Berto49

Nagy csalódás volt ez az 1976-os Verneuil-film, pedig Bebel a főszereplő, de itt már hozza azokat a manírokat, amelyek miatt unni kezdtem Belmondot. Hosszú és unalmas, meg sem közelíti a "Sziciliaiak klánja" színvonalát, hogy csak a rendező általam legjobban kedvelt filmjét említsem. Szerencsére túl vagyok rajta, de biztos, hogy nem jó szívvel fogok visszaemlékezni rá. A rendező iránti tiszteletemet mutatja a viszonylagos jó „osztályzat”.

Egy kicsit csalódtam, mert ez a film, a német származású Robert Siodmak rendezése inkább melodráma, mint noir. Igaz, csinált ő „feketébb” filmet is, egyes írások Hitchcock mester riválisát látták benne. Fekete-fehér lévén nagyszerűen alkalmazza az árnyéktechnikát és van egy Oscar-t kapott mellékszereplője, Ethel Barrymore, a híres familia egyik tagja. Valóban jól játszott, idős korára sem felejtette el a színjátszás alapjait.

Az eredeti regény címe: "Gyilkosok kupéja". Az egyik legemlékezetesebb Japrisot-adaptáció. Sebastian Japrisot eredeti neve: Jean-Baptiste Rossi, a krimiket ezen az anagrammás álnéven adta ki. Többek között ő írta "A hölgy az autóban, szemüveggel és puskával", a "Csapda Hamupipőkének", és bár sok gyilkosság történik benne, de nem krimi, hanem az első világháború, és az azt követő években játszódó "Hosszú jegyesség"-et.

A film alkotói megtalálták Margaret Rutherford személyében a tökéletes Miss Marple-t! Megjelenésében, szellemes riposztjaival mintha egyenesen a könyv lapjairól lépett volna le a film forgatásakor 69 éves színésznő. A magyar szinkron is első osztályú, Győri Ilona hangja remekül illik az idős hölgy megjelenéséhez.

Dosztojevszkij „Szelíd teremtés” című kisregényének nem korhű átdolgozása. Ebben a filmben a szövegnek, a kevés párbeszédnek másodlagos szerepe van, szinte mindent csak a képek, illetve a kamaradarab szereplőinek játéka mond el. Dominique Sanda legelső filmjében hitelesen alakítja a 16 éves diáklányt, akit az anyagiak hiánya kényszerít a házasságra.

Többször nézhető darabja a rablásos filmeknek. Első változata azonos címen 1969-ben készült. A remake jellemzői: remek szereplőgárda, elsőként Theron-t említem, szépsége és a film szerinti ügyessége kiemelkedő. Edward Norton nem először negatív szereplőként, ahogy a debütáló filmjében, a „Legbelső félelem”-ben is. A kedvenceim közül ő az egyik, aki minden filmjében egyenletesen jó (van amikor fantasztikus) teljesítményt nyújt. A filmben a két precízen kitervelt és megvalósított rablás mellett a humor is helyet kér, köszönhetően a bandatagok különleges képességeinek. A robbantó mániás Bal fül (Mos Def), a Szépfiú Rob (Jason Statham), a sofőrzseni, akinek egyetlen pillantásától megremeg a lány... több»

Chabrol sokszor élt Alfred Hitchcock fogásaival. Ez az 1970-es filmje, erősen hajaz a Mester filmjeire. Itt egy öngyújtó az a tárgy, amelyik rávilágít a gyilkos személyére. Kisvárosi környezetben játszódik, az egyik főszereplő egy szőke! (szintén Hitchcock-hatás!) tanítónő.

Megrendítő film, pedig már nem igazán szeretem a kollégiumban játszódó filmeket, habár a franciák ebben a témában sok jó filmet csináltak (Truffaut: Négyszáz csapás, Cantet: Az osztály, Vigo: Nevelésből elégtelen, Barratier: Kóristák) A film egyediségéhez hozzájárul az ábrázolt korszak, a zsidók üldözésének rettenete.

Modern (1957-es) Pillangókisasszony feldolgozás, állítólag Brando kérésére más a befejezése, mint Puccini operájának. Európai és amerikai nézőnek rengeteg egzotikus szokás, hagyomány, viselkedés színesíti a filmet. Ilyen hosszan még nem láttam Kabuki színházi előadást, de az igazat megvallva többre nem is vagyok kíváncsi. Megfosztva a couleur locale látványosságtól egy szimpla szerelmi történet, amiben két igazán vonzó emberpéldány szereti egymást. Túlságosan hosszú és felesleges párbeszédek növelik a film hosszát, az alkotók sokkal többet húzhattak volna James A. Michener regényéből, amelyet jogosan nem is fordítottak le magyarra.

Ilyen nagyszerű, első egész estés filmmel kezdeni a filmrendezői pályát revelációval ér fel. Tom Tykwer zseniálisan debütált, de szerintem még ennek a munkájának a színvonalát is sikerült felülmúlnia a „Lé meg a Lola” című filmjével. Visszatérve a szóban forgó filmre, még szerencsétlen magyar címet sem kapott, pedig magasan kiemelkedik az 1993-as év filmterméséből. Szerencsétlen Maria sorsát látva a nézőnek megszakadhat a szíve. Születésekor meghal az édesanyja, apja szeretet nélkül, minden érzelemtől mentesen házicselédnek neveli. Traumák hosszú sorát éli át (az első havi vérzés minden felvilágosítás nélkül, apja szélütése, a rákényszerített férj, a nászéjszaka brutalitása, stb.) Nem csoda,... több»

Témáját is, megvalósítását is tekintve különleges film. Egy 20 éve együttélő pár mindkét tagja, a férfi is és a nő is beleszeret egy Adam nevű férfibe. A kapcsolatból a nő ikerpárral lesz terhes. A film befejező képsora: mindhárman boldog meztelenségben fekszenek egymás mellett. Nekem a "Teoréma" jutott eszembe, bár az sokkal filozófikusabb mű, általános érvényű mondanivalóval, ez inkább formai eszközeivel – amit már a "Lé meg a Lola" c. filmből ismerhettem – tűnt ki a látott filmek sorából.

K. Hepburn és S. Tracy 8. közös és első színes filmje. Nem kötött le túlságosan, teljesen verbális a humora, de a poénok elég gyengék, valószínűleg az eredeti William Marchant színdarabban sem voltak izmosabbak. Számomra még unaloműzőnek is kevés volt, a párosnak volt ennél sokkal jobb közös munkája is.

Ahogy általában a folytatások esetében, ez sem éri el az előzmény színvonalát. Ritkán sikerül a második bőrt lehúzni egy adott témáról. Ugyanazok a szereplők – szerencsére Charlie, a kutya sem maradt ki, bár sokkal kevesebbet „játszott”, mint az előzmény filmben. Szokásos, a Walt Disney Stúdióra jellemző karakterek, történetvezetés, poénok. Kár volt elkészíteni a folytatást, bár ahogy olvasom: „a 7. legnagyobb bevételt hozó film az USA-ban, 1963-ban.”