Berto49

Gyermekkorom egyik csodált szépsége Myléne Demongeot, aki többek között a „Három testőr” és a „Milady bosszúja” című filmekben játszott volt az egyik húzónév, ami miatt megnéztem ezt filmet. Ugyanakkor együtt szerepel benne a francia film két férfi nagyágyúja, Alain Delon és Jean-Paul Belmondo, igaz, ahogy kiderült szinte csak epizódistaként. (Ők ketten elég ritkán szerepeltek egy filmben, de volt rá példa, szerintem a legjobb ilyen munkájuk az 1970-ben forgatott „Borsalino”). Ilyen szereplőgárdával valóságos szégyen ennyire színvonaltalan munkával előállni, mert teljesen érdektelen, unalmas, klisékkel agyontömött. Mentségnek nem elég alapos indok a film forgatásának az ideje (1958), mert ab... több»

Jelentős tett volt ennek a magyar justizmordnak a filmes feldolgozása. A film ugyanolyan erősen koncentrál a megtörtént rettenetes gyilkosságokra, mint az ’56 után kialakított rendszer visszáságaira. Mindenki függ mindenkitől, nem lehet tudni, hogy ki a besúgó és ki a besúgott, sőt, lehet, hogy a szerepek felcserélődtek. Megdöbbentő Szirmai (Bárnai Péter) sorsa, mindenki így jár, aki nem hajlandó az együtműködésre! Nagy erénye a filmnek a korszak külsőségeiben való hű ábrázolása, minden úgy néz ki, mint ahol és ahogy történhetett. A színészi játék akár ismert, vagy kevésbé ismert szereplők esetében elsőrendű. Egyetlen kivételt említek meg: Anger Zsoltét, aki „ráállt” az „Aranyélet”-ben játsz... több»

Ken Russell szeret életrajzi filmeket készíteni a zeneszerzőkről. A "Mahler" után most került sor a Csajkovszkij biopic megnézésére. Látványos, látomásos film, a rendezőre jellemző vonásokkal. Természetesen dominál benne a zeneszerző muzsikája, amely számomra túlságosan érzelemdús, túlságosan romantikus. A sokat emlegetett orosz lelkület koncentrátuma. Az írás közben is a film zenéjét hallgatom, de nincs rám nagy hatással, valószínűleg törölni fogom a gépről. Richard Chamberlain alakította a zeneszerzőt, szerintem nem volt különlegesen jó. A maszkmester igazán jobb szakállt is készíthetett volna. Glenda Jackson volt a feleség, ő már sokkal jobban alakított. Pazar külsőségek között forgatott... több»

Érzelgős, vadromantikus, ugyanakkor semmitmondó film. amit még a neves szereplőgárda sem tud jóvá, érdekessé tenni. Christina Ricci a főszereplő, egy szerencsétlen zsidó lány, aki a film egyes jeleneteiben még nagyon szép is volt. Beleszeretett egy fehér ló cigány gazdájába, Johnny Deppbe, aki ebben a szerepben egy rakás szerencsétlenség volt. Szerepelt még benne az egyik kedvencem, Cate Blanchett, aki eszméletlenül túljátszotta a lotyó szerepét. Gyorsan el kell felejteni ezt a rakás kliséhalmazt, bár sokan áradoznak róla.

1956-os amerikai tákolmány, kezdve azon, hogy irgalmatlanul hosszú, folytatva azzal, hogy nekem túl sok volt benne a háborús visszaemlékezés, meg aztán olyan problémákat feszegetett, amelyek ugyan ma is aktuálisak, de a megoldás nyáltengerhez vezetett. Egyetlen jó vonása a filmnek (ezért is nem nézhetetlenre értékeltem), hogy a meglehetősen fiatal Gregory Peck hozta a tőle megszokott magas színvonalú alakítást.

A regényt halálra dicsérik, el is fogom olvasni, jó fej lehet az írója. A film követi a regény gyors, tőmondatos stílusát, gyors vágásokkal operál, a néző győzze képzeletben kitalálni a mellőzött eseményeket. Azonban számomra – JW (Joel Kinnaman) kivételével – mindegyik marcona, szakállas bűnöző teljesen egyformának tűnt, így azt sem tudtam kristálytisztán követni, hogy ki kit árult el és miért. Az említett Lapidus kötet bizonyára segíti ennek a „problémának” a megoldását. Az viszont biztos, hogy a könyv, illetve a film folytatásai iránt megszűnt az érdeklődésem. Túlságosan alvilági a cselekmény helyszíne, hadd pusztuljon a férgese!

Mese az akciófilmek kedvelőinek. Állítom, hogy Wick (Keanu Reeves) egy egész roskadásig teli lőszerraktárt ellőtt a film alatt. Érzésem szerint kevesebb több lett volna, mert így a nevetségesség határát sokszor túllépte, a realitáshoz meg köszönő viszonyban sem volt a történet. Olvastam egy frappáns véleményt (lehet, hogy a szabályzat tiltja más filmes oldalról a másolást, de az idézet annyira mulatságos, hogy kockáztatom a kihágást). „A film eredetileg korábban lett volna bemutatva, de Keanu sorozatban lőtte le az operatőröket is a kamera mögött, meg mindenféle statisztát, hangosítót, világosítót, vízhordó fiút, ezért számos jelenetet újra fel kellett venni - ahogy elnézem.” (KT: tomside)

Sokan erős koppintásnak vélik, de szerintem nem az, hiszen a földön kívüli élet ábrázolásának csak két lehetősége van: vagy az idegenek a földi élet elpusztításra törekednek, vagy barátságosak, a velünk való kommunikációra, együttműködésre törekednek. Az utóbbi a ritkább. Ez a film nagyon mutatós képi feldolgozásban, sikeresen az első változatot mutatta be, ügyes húzással egy majdani folytatás lehetőségét is felvillantva.

Igazán látványos film, a története is egész jól indul, de aztán átmegy a misztikus fantasy világába, aminek „élvezetét” el szoktam kerülni. Ez az irányváltás volt az egyik bajom, a másik pedig a film valóságos tengeri kígyós hossza. Nem számoltam, de a főhős, Lockhart a filmben minimum tíz alkalommal úgy esik el, ütik le, hogy egy olyan esés után egyetlen ép porcikája sem maradna a való életben, igaz, hogy ez film, ahol minden megtörténhet. Már az első szarvasos karambol is necces, ő meg is úszta három napos kómával és egy törött(?) lábbal. A továbbiakban szorgalmasan biceg a mankóival, aztán kiderül, hogy felesleges volt a gipsz, a lábának semmi baja. Olvastam egy meglehetősen merész kijele... több»

Velem egyidős családi melodráma. Az értékelésem alapja a film női szereplőinek minőségi játéka. Barbara Stanwyck sok filmben bizonyította kiválóságát, különleges, de mégis nőies orgánuma ritkaság. Ava Gardner káprázatos szépsége, sudár alakja megdobogtatja a nézők szívét. Számomra szinte érthetetlen, hogy ilyen adottságokkal miért lett az alkohol rabjává. Rossz házasságai (a leghosszabb - becenevén Frankie boy-jal, vagyis Frank Sinatra-val) biztos, hogy hozzájárult egyéni tragédiájához. Ebben a filmben a csábító asszonyt játszotta, bűvköréből Bran (James Mason) nem tudott kitörni. Mellékszereplőként látható a három év múlva forgatandó „Ének az esőben” táncosnőjeként szereplő Cyd Charisse. Ne... több»