A Dardanellák ostroma Az ausztrálok nem feledkeztek meg, az első háborújuk első komoly csatájáról és igyekeztek tisztességes emléket állítani az igen sok áldozattal járó fegyveres konfliktusnak. A sorozat jól rávilágít a számtalan problémára, a hadvezetés hibáira, a háború kegyetlen mivoltára, elrettentő képekkel alátámasztva a csata szennyét és mocskát. Az ellenséget inkább ellenfélként kezeli, és emberien mutatja be a túloldalon harcoló katonákat is. A hangulat magával ragadó, köszönhetően a remek fényképezésnek, a sok közelítésnek. A széria tehát jó, s bár vannak benne pontatlanságok és több olyan dolog, ami több játékpercet érdemelt volna, így is bőven nézhető és élvezhető kategória.
Németektől a németekről, hitelesen Viszonylag ritkán találkozik az ember, olyan világháborús sorozattal, ahol a németek szemszögéből, német fiatalok életén keresztül láthatjuk a háborút történelmileg hitelesen, szépen fényképezve, ügyes cselekményvezetéssel, igényesen megvalósítva. Aki valami igazán jót, szépet és hiteleset szeretne kapni, aki valami tartalmasat szeretne nézni és tapasztalni, amire évekkel később is emlékezni fog, annak szívből tudom ajánlani ezt a művet.
Visszaemlékezésekből építkezve Bepillantást nyerhetünk az első világháború borzalmaiba, méghozzá három érdekes történeten keresztül. Mindez valósághűen, szép és korhű tájakkal, illetve díszletekkel, valamint remek képi világgal megspékelve. A végeredményt jónak minősítem, és mindenképp ajánlom a háborús szériák kedvelőinek.
Nem hozott lázba a krízishelyzet Egy túszejtős dráma, melyet elég sablonossá sikerült tenniük a készítőknek. Egyszerű vezetésű, mégis logikai bakiktól tarkított, kicsit limonádésított sorozat. A párbeszédek erőltetettek, a képi világa sem több, mint átlagos, és a dramaturgia is hagy némi kívánnivalót maga után. Sebaj, volt már ennél rosszabb, igaz, jobb is...
Nem láttam benne a jövőt Sajnos nem véletlenül kaszálták el az első évadot követően. Adtam neki esélyt, de végül nem szolgált rá. Kap egy közepest, mert látszik az akarás, csak éppen nyögés lett a vége.
Én ellen tudtam állni neki... Ilyen az, amikor egy jó elképzelést nem tudnak megfelelően megvalósítani. Számomra unalmasan egysíkú, túlságosan átlagos, éppen ezért érdektelen alkotás lett. Semmiben nem emelkedik ki, tipikusan a: "nesze semmi, fogd meg jól" esete áll fenn itt. Ez pedig manapság már igen kevés...
A kanadaiak kimaradt ziccere Erős felütéssel kezd a sorozat, és különösebb problémám nem is volt vele, de az a bizonyos átütőerő, nos, az hiányzott belőle. Vannak itt jól átgondolt dolgok: van koncepciója, kidolgozott világa, jó karakterei, cselszövések, hatalmi harcok, jól koreografált verekedős jelenetek, de nekem mégsem állt össze teljesen.
Közepesnél egy szemernyivel sem jobb Egy amerikai országos csatornán futott a széria egykor, és hozta a kötelező közepest, de sajnos hozta azokat a negatívumokat is, amiért nem is túl népszerűek már sorozat fronton az országos lefedettségű tv csatornák az USA-ban... Sablonos nem túl eredeti, középszerbe süpped, és egy pillanatra sem tud ettől megszabadulni. Színészi teljesítményekről, karakterfejlődésekről nem igazán beszélhetünk, de legalább sikerült elfogadhatóan lezárni a nem túl acélos történetet.
A NASA válasza a szovjetek győzelmére Egy csavarral indít a sorozat: elsőként a szovjetek szálltak le a Holdra, az amerikai Űrhajózási Hivatalnak pedig hatalmas nyomástól szenvedve kell kilábalnia ebből a helyzetből. Több érdekes vonulata is van a szériának: egyrészt betekintést nyerhetünk a kulisszák mögé, valamint az űrhajósok kiképzésébe, akik között erős PR-célzattal nők is helyet kapnak. Korhű a látványvilág, érdekes a sztori, és bár a női űrhajósok kiképzése nem a legerősebb szála a sorozatnak, ennél nagyobb baj ne legyen! Nézzétek bátran!
Egy vak barbár a láthatatlan jövőben Egyedi történet, amely a jövőben játszódik, mégis amolyan barbár, őskori köntösbe van csomagolva. Már a nyitány és a harci jelenet levett a lábamról, aztán szép lassan kitárul a világ, és nem okoz csalódást. A látvány, a díszletek és a tájak lenyűgözőek, a színészi játék és a mozgáskoordináció is teljesen rendben van. A történetet megfontoltan mesélik a készítők, majd akadnak benne nagyobb ugrások, hogy aztán a végére felgyorsuljanak az események. Kell hozzá ugyan némi türelem, de a hangulata és a látvány kárpótol ezért, a történet pedig egyfajta gondolatébresztőnek is megteszi...
Egy történet a cseh rendszerváltásról A hidegháború végén, a bársonyos forradalom után járunk Csehszlovákiában, és ez adja a történet hátterét, mindez amolyan kémdrámában kerül megvalósításra. Szeretem az ebben a korszakban, a keleti blokk valamely országában játszódó sorozatokat, de ez nem lett a szívem csücske. A környezet, a hangulat, egyszóval a körítés rendben van, az átjött szépen, de a cselekmény sokszor biceg, időnként lassú tempójú, és vannak benne kevésbé hihető mozzanatok. Bár itt nincsenek igazi értelemben vett hősök, csak gyalogok a sakktáblán, azért a színészek teszik a dolgukat, és a lezárás is kellően jó volt.
4 ország, 12 eset Ez egy olyan antológiasorozat, amely négy országban gyártott, országonként 3 epizódot tartalmaz. Az adott országra jellemző speciális dolgok, karakterek lelhetők fel az epizódok során. Itt nem a vizualitáson van a hangsúly, hisz kihallgató helyiségekben járunk, hanem a drámán, a történet alakulásán. Én az Egyesült Királyságot választottam kezdésként, és ugyan jónak ítéltem meg, amit láttam, mégsem folytattam a másik három országgal. Egyszer talán azok is sorra kerülnek.
Érdeklődést keltve jött, majd nyom nélkül távozott A sorozat maga képileg gyönyörű, látszik, hogy a látványba komoly energiát fektettek a készítők. Fantasyként felvonultatja a műfaj minden kellékét, és ez nem is lenne baj, de a karakterek, a cselekmény és maga a történet már túlságosan klisés. Voltak jó és magával ragadó pillanatai, de több volt benne, és sajnos az benne is maradt...
És akkor elmosta az eső Dániát Bár a sorozat témája koránt sem eredeti ötleten alapul, mégis különleges, mert érződik rajta az a bizonyos skandináv hangulat, ami végül egyedivé teszi ezt az apokaliptikus szériát. A mű egyszerű dramaturgiai elemekre támaszkodik, jól díszletezett, a karakterek rendben vannak, szóval a sok adalék itt is egy kitűnő szériává állt össze.
Közel-Keleti kémsztori A Moszad kötelékéhez tartozó izraeli kém beépülésének a történetét követhetjük nyomon az epizódok során. Az egyik ősi ellenség, Szíria honvédelmi miniszterhelyettes pozíciójáig viszi főhősünk, miközben mindenkit az orránál fogva vezet. Bevallom, nekem nagyon adta magát, pont annyira volt drámai, kémes és thriller, mint amennyire kellett. Jól adagolták a feszültséget, a cselekmény is szépen haladt előre, a színészi játék is rendben volt, így nem lehet kivetnivalót találni benne. Tessék meglesni!
86.04.26. - Az elhallgatás napja Valós eseményeken alapuló, velőig hatoló, megrázó és elgondolkodtató sorozat. További pikantériája, hogy máig vannak gyermekként szerzett emlékképeim azokról a hetekről, hónapokról. Bár tragikus, mégis szenzációs a történet, rengeteg érdekes, ám szomorú adattal, információval és képsorral. Erre mondják azt, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró... A katasztrófáról korábban ismerteket remekül egészíti ki a széria, és sötét, nyomasztó hangulatával és képi világával más dimenzióba emeli a többi katasztrófasorozat közül ezt a művet.
A mi fiunk borja Nos, nem kell és nem is lehet túl komolyan venni. Adott egy hely, a szereplők, néhány jópofa, néhány agyament és néhány abszurd történet. Az újdonság varázsa miatt volt egy időben komoly felhajtás körülötte, majd lassan, de biztosan utolérte sok sorozat végzete, nem igazán tudott megújulni. A közönségtalálkozók sikere és a sorozatot körülölelő hype talán nem volt véletlen, de mára a múlté. Mindvégig hoz egy megbízható szintet, amit akár jónak is nevezhetünk, ezért négy csillagra mindenképp jó lehet.
Ott a helye a legjobb feldolgozások között A krimi királynője egy ismert és népszerű művének feldolgozását szállítja ez a remek sorozat. A megrendelő és a készítők is ragaszkodtak az eredeti felálláshoz, mégis vannak benne eltérések a regényhez képest. Nagyon hangulatos és hatásos a megfilmesítés, szerintem a többi adaptációval együtt ez is megállja a helyét, és ott van a legjobb emblematikus krimifeldolgozások között.
Hozta, amit (el)vártam A krimiírók királynőjének egy kis belga nyomozóról szóló egyik zseniális történetének adaptációja ez. Néhol kicsit vontatott volt, és nem volt túl hű a könyvhöz sem, nekem mégis tetszett, mert valahogy bejött ez a megvalósítás is. Ritkán adok maximális pontot az eredetitől alkalmanként meglehetősen elrugaszkodott feldolgozásnak, de ez megérdemli. Adj neki egy esélyt!
Néger vagy katona? Mindegy... Kiváló! Minden idők egyik legnagyobb krimiírónője egyik legzseniálisabb és talán legismertebb regényének adaptációja ez, és nem is akármilyen. Kiváló történet, remek hangulat, nagyszerű színészi játék jellemzi ezt a remekművet. Erősen ajánlott.
73 Gallipoli (2015)
Az ausztrálok nem feledkeztek meg, az első háborújuk első komoly csatájáról és igyekeztek tisztességes emléket állítani az igen sok áldozattal járó fegyveres konfliktusnak. A sorozat jól rávilágít a számtalan problémára, a hadvezetés hibáira, a háború kegyetlen mivoltára, elrettentő képekkel alátámasztva a csata szennyét és mocskát. Az ellenséget inkább ellenfélként kezeli, és emberien mutatja be a túloldalon harcoló katonákat is. A hangulat magával ragadó, köszönhetően a remek fényképezésnek, a sok közelítésnek. A széria tehát jó, s bár vannak benne pontatlanságok és több olyan dolog, ami több játékpercet érdemelt volna, így is bőven nézhető és élvezhető kategória.