férfi. A film legfőbb erénye Zsigmond Vilmos csodálatos operatőri munkája, ilyen minőségi fényképezés ritkaságszámba megy. A témát (Paul Guimard regénye)... több»

A számos díjat nyert film legutolsó jelenete valóban szívbemarkoló, amikor mindazok a halottak „megjelennek” a főhős sírjánál, akiknek Mr. May intézte el a végső búcsút. A darab zenéje nagyon szép, illik a melankolikus hangulathoz. A rendező, U. Pasolini rokona Viscontinak.

Latin-Amerika „legfehérebb” országában iszonyatos események történhettek a múlt század nyolcvanas éveiben, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy a jelenben nem fordulhatnak elő ilyen rémségek. Egy „példás” család másodállásban gazdag embereket rabolt el, de hiába kapták meg a váltságdíjakat, az elraboltakat megölték. A rablások kitervelőjét az öt gyerekes családapát jogosan sátáni jelzővel lehet illetni, mert az áldozatok kegyetlen meggyilkoltatása mellett a családját is vasfegyelemmel terrorizálta. Valóban megtörtént eseményeket rekonstruált a film, ha hinni lehet a film végén megjelenő feliratnak a rablások kitervelője, Arquímedes Puccio, ÁRTATLAN-nak vallotta magát! 82 éves korában halt ... több»

Sokat gondolkodtam rajta, hogy megnézzem-e újra, tekintve, hogy az írója egy ÁVH-s pribék volt, de aztán a színészek miatt nekifogtam. Micsoda választék volt akkoriban, a rendezők dúskálhattak a zsenik közül. Valamit a filmről: majd’ 50 év elteltével is egészen nézhető darab, persze elsősorban a színészi játék, főleg Pécsi Salgó Oszkár alakítása miatt. A második rész, amikor úgymond húsz év múlva folytatódik a történet, már kényszeredett/kényszerített meseszövés. A gaz imperialista kémek atomtitkok megszerzésére törekednek, de a hithű kommunista elhárítás túljár az eszükön és elfogják, Salgó segítségével az SS volt tisztjét, aki meg akarja ölni az atomtudóssá vedlett Borsy Kálmánt. Ez a „vör... több»

Egyszer nézhető romcom egy hosszú életű papagájról, egy állandóan éjszakai műszakban dolgozó, árva útellenőrről és egy cserfes könyvtárosnőről. A papagáj „Sas vagyok”, meg „Adj egy keveset a papagájnak” szövege a legjobb a filmben.

Ezt a Belmondo-akciófilmet DVD-én történő megőrzésre ítéltem. Jean Letellier szerepében Belmondo fantasztikus teljesítményt nyújtott, főleg, ha elhisszük (és miért ne hinnénk), hogy minden akciójelenetet kaszkadőr nélkül vettek fel. Pörgős, zseniálisan megkomponált akciójelenetek sora jellemzi. A nagyváros zajos jelenlétét Ennio Morricone hatásos, feszültség teljes kísérőzenéje teszi tökéletessé.

Verneuil rendezte politikai thriller, főszereplő Yves Montand. Egy elnök elleni sikeres merénylet vizsgálatának eredményeit vonja kétségbe a főügyész, kiderül, hogy a háttérben egy összeesküvés-elmélet lapul. A végén, amikor kiderülne, hogy ki áll a háttérben, magát a főügyészt is megölik. A legérdekesebb az a pszichológiai kísérlet volt, amit a film részletesen bemutatott, arról, hogy a megfélemlítés és a másnak okozott fájdalom mennyire összefügg egymással.

Normandiában, a háború alatt játszódó történet a francia film két nagy férfisztárjának főszereplésével. Jean Gabin (Albert szerepében) egy panziót vezető nyugalmazott tengerésztisztet alakít, aki feleségének megígérte a teljes absztinenciát, és az akkor 29 éves Jean-Paul Belmondo (Gabriel szerepében), aki szakítva addigi életével, feleségétől elválva matador szeretne lenni Spanyolországban. Gabriel személyisége erősen hat a panziósra, újra fiatalnak érzi magát, sőt újra élvezi az alkohol okozta kellemes élményeket is. Verneuil készített ennél sokkal jobb filmeket is (A szicíliaiak klánja, I mint Ikarusz, Félelem a város felett), de a vígjáték műfaját is értette.

Engem Tornatore „Puszta formalitás” című filmjére emlékeztetett, bár nem éri el Tornatore remekének szintjét. Ugyanúgy kamaradarab és egy kihallgatás a témája. Ennek is remek szereplői vannak, zárójelben a kiváló szinkronhangok); Lino Ventura (Inke László), Michel Serrault (Bács Ferenc), aki már három éve „kiszabadult” az Őrült nők ketrecéből és egy kis szerepben Romy Schneider (Szegedi Erika), aki a film magyarországi bemutatásakor már egy hónapja halott volt. A történet utolsó csavarja is őhozzá kötődik. Lebilincselő lélektani játszma tanúja lehet a néző, meglepő fordulatokkal.