Nagyszerű film, csak most vettem észre, hogy mintegy keretbe van foglalva a történet, hiszen a legelején szinte tárgyként vizsgált nő a stadionba tartó buszon beszél Delonhoz, valamint az elején a képeladó „társa” lesz Robertnek. A franciák közömbösségének bemutatása ugyanúgy felháborító, ahogy a magyar hatóságok ügybuzgalma volt a zsidók deportálásánál.
Az az Anders Thomas Jensen írta a forgatókönyvet, akinek a filmjeit nem nagyon kedvelem (Zöld hentesek, Gengszterek fogadója, Ádám almái). Ennek ellenére, talán mert nem Jensen rendezte ez tetszett. A Jó és a Rossz közötti választási lehetőség a tárgya, abszurd, néha morbid humorral. A szereposztás tökéletes volt, ilyen zseniális figurák szerepeltetésével szinte szó nélkül is érthető a cselekmény. Arvid a bankrablót fallabda ütővel ártalmatlanító lúzer, aki megbánva tettét pénzt rabol, majd robbantással kiszabadítja a korábban leütött rablót. Nála tökéletesebb színészt nem is lehetett volna találni. Harald, a bátyja, akinek „hivatalos” foglalkozása a bűnözés, mindenben segít neki, gátlástala... több»
1944-ben szerintem érdemtelenül kapta meg a legjobb férfi mellékszereplő Oscarját Charles Coburn. Bumfordi öregként inkább sajnálni lehetett, mint mulatni rajta. Az egy évvel előbb forgatott film a háború idején Washingtonban uralkodó lakáshiány okozta komikus helyzeteket pécézte ki, meglehetősen szellemtelenül. Lehet, hogy a női főszereplő, Jean Arthur más filmekben jobb alakítást nyújtott, de ebben meglehetősen középszerű. Nem is szólva a férfi főszereplőt alakító Joel McCrea-ről, aki a maga idejében nagy sztár volt, de ebben a filmben rendkívül szürkén szerepelt.
Szerintem nem sokkal több mint egy jó katasztrófa-film, bár a légi közlekedéshez – sok egyéb mellett – nem értek. Az utóbbi időben Eastwood leginkább az amerikai HŐS problematikájával foglalkozik, ez a film tökéletesen beleillik ebbe a tematikába. Mint mindig, Tom Hanks nagyon jó, a bajuszos Aaron Eckhartot nem ismertem fel, pedig kedvelem.
Érdekes film egy beteg emberről, aki mások bőrébe bújva érzi igazán magát élőnek. Egy balesetet szenvedett hegedűművész alakját felvéve teljesen megváltozik az élete. Szerepelt benne egy nagyon helyes kisfiú, meg egy szép kutya is, a fajtája golden retriever. Különösen jó volt a soundtrack, sok klasszikus hegedűverseny részlettel, de külön a filmhez komponált zene is nagyon jó, kifejező volt. A zeneszerző nevét érdemes megjegyezni: Jérôme Rebotier. M. Kassowitz a kettős szerepben nagyszerű!
A részegségében botrányt okozó, zsidózó Mel Gibsont Hollywood sokáig száműzte a filmvászonról, de mostanában újra forgatott, meg egy háborós filmet is rendezett, amit Cannes-ban nagy ovációval fogadták, címe: A fegyvertelen katona. Ebben a filmben elég furcsa a tetkóival és a bozontos szakállával, egy feltételesen szabadlábon lévő lakókocsiban élő tetoválót alakít, megkeresi a ribi lánya, aki nagy sz@rba keveredett, de „apuci” segít a problémáján. Kliséhalmaz sok felesleges szövegeléssel, tipikus B kategóriás mozi.
Általában minden korszakalkotó felfedezést, amely cáfolja az addigi hitbéli, vagy tudományos tételeket ellenkezés fogad. Így járt Marcelino Sanz de Sautuola (1831-1888) márki, amatőr paleontológus is akinek a földjén 1879-ben bukkantak rá őskőkori barlangrajzokra. Az igazi felfedező Don Marcelino nyolc éves kislánya volt. Egészen 1902-ig hamisítványoknak tartották, de akkor a legismertebb szaktekintély, Cartailhac belátta tévedését, amellyel fékezte a tudomány fejlődését. Sajnos Don Marcelino (Antonio Banderas alakítása) akkor már nem élt. 2008-tól a barlang a világörökség része, de az eredetit a sok látogató miatt bezárták. Altamira Múzeum néven létrehoztak egy „hasonmás” barlangot, de ide... több»
Biopic, a főszereplő Reinaldo Arenas (J. Bardem alakításában) kubai író, költő. Rajta kívül figyelni kell Johnny Deppre és Sean Pennre, az utóbbi egy kubai parasztembert játszik, állítólag szinte felismerhetetlen (nagyon figyeltem, jelentem: felismertem!) Bardem első filmje, amelyre nemzetközi szinten is felfigyeltek. Nem volt rám mély hatással, bár Bardem tényleg nagyon jó. Az utolsó jelenetekben, amikor beteg (AIDS!), szenzációs. Nem érzek késztetést, hogy akár egy sort is elolvassak ettől az Arenastól.
T. Dreiser 1925-ben megjelent Amerikai tragédiájának 1951-es filmváltozata. Így legalább nem kellett végigolvasni a 600 oldalas – sokak által terjengősnek tartott – regényt, és láttam fiatalságuk teljes fényében két ragyogó színészt, a tragikus sorsú Montgomery Clift (itt a kisfiús sármja dominált), és az elbűvölően szép Elizabeth Taylor (aki akkor már gyerekszínészként nyolc éve szerepelt filmekben, de én ilyen fiatalon még nem láttam!) személyében. A társadalmi mondanivaló nem nagyon jött át a melodramatikus filmből, viszont az említett két színész látványa megérte a film megnézését. 1952-ben egyéb kategóriák mellett a legjobb rendező Oscarját is elnyerte a film.
Röhej, mert a 6-12 éves korosztály számára készült, de nagyon megtetszett a plakátja. Paddington, a londoni vasútállomáson éldegélő medve története. Nem is ott él, hiszen a végén a Brown család befogadja. Helyes kis gyerekfilm, Paddington nagyon aranyos bocs, végtelenül okos, udvarias, de óriási veszélyt jelent például a fürdőszobában.
A témája felkeltette az érdeklődésemet, bár a sportok közül a birkózás nagyon távol áll tőlem. Kiváncsi voltam, hogy mi bírhatta rá a milliárdos és pszichopata DuPont „úr”-at a gyilkosságra. A filmből szerintem nem derült ki. Elsősorban a színészi játék miatt ilyen az értékelésem, mindhárom színész (Channig Tatum, Mark Ruffalo és Steve Carell, akit ebből a filmből ismertem meg, de ez nem is csoda, mert általában limonádé vígjátékokban szerepelt, (azokat pedig nem szeressük!) a maximumot nyújtotta.
A rendező, David Michôd előző filmjét (Animal Kingdom) – érdeklődésem hiánya miatt – nem néztem meg, abban is Guy Pearce szerepel, ezt végignéztem, bár a „posztapokaliptikus” világ ábrázolása nem tartozik a kedvelt filmtémáim közé. Érdekes volt, teljesen minimalista, szinte westernszerű környezetben, az ausztráliai sivatag sivársága dominál, kevés párbeszéddel. Pearce alakítása a szokott módon tökéletes, meglepetésre a lányok kedvence Robert Pattinson – egy szerencsétlen retardált szererében – megmutatta, hogy játszani is tud. Érzelemmentes lövöldözések egy ellopott autó miatt, a végső csavar engem nagyon meglepett.
Ez egy nagyon jó film! Alan Turinról eddig semmit sem tudtam, viszont a filmből megismertem a személyiségét. Zseniális tudós volt, az Enigma megfejtésében volt nagyon fontos szerepe, ezáltal megrövidítette a 2. világháborút és emberek millióit mentette meg a haláltól. Benedict Cumberbatch nagyon jól játszott. Turin az akkori törvények szerint bűnös volt másságáért, gyógyszeres kezelésre (kémiai kasztrálásra) kényszerítették. 1954-es halálának körülményei meglehetősen gyanúsak, nem kizárt a merénylet sem. Azt olvastam, hogy ciánba mártott almába harapott. Mennyi mindent érhetett volna el a számítógép további fejlesztésében!
Eléggé félresikerült mozi, kiagyalt valószerűtlen történet, rossz szereplők, az élen Madonna. Nem csoda, hogy a film 4, vagy 5 Arany Málna jelölés kapott, Madonna pedig meg is kapta a díjat! Egy homokos férfi „kisiklása” gyereket eredményez (később kiderül, hogy nem is ő az apa!) a világ legjobb apja lesz, de a gyerek anyja beleszeret az „igazi”-ba. Dióhéjban ennyi a történet, a rendezőnek láttam már sokkal jobb filmjét is; Schlesinger: Éjféli cowboy, Maraton életre-halálra.
Néha kell nézni ilyen egzotikus filmeket is. Kolumbiában, iszonyatos szegénységben játszódó történet. Legkiemelkedőbb értéke Luis Tosar, egy eddig számomra ismeretlen spanyol színész szereplése, aki fantasztikusan alakította a tanulatlan, de minden hájjal megkent hatgyermekes kokaintermesztőt. A gerillák rábíznak egy beteg csecsemőt, akit aztán három év múlva visszakövetelnek tőle. Három napot kap, hogy visszaszerezze a gyereket, aki egy fontos politikai szereplő csemetéje. Állítólag megtörtént esemény a film alapja.
A „Bikanyak” rendezőjének Dennis Lehane adaptációja( a bestseller író több könyvét is vászonra vitték, pl. "Titokzatos folyó," "Hideg nyomon", "Viharsziget"). A szerző egy novellájának megfilmesítése. Játszanak benne: Tom Hardy, aki a „Locke” c. filmben százszor jobb, itt mintha kissé retardált lett volna, Rapace kisasszony, és a hájas, undorító, elhalálozott Gandolfini, akit nehezen tudok elviselni, itt a fertelmes külsejéhez illő gonosz figurát alakított. Nem sok minden történt a filmben, a vége felé kezdett egy kissé izgalmas lenni, de közel sem kerülhet be a kedvelt filmjeim közé.
84 Klein úr (1976)