Jussi Adler-Olsen, dán író „A Q. ügyosztály” c. skandináv krimisorozatának egyik darabja, magyarul azonos címen 2011-ben jelent meg. A nyomozó, Carl hibájából a társa meghal, egy másik nyomozó pedig nyomorékká válik. A megoldatlan bűnügyek osztályára helyezik, ahol egy öt évvel azelőtt eltűnt nő után kezd nyomozni. Nagyon szimpatikus a társa, Assad, Carl – érthetően - teljesen maga alatt van, de ez nem egyedi tulajdonsága, a skandináv krimikben szinte kötelező, hogy a főhősnek valamilyen mentális problémája van. Nem az amerikai szabvány szerint készült, ezért valódi felüdülés a kommersz amerikai thrillerek után. Várom a folytatásait!
Meghatóan szomorú történet két árva lányról, az egyik közülük a kislány kinézetű Anja, aki az egyetemen tanítva doktorijára készül, a másik pedig Krisztina, akinek van egy nagymamája a messzi Kazahsztánban. A sors összehozza őket, különböző viszontagságok után csak egy egyikőjük jut el a nagymamához. A film fő erőssége a két főszereplő tökéletes alakítása.
A film már a címében elárulja a csattanót, vagyis Ilia, az utcalány vasárnaponként nem árulja a bájait. Általam nézhetetlennek ítélt perdita romantikával átszőtt film, Melina Mercouri, a későbbi görög kulturális miniszter a női főszereplő. Férje, Jules Dassin (ö a film rendezője is) alakítja az amerikai Homert, aki meg szeretné változtatni az újdonsült szerelme életét. Dassin alakítása csapnivalóan rossz, inkább maradt volna csak a direktori széknél, rendezőként volt néhány emlékezetes filmje.
A történet még elment volna, meg a főhősnő is szerintem elég jó volt, de James Gandolfini szerepeltetése ilyen szerepben undorító! Egy szakállas hájtömeg, nem is csoda, hogy 51 éves korában meghalt. Színészi vénát – ha egyáltalában volt neki – még nyomokban sem fedeztem fel nála, hacsak az undorkeltést nem lehet annak tekinteni. Egyszóval nagyon rossz volt!
Sok szempontból problémás volt Marlon Brando, de színészként csak a legnagyobbak között emlékezhetünk rá. Ez a sablonoktól mentes dokumentumfilm elsősorban a színész magnószalagra rögzített önvallomásain alapul. Nehéz gyerekkora ellenére (alkoholista anya, kicsapongó, szintén iszákos apa) sikerült igaz emberré válni, aki minden embert társaként vállalt, felemelte a szavát a faji megkülönböztetés ellen, vagy elutasította az őslakós indiánokkal szemben elkövetett népirtást. Megrendítő részlet 1973-ból, a „Keresztapa” Oscar-díj átadási ceremóniája, Brando egy indián nőt küldött a gálára, majd visszautasította a szobrot, és felhívta a figyelmet az indiánokat ért jogsértésekre. Magánélete meglehe... több»
Csak Denzel Washington miatt nézhető, mert exPittné csak csücsörit a duzzadt ajkaival. Érdekes módon a gyilkosságok mindig éjszaka, világítás nélküli helyen történnek, csak az elemlámpa fényében mutatják a tetthelyeket és az áldozatokat. Egy őrült – a XVIII. század végén megjelent ponyva alapján – utánozza a gyilkosságokat. Egy hozzászóló elég trágár módon – jó nevelésem tiltja az idézetet – fejezte ki a happy end feletti elégedetlenségét. A meglévő lemezt immár kétszer néztem meg, másodjára azért, mert egy izlésficamos listakészítő a thrillerek top 3-jába sorolta ezt a filmet. Még a 333. helyezés is elég necces lenne!
Már másodjára néztem meg ezt a filmet, továbbra is nagyon jónak tartom. Az első megnézést megelőzte a könyv elolvasása, mert Gillian Flynn, ez a csinos nő nagyon tud írni és szerkeszteni! Ezt már a „Holtodiglan” olvasása közben tapasztaltam. Az eredeti címen „Dark places” című regénye is szinte letehetetlen, Stílusa lebilincselő, hasonlatai láttatják a leírt dolgokat, eseményeket. Váltakozva három személy nézőpontján keresztül leszünk részesei a cselekménynek, e három elbeszélő leírásaiból derül ki egy szörnyű családirtás történéseinek mikéntje. Az elbeszélések (fejezetek) minden alkalommal olyan izgalmas fordulattal fejeződnek be, hogy az olvasó szinte kényszerítve van a gyors továbbolvasás... több»
Ezt a Jules Dassin filmet szinte egy évtized óta kerestem, ma végre megtaláltam. A legjobb noirok egyike, általam ismeretlen szereplőkkel, mégis élvezhető. A rablás előkészítése és maga a hang nélküli rablás, valamint a finálé szenzációs. Érdemes volt ennyit várni erre a filmre, a megőrzésre szánt filmek között van a helye.
A tetovált lány (Noomi Rapace) újra akcióba lendült, de ezúttal már nem skandináv filmben, mert 2009 óta felfigyelt rá az angolszász filmszakma. Férfiakat megszégyenítő módon bánik el ellenségeivel meg az árulókkal. A terror támadások és megelőzésük adja meg a film témáját, de valószínűleg – sajnos - nem minden esetben győz a jó.
A „Hegylakó” rendezőjének nem sikerült megismételni az említett filmje színvonalát. Ugyan a főszereplő szintén Christopher Lambert, de a mozi tele van klisékkel. Jogosan még az is eszébe juthat a nézőnek, hogy erős utánérzése a „Hetedik”-nek, mivel a Mulcahy-film 1999-ban, a Lynch-film pedig 1995-ben készült. Ugyanaz a sorozatgyilkos tematika, hasonló gyomorforgató hullák, viszont a „Hetedik” az idők folyamán kult-filmmé vált, Lambert meg vele együtt a „Feltámadás” az egyszer nézhető kategóriába süllyedt.
Fantasztikusan nagy sztárparádé! A történet a közepesnél valamivel jobb, de a színészek… Van benne egy szerelmi háromszög: férj, feleség és egy gigolónak csúfolt szerelmes férfi, aki meg akarja szöktetni a feleséget. A háromszög három oldala: E. Taylor, akit az ital mai szemmel nézve egy kissé már moletté változtatott, de azért még csodálatos a dekoltázsa, a férfias R. Burton, aki szerintem magasan a legjobb színészi teljesítményt nyújtotta és a szépfiú: L. Jourdan. Történetük eléggé melodramatikus, de győz a házastársi hűség. Egy másik párhuzamos történet: egy sikeres self-sade man traktorgyáros (Rod Taylor) a csőd szélére jut, de a titkárnője (Maggie Smith, a mostani filmjeihez képest nagy... több»
Egészen biztos vagyok benne, hogy idén nem ez lesz a kedvenc filmem. B kategóriás filmnek „áthomorítva” elmegy, bár elég erősen megrezegteti a lécet. Számomra ellenszenves alakok, kiagyalt történet, rengeteg logikai bukfenccel. Egyetlen előnye, hogy nem nyújtották rétestésztaként a játékidőt. Nem maradhatott ki belőle a filmek kedvenc helyszíne: Las Vegas.
82 Nyomtalanul (2013)