Egy szerethető tolvaj kalandjai Főhősünk a kedvenc gyerekkori regényének kalandjait veszi modern kori akcióinak alapjául, miközben apja ártatlanságát próbálja bebizonyítani. A francia Louvre-ban egy nyakék eltulajdonításával Lupin példáját követi hősünk, aki ugyan jó ügyért teszi a dolgát, de jogilag mindenképp a rossz oldalon állva, mégis szerethetően teszi ezt. A széria nem nélkülözi az akciót és a fordulatokat sem, mindezt pedig helyenként humorosra és szórakoztatóra alkották meg készítői. Egyszóval a sorozat nézeti magát, és egészen szerethető formában ígér remek szórakozást. Várom a – pandémia miatti – kényszerű szünetet követő folytatást.
Egy kissé fakó, mint a címadó (ló) Agatha Christie regényének adaptációja sikerülhetett volna jobban is. Nem arról van szó, hogy nem jó ez a 3 részes mini, de az elmúlt pár évben leforgatott filmes vagy sorozatos A. C. feldolgozások közül a kevésbé sikerültek között tartom számon. Egy véletlennek látszó baleset, három, jóslásokban jártas boszorkány, hulló hajak és emberek. Mindez közepesen megírt forgatókönyvvel, de szép képi világgal és jó színészi teljesítményekkel ötvözve párosul egy összességében elfogadható sorozattá.
Egy tökéletlen párosítás Az emberek genetikai kódját felhasználva párosítja össze a jelentkezőket egy rendkívüli népszerűségnek örvendő cég. Ezzel mindenki megtalálhatja a leghozzáillőbb párját, azonban nem minden annyira egyszerű és egyértelmű, mint amilyennek elsőre gondolnánk... Bizonytalanság és tévedés tehát kizárva... Vagy mégsem? Közben kapunk egy krimi szálat is, mely drámai eseményeket és konfliktusokat generál. Szóval van itt mindenféle stílus: thriller, krimi, sci-fi, dráma, miegymás, de semmiből nem kapunk eleget. Bár az alapötlet szenzációs, a megvalósítás már korántsem az, így lesz tökéletlen párosítás a tökéletes párból...
Para Normális? Az első rész után messzemenő következtetést nem lehet levonni – ezért én sem teszem –, de a fordítás lassan halad, ezért később nézem tovább a szériát, de tovább fogom nézni, az biztos... Az alapsztori érdekes, és bár nem túl látványos, ötletes a megvalósítás. Nem igazán horrorisztikus, de misztikus, és helyenként humoros. A minap olvastam kritikát a sorozatról, és az csak még jobban megerősített abban, hogy folytassam, mert nemcsak látszólag céltalanul bolyonganak hőseink a megoldandó rejtélyek nyomában, hanem az egész történet vezet is valahová. Közben pedig dübörög hőseink – a széria címadóját szolgáltató – YT csatornája...
Többre, jobbra számítottam Egy átlagos szériát láttam, ami nem vonultatott fel semmi olyat, ami miatt emlékezetes maradna. Sem az ügyek nem nyűgöztek le, sem a színészek nem alkottak maradandót. Inkább egy könnyed, laza, kicsit sem túlcifrázott, és önmagát helyenként nem igazán komolyan vevő, szórakoztató, de a középszerűségből a korábban leírtak miatt kitörni nem tudó sorozatot kaptam a készítőktől. A pontozása alapján bizony többet vártam ettől.
Európa a nem is tudom, mi után... és mi előtt... Azzal kezdeném, hogy a sorozat jó néhány kedvenc szériámra, illetve azok összemixelésére emlékezetet, ezért nem is volt kérdés, hogy a szívemre hallgatva maximálisra osztályoztam. Alapvetően rendben van, mert kellően érdekes a történet, és elég látványos a kivitelezés is. Viszont a forgatókönyv lehetne jobb is, és vannak azért ezen kívül is kisebb hibái, de mivel zsánerem a fajtája, elnézőbb is vagyok a sorozattal szemben. A törzsek felépítését, életét, egymáshoz való viszonyukat például jobban is bemutathatták volna, ezekről szívesen tudtam volna meg többet. Nem utolsó sorban így 2074 Európájának is jobb alapot adhatott volna, ha nagyobb betekintést kapunk arról, mi történt és merre tart e ... több»
Idelenn idegen Egy alakváltó idegen történetének lehetünk tanúi, aki a Földünkön ragadva, az emberek között elvegyülve próbál szocializálódni, miközben egy nagy tervet kíván végrehajtani. Szocializálódása csak részben sikerül, és ez adja azt a fajta humort, ami kiemeli ezt a sorozatot a hasonló, földönkívülieket foglalkoztató társai közül. Sajnos az alacsonynak tűnő költségvetés egy kis nyomot hagy a képi világán, de ezt a korábban is említett humorral, illetve némi kreativitással sikerült jól ellensúlyozni. Így egy teljesen fogyasztható történetet kapunk a készítőktől, amit érdemes megtekinteni.
A sötét középkor egy katedrális árnyékában Volt szerencsém olvasni a könyvet úgy 20-25 éve – bár az emlékeim némileg homályosak voltak –, azóta is egy nagyszerű műnek tartom. A rengeteg kiváló magyar szakembert felsorakoztató minisorozat csak megerősített ebben, és nem utolsó sorban a régi emlékképek is a helyükre kerültek. Sikerült újraélnem az olvasás során magam előtt látott, intrikákkal és ármánykodással, valamint emberi érzésekkel és harcokkal teli, sötét középkort. Egy ilyen irodalmi remekmű esetében nagy dolognak tartom, hogy sikerült ezt korrekt módon megoldani a készítőknek.
Jordán dzsinnek nyomában Van, amikor az embernek akad pár szabad órája, és valami másra vágyik, mint az általa megszokott. Nos, így tettem próbát ezzel a szériával is. A jordániai környezet és Petra műemlék városa látványos díszlet, valamint a mesebeli dzsinnek világa is vonzó alap, de a nem túl sok szereplőt mozgató, azokat nem túl hitelesen megtestesítő színészek és a nem igazán eredeti forgatókönyv sem válik előnyére. A jelenlegi pontszáma talán túlságosan szigorú értékelés, én annál azért valamivel többre tartom...
Isztambul védelmezője A modern Isztambulban játszódó sorozat vezérfonala a múltba tekint vissza, amikor is két oldal áll egymással szemben, és világosan kimondott céljaikat napjainkban akarják véghezvinni. Hősünk a védelmező, segítőivel próbálja megvédeni a várost, és az utolsó Halhatatlant elpusztítani. A gonosz pedig a török metropoliszt, majd az egész emberiséget akarja eltüntetni a Föld színéről... Szenzációs a sorozat képi világa, ennyi remek felvételt még úti filmekben sem látni a török világvárosról. Amúgy a történet és a cselekmény vezetése nem túl bonyolult, de abszolút rendben van, a színészi játékkal sem volt különösebb problémám, így jó szórakozást jelentett. Bár a török sorozatok vesszőparipáját ez a... több»
A festő(művész) misztikuma Adott a címadó főhős, aki felfedezi, hogy gyerekkora óta festett szimbólumai egy török ásatáson, ősi romok között köszönnek vissza. Az ásatást vezető régésszel karöltve igyekeznek megtudni, hogy mi köti össze hősnőnk baljós látomásait és műveit az ásatáson feltárt szimbólumokkal. Mindezt a készítők egészen látványos és igényes kivitelezéssel párosították, így nem lehet okunk panaszra. A sorozat nem kevés csavart és rejtélyt, valamint jó adag misztikumot is felvonultat, így teszi teljessé az élményt. A színészek és a képi világ is nagyon rendben van, így jogosan adható ennek a török szériának egy erős négyes érdemjegy... És a folytatás még ennél is jobb lehet.
Menekülés a vírus elől Ez már a második orosz sorozatom volt ebben az évben, és ezúttal már fenntartások nélkül fogtam bele. Nos, ebben sem kellett csalódnom, de bevallom, kicsit mást vártam. Ettől függetlenül a széria jó, bár kiszámítható. Nagy csodára és csavarokra nem kell számítani benne, de teljesen rendben van, mind a képi világát, mind pedig a színészek és a stáb munkáját tekintve. Egy kicsit többet vállalva és kilépve a saját maguk árnyékából és komfortzónájukból még ennél is többet érhettek volna el a készítők, és nem utolsósorban tőlem is több pontot kaphattak volna...
Indiai zombi horror Egy kommandós csapatot kivezényelnek a bennszülöttek lakta és elátkozottnak tartott Betaal hegyhez, ahol egy alagút bejáratát berobbantva 19. századi brit gyarmatosító zombik élednek fel, és már kezdődhet is a hadd el hadd... A sorozatban nagyon adtak a vizualitásra, és ennek megfelelően igen pofásra sikeredett a kinézete. Sajnos a széria atmoszférája és hangulata már korántsem ennyire jó, pedig minden adott volt hozzá. További problémát jelentett, hogy a rendező és a színészek többsége sem állt a feladata magaslatán. Pedig egy egészen jó kis széria lehetett volna, ha kiaknázzák a benne rejlő lehetőségeket... Így azonban csak egy közepes osztályzatot érdemel.
A bejrúti társasjáték Ebben a libanoni sorozatban egy 1 dolláros bankjegy megszerzését célzó összefogás tanúi lehetünk. Két hősünk vonakodva bár, de összeáll, hogy megtalálja a hőn áhított címadó címletet. A Bejrútban játszódó arab sorozatot könnyed és vicces jeleneteivel nem lehet igazán komolyan venni, de nem is ez, hanem a szórakoztatás volt a készítők célja, ami viszont kimondottan jól sikerült.
Egy tipikus koreai dráma a jobbik fajtából Ez a sorozat rendelkezik az ázsiai szériák minden pozitív és helyenként negatív elemével, de valahol mégis a jobbik fajtából való. Talán a kellő misztikum és fantázia miatt, talán a szimpatikus főhős(ök) apropóján, de nagyon is szerethető sorozat ez. Az elején könnyedebb hangvételű a széria, de aztán sötétebb fordulatot vesz. Hatalmas nézettsége volt Koreában, közel megötszörözte a kezdő nézettségét, így nem csoda, hogy berendelték a második évadot is, talán nem véletlenül...
Számomra felfoghatatlan... Ez egy tipikusan olyan sorozat, ami annyira misztikus és fantasztikumokkal teli, hogy az én materialista agyam számára már-már felfoghatatlan, és sajnos éppen ezért értékelhetetlen is. Így csak a bevezető részig jutottam el, és el is engedem. Ez nem jelenti azt, hogy nem érhet meg egy próbát, mert annyi mindent sűrítettek bele a pilotba, hogy mások talán találhatnak benne kedvükre valót. Amúgy jól összerakott és kivitelezett bevezetőt kapott a széria, de a fentebb leírtak miatt nálam csak közepes.
Egy népi hős a sok közül Nem túl eredeti a történet, és sajnos nem is tűnik ki az átlagból. Főhősünk, Jan de Lichte olyasvalaki lehet a belgáknak, mint nekünk a Tenkes Kapitánya vagy az angoloknak Robin Hood. Csak épp magyarként Eke Máté felé húz a szívem, de még Robin Hood is közelebb áll hozzám, mint belga reinkarnációja. Ettől függetlenül helyenként egészen élvezhető, tisztességes iparosmunka ez, csak épp tucatszámmal képviseltetik magukat a népi hősök a filmvásznon, és nehéz kitűnni közülük. Hát ennek a produkciónak sem sikerült...
A Mindentudó sem tudhat mindent Valahogy nem vagyok kibékülve a brazil sorozatokkal. Ezzel sem vagyok. Az alapkoncepció még csak-csak, a színészi játék és a cselekményvezetés azonban sehogy sem. Azt hinné az ember, hogy egy 6 részes minit meg lehet oldani feszesebbre, pörgősebbre vagy éppenséggel izgalmasabbra, de itt ennek sajnos nyoma sincs. Próbálkoztak ugyan a készítők, de ennek nyögés lett a vége...
6 ország, 6 múzeum, 6 ellopott festmény 8 ország koprodukciójában készült ez az 5 részes minisorozat, melyben egy művészcsoport eltulajdonít 6 értékes festményt, melyet a rendőrség és az alvilág is szeretne megtalálni. Érdekes és kellően csavaros a széria, van benne potenciál, de az nincs kellően kiaknázva, ezért csak egy jó értékelést tudok neki adni.
Pedig az alap megvolt hozzá... Alapvetően jó volt a sorozat, ami nem véletlen, hiszen az alapanyag megvolt hozzá, csak ezzel nem a legjobban gazdálkodtak az alkotók. A múltba való visszatekintések tetszettek, bár elég random módon és kissé csapongón lettek kezelve. A nyomozásos szálat is izgalmasabbra lehetett volna venni, mert így csak az Ördög(i)-sziget maradt, ahol szintén végezhettek volna hatásosabb munkát a stábtagok. Szóval konyhanyelven: kitűnő alapanyagokból, nem túl kreatívan, kevés extrával hoztak ki egy emészthető terméket, ami messze nem kitűnő, de a termékért rajondóknak azért jó lehet.
82 Lupin (2021)
Főhősünk a kedvenc gyerekkori regényének kalandjait veszi modern kori akcióinak alapjául, miközben apja ártatlanságát próbálja bebizonyítani. A francia Louvre-ban egy nyakék eltulajdonításával Lupin példáját követi hősünk, aki ugyan jó ügyért teszi a dolgát, de jogilag mindenképp a rossz oldalon állva, mégis szerethetően teszi ezt. A széria nem nélkülözi az akciót és a fordulatokat sem, mindezt pedig helyenként humorosra és szórakoztatóra alkották meg készítői. Egyszóval a sorozat nézeti magát, és egészen szerethető formában ígér remek szórakozást. Várom a – pandémia miatti – kényszerű szünetet követő folytatást.