Eldobod az agyad az Agymenőktől A Nemzetbiztonsági Hivatalnak dolgozó, agyasokból álló csapat története, akik napjaink kihívásaival szembesülve küzdenek meg a nemzetük ellenségeivel. A legkomplexebb ügyeket is gyorsan és játszi könnyedséggel, sokszor meseszerűen oldják meg, hisz ők a meg nem értett zsenik, akiknél nincs lehetetlen. Persze a szűkebb pátriájukon kívül már nem ennyire profik, és itt be is jön a szerelmi szál, amivel a legtöbb rajongójukat meg is tartották egy darabig.
Kettős szerepben Lassú folyású, kimért dialógusokkal építkező kémregény-feldolgozás ez, nagyszerű alakítást nyújtó színészekkel és egy komoly rendezővel. A szép tájakkal, a látvánnyal, a jelmezekkel és a nosztalgikus látvánnyal sincs gond. A felvezetés (a játékidő 2/3-át öleli fel) viszont túlságosan hosszú, ezáltal már-már unalmassá válik. Bár a végén nagyon jól hajrázik a széria, és az utolsó 2 rész sokat javít a megítélésén, messze nem kiemelkedő alkotás. Inkább csak egy jó kémsorozat semmi extrával.
Hidegháború.de Egy kémfilm a hetvenes évek kettéosztott Németországáról. Több cselekményszálon indulunk, ami kezdetben kicsit kusza lehet, de idővel nagyon is átláthatóvá válik. Van itt minden, mi ikonikus volt akkor: kelet-német titkosrendőrség, Rómeó-ügynökök, férfiasan serdülő lányka, úszócsillag, alagútásás és az a bizonyos fal. Tökéletesen megidézett, rendkívül hangulatos hidegháborús sztori ez jól játszó színészekkel és korrekt megvalósítással.
A tini terapeuta és társai Nagyon is központi és aktuális témákat boncolgat a széria. Mindezt elég bevállalósan, mégis sokszor viccesen teszi. Kicsit tartottam attól, hogy túlságosan lexikálisan vagy épp ellenkezőleg, könnyelműen kezeli majd a sorozat a témákat, de megtalálták azt a középutat, ami bárki számára elfogadható mértékű. A helyszín nyilván nem is lehetne tökéletesebb az oktatásra, jók és érdekesek a témák, a remek karakterek megformálására a színészek is odateszik magukat, szóval nincs okunk a panaszra. Nagy eposzt vagy mélyenszántó gondolatokat senki ne várjon, csak helyzetkomikumot és egy nagyon is szerethető vígjátékot!
Erre még Carré is csettintett Ebben az ízig-vérig kémthrillerben sikerült egy jó történetet remek színészekkel és korrekt büdzsével megtámogatni, így nem is lehetett más a végeredmény, mint egy abszolút élvezhető széria. Főhősünk beépül egy milliárdos bűnszervezetébe, és kezdődhet is a sakkjátszma, ahol háborúk kimenetele és országok sorsa dőlhet el. A történet lassan, de annál pontosabban építkezik, és a két főszereplő közötti kapcsolatot is remekül kezeli. Szóval egy tisztességesen megalkotott, nívósan kivitelezett alkotásról van szó, amit bátran ajánlok mindenkinek.
Már a címe is hazug(ság) Több nézőpontos történet, melyet a készítők tele tettek homályos utalásokkal és megannyi kérdéssel, időről időre felbukkanó és korántsem mellékes mellékszálakkal, hogy aztán egy nem túl kiszámítható, de túl vontatott, amolyan színtelen-szagtalan valamit hozzanak ki belőle, ami garantáltan megosztja majd a nézőket.
Bűn és bűnössé válás Az alapfelütés nagyon is rendben van, és minden adott benne egy remek sorozathoz, viszont számomra egy kicsit lassan kibontakozó, vontatott cselekményvezetésű egy darab. Aztán szépen, komótosan minden kocka a helyére kerül ebben a kirakósban is. Bár elismerem az erősségeit, mégis amondó vagyok, hogy ez inkább csak jó, mint zseniális.
Zavaros az összkép Ezt a szériát három különböző részre lehet osztani, annyira más és más mindhárom epizód, mind hangulatkeltésben, mind a dramaturgiában, és még műfajában is... Van itt vámpírtörténet, thriller, miegymás, és közben ugrálunk az időben, míg az egész egy értelmetlen és érthetetlen, meglehetősen ellentmondásos katyvasz lesz.
Bevezető évad a semmibe Gondoltam, a bevándorlós-időutazós krimi alapjaiban bejöhet nekem, így talán kialakulhat belőle valami... hát nem, enyhén szólva sem nyerte el tetszésem. Rejtélyes villanások, fura emberek, valahogy nem állt össze a dolog. Az első időbevándorló rendőrtiszt meg egy vicc. Ennél már csak a nyomozás egyhangúsága és lapossága, ami még szörnyűbb... Konfliktusok, nyelvi és kulturális problémák, aktuális témák, de ezeket csak felületesen boncolgatják az alkotók, akkor meg minek? Szóval itt nincs meg az alaposság, a mélység és a nyomozás is merőben vérszegény. Mintha a készítők úgy gondolkodtak volna, hogy leforgatunk valamit, csepegtetünk infókat, nyomozást imitálunk, kapargatjuk a felszínt, és majd... több»
Én biztos nem utazok velük... Az alapkoncepció nem volt ugyan rossz, de én kicsit földhöz ragadtabb és materiálisabb vagyok annál, hogy igazán át tudjam érezni, és bele tudjam élni magam az ilyen – tudatot küldünk vissza a gazdatestbe, és hasonló dolgok – sorozatokba. Vannak itt küldetések a szebb jövőért, meg minden ilyesmi, de számomra inkább furcsa volt ez a széria. Vagy inkább fura és vicces.
Isten hozott a pokolban, ez a való világ Ebben a szériában az elejétől fogva tudott, hogy ki hal meg a végén, mégis erős témákat hétköznapi módon, játszi könnyedséggel visz át a sorozaton, az érdeklődést végig fenntartva. Mindenféle túlzás nélkül, letisztultan, remek színészi játékkal megspékelve, könnyedén, mégis precízen tálalja fel tálcán az életet. Nagyon nem tudok belekötni, jó kis sorozat ez.
Bruce Lee után szabadon Bruce Lee kéziratai adták az alapot ehhez a történelmi-harcművészeti szériához, ami szerencsére több lett egy egyszerű verekedős történetnél. Bevándorlók, emberi sorsok és bűnözés a rohamosan népesedő és fejlődő kínai negyedben. A történetben akadnak azért fekete foltok és megmagyarázhatatlan történések, vannak dolgok, amik nem kapnak megfelelő részletességet és kidolgozottságot. Viszont amiért a hasonló sorozatokat leülünk megnézni, annak a célnak megfelel.
Ez maga az éjszaka Igen vontatottan indul, és később is nehezen bontakozik ki. Dráma és feszültség van benne, akció meg nyomozás nincs. Komolyabb fordulat vagy érdekesség? Nos, az sincs, és ezzel talán mindent le is írtam. Nem pont erre számítottam, így nem marad emlékezetes sem...
Rajtam kívüláll(ók) Egy brit sci-fi-dráma a betegesebb és szókimondóbb fajtából. Alacsony költségvetés és szürkeség jellemezte, melyen a szuper képességek és azok felfedezése javított valamit. Bár nem ezeken volt a fő hangsúly, hanem a karaktereken, nálam ez sem mentette meg. Egy évad nekem bőven elég volt belőle, mert a karakterek számomra igencsak butuskák és elvetemültek voltak. Mivel ezeknek a karaktereknek kellett volna elvinni szériát, hát nálam nem vitték tovább pár résznél.
Nem annyira elveszettek Ez a széria tipikus példája annak, hogy egy érdekesnek induló, és pár évadon át jól építkező sorozatot hogyan lehet feláldozni a túlzott összetettség, a sok, sokszor felesleges karakter és a túlbonyolítás oltárán. Sok minden lógva maradt a levegőben, és meg sem próbálták megmagyarázni vagy elvarrni. Erre mondják, hogy a kevesebb néha több...
Na ez tényleg zseniális! Egy sokáig hatalmas sikerrel futó, ikonikus darab ez a széria, és nem véletlenül vált azzá... Mindennél többet elmond a sorozatról a számtalan díj, melyre jelölték, és melyeket többnyire meg is nyert. Az első három évad egy izraeli sorozatmintát követett, aztán az egyik főszereplő kiírásával tudott megújulni, és a következő évadokban felszálló ágra kerülni a széria. Hihetetlenül aktuális témák kerültek terítékre, kezdve a terrorcselekményektől az USA belpolitikai problémájáig. A jól adagolt folyamatos feszültség és az aktualitás voltak a sorozat fontos tartópillérei. Végül kapott egy szenzációs lezárást a széria, és ezzel egy igazi gyöngyszem maradt fenn az utókornak.
Az olasz alvilág a hiteles fajtából Egy vérbeli maffiasorozat egyenesen a bűnszövetkezet őshazájából. Ennél autentikusabb nem igazán lehet egy széria, itt tényleg minden a helyén van. A szereplők között több korábbi maffiózó és/vagy nehézfiú is szerepet vállalt, így még hitelesebb a színészi játék. A körítés is nagyon rendben van, a szenny, a mocsok kis túlzással a képeken keresztül is bűzlik, a komor és szürke hangulat tovább szélesíti a palettát. Szóval minden együtt állt, de én nem tudtam azonosulni a szennyel, a romlottsággal és a korruptsággal, valamint nem tudtam beleélni magam a maffiózók helyébe. Így pedig ez a széria biztosan nem lesz a kedvenceim között, de azt el kell ismernem, hogy ettől még igen erős egy darab.
Nagyobb a füstje, mint a lángja Ez a széria remekül be lett harangozva, volt is nagy várakozás előtte, de elmaradt a végeredmény a várttól. Van vagy 4-5 cselekményszál, de a bevezető rész első fele már-már unalomba fulladt, pedig némelyik szál még érdekes is lehetne, és össze is kötik azokat az első rész második felére, mégsem éreztem azt, hogy ebből valami igazán klassz sülhet ki, így kissé csalódottan engedtem el, és várom, hogy egyszer ihletet kapjak a folytatáshoz.
Méltó megfilmesítése a regénynek Az azonos néven futó, méltán népszerű regény adaptációjában egy dramaturgiailag is jól felépített, szépen fényképezett, korhű díszletekkel és jelmezekkel remek középkori hangulatot árasztó kosztümös krimit kapunk. Betekintést nyerünk egy bencés apátság mindennapjaiba, a halálesetekbe és az azokat kideríteni hivatott nyomozás részleteibe. Mindez jó pár ismert színész játékával kiegészítve; nem is jelenthet mást, csakis egy zseniális végeredményt.
Nyugtával dicsérd a napot... A sorozat egy zombis tinidráma, melynek alapja egy képregény-adaptáció, amit nem kell túl komolyan venni, hisz nem is azért készítették. Vannak benne érdekes ötletek és vizuális megvalósítások, helyenként még vicces is tud lenni, de nem volt meg benne az igazi átütő erő. Hiába kezd alapvetően jól a sorozat, sajnos a végére ez inkább már napnyugta.
81 Scorpion (2014)
A Nemzetbiztonsági Hivatalnak dolgozó, agyasokból álló csapat története, akik napjaink kihívásaival szembesülve küzdenek meg a nemzetük ellenségeivel. A legkomplexebb ügyeket is gyorsan és játszi könnyedséggel, sokszor meseszerűen oldják meg, hisz ők a meg nem értett zsenik, akiknél nincs lehetetlen. Persze a szűkebb pátriájukon kívül már nem ennyire profik, és itt be is jön a szerelmi szál, amivel a legtöbb rajongójukat meg is tartották egy darabig.