A testvérpár 1984-es debütáló filmje, ennek ellenére felveszi a versenyt a „Fargó”-val, vagy a „Nem vénnek való vidék”-kel. Műfaji keverék, van benne pl. neo-noir, thriller, slasher, de így az igazi. ’84-ben még Frances McDormand is elég jól nézett ki, azóta szegénykém csak csúnyulni tudott, viszont nagyon jó színésznővé vált. A történetben számomra van néhány kérdőjel, de a film egészét jogosan illeti meg a „zseniális” jelző.
Felkeltette az érdeklődésemet Ayn Rand (eredeti nevén Alisza Zinovjevna Rozenbaum), de aztán egy kicsit utánaolvasva hamar lelohadt a kedvem. Az is közrejátszott benne, hogy a férje tudtával és beleegyezésével 17 évig viszonyt folytatott egy nála 25 évvel fiatalabb Nathan Blumenthal (felvett neve: Nathaniel Branden) nevű férfivel. Szó sem lehet a film alapjául szolgáló regény elolvasásáról, mert a film alapján egy zagyvaságokat összehordó, magát felettébb bölcsnek hívő kékharisnya irománya. Papírmasé figurák, vegytiszta jellemek (csak egy-egy tulajdonságuk dominál), melodramatikus fordulatok, egyszóval: katyvasz. A film egyedüli pozítivuma, hogy Gary Cooper játszik benne.
Igen csekély affinitásom van a filozófia iránt, de ha egyszer véletlenül érdekelni kezdene, az utolsó lenne Ayn Rand munkássága! Megnéztem ezt a TV számára készített biopicet (itthon a Hallmark vetítette), nem sok élvezetet találtam benne, talán csak Helen Mirren játékát, igazán nagy színésznő. A tesze-tosza férjet pedig Peter Fonda alakította. Rand igazán egy ellenszenves, beképzelt és erkölcstelen luvnya volt. Ilyen élettel akart utat mutatni az Emberiségnek?
Teljesen új filmet láttam! Most volt alkalmam megnézni a 2010-ben felújított, tökéletes minőségű 1931-ben készített filmet. Minden elismerésem a restaurálást végző szakembereknek, sehol egy karc, tökéletes kép- és hangminőség. A filmet nyugodt szívvel nevezhetem verbális poén-bomba sorozatnak, a legfőbb bombavető pedig a régi magyar vígjátékok legfőbb mestere: Kabos Gyula. Alakítása utánozhatatlan, de a többi szereplő is kitett magáért, Csortos Gyula Hyppolitként maradandót alkotott. Habkönnyű történet, de nem is az a lényeg, hanem egy kis koppintás a felkapaszkodott újgazdagok orrára. Jól mutatja a téma jelenkori aktualitását, hogy számos újrafeldolgozása született: színdarab, Játékszín, 19... több»
Többnyire nem értek egyet az agyondicsért filmek kritikáival. Lehet, hogy velem van a baj, de nem törődöm vele. Már a film első perceinél is azon gondolkoztam, hogy „na jó, ennyi volt”, ahogy a postás áll az ajtó előtt, aztán végre megjelenik a vén trotty az otromba viccesnek vélt alakításával. Győzködtem magam, hogy mégis annyi filmítész nem tévedhet, tovább néztem. Még a születésem előtt meghalt az édesapám, tehát nem ismerhettem, de ha véletlenül olyan lett volna, mint a filmbéli Winfried, kiszaladtam volna a világból. Aztán megjelent a lánya, Ines, nála ellenszenvesebb figura Hannibal Lecter óta nem szerepelt a filmvásznon. Értem, hogy korunk jellegzetesen törtető, munkamániás, érzelemme... több»
Elnézést kérek azoktól, akiknek nagyon tetszett ez a film. Nekem meglehetősen karcos véleményem van róla, de tudjuk: ízlések és pofonok... Sokat kínlódtam vele, nem tudtam megkülönböztetni az öt – egyébként szép – csajszit. Az apjuk jobban tette volna, hogy a harmadik lány után kasztráltatja magát, mert minek még két újabb cáfertás lány?! Lehet, hogy érzéketlen vagyok, de nem tudtam azonosulni velük. Menjenek férjhez, aztán éljék világukat, használjanak ki minden lehetőséget. Ja, hogy ott van a saria? Szökjenek el nem iszlám államba. Nem lehet igaz, hogy az egész országban ilyen szigorú a szokásrend, de ha igen, lássák be, hogy nekik máshol van a helyük.
Nagyon nyögvenyelősen tudtam csak végignézni ezt a filmet, mert számomra nem volt érdekes ez az összezagyvált történet. Az amerikai igazságszolgáltatás fonákságainak a bemutatása elég távol esik tőlem. A Jack Warden által játszott Rayford bíró pedig egyenesen az őrültek házába való, ilyen embert ítélkezni hagyni több mint szégyen, egyenesen bűn. Egyedül Al Pacino szereplése miatt nem hagytam félbe, de az az igazság, hogy neki számtalan ennél jobb alakítása is van. Erősen felejtős!
Az elismert lengyel származású rendező, Krzysztof Kieślowski forgatókönyve alapján Tykwer készítette el ezt a filmet. Thrillerként indul, aztán átvált szerelmi történetté emlékezetes metaforikus befejezéssel. Külön említést érdemel a remek fényképezés, a meglepő, de sokat elmondó kameraállások, valamint a különlegesen hatásos kísérőzene.
Nálunk ritkán lehet argentin filmet megnézni, ezt érdemes volt. Izgalmas, végig feszültséget hordozó bankrablós történet, a rablást alagútfúrással akarják kivitelezni, de egy tolószékbe kényszerült számítógépes mérnök rájön a tervre. A Joaquín nevű mérnök egy autóbaleset során elvesztette feleségét és kislányát és csak abban reménykedhet, hogy majd egy műtét után újra lábra tud állni. Anyagi nehézségei is vannak, ezért albérletként meghirdeti nagy háza felső szintjét, ahová egy Berta nevű táncosnő (szándékos a beköltözés, mert Bertának is köze van a rabláshoz!) és hat éves kislánya be is költözik. A Betty nevű kislány két éve egy szót sem szól senkihez, a filmben kiderül, hogy milyen trauma ... több»
Jussi Adler-Olsen regénye alapján: „A Q Ügyosztály” újabb esetének filmes adaptációja. A „Nyomtalanul”-ban megismert Carlhoz és Assadhoz csatlakozik egy titkárnő, akiknek egy évekkel ezelőtt meggyilkolt ikerpár ügyét kell elővenniük és tisztázni a gyanús körülményeket. Az utóbbi idők legjobb thrillerje, pergő, izgalmas. Carl megszállottsága félelmetes, de cseppet sem szimpatikus. Assad és a titkárnő, Rosie figurái enyhítik a helyzetet, A másik főhős, Kimmie viselkedése az átéltek hatására bizonyos mértékben érthető, de nagyon elszomorító. A szerelem nála valóban halálos volt.
73 Titokzatos bőr (2004)