Dominus Daemonium

Vér, vér és belek!
Szomorúság , avagy a vér kötelez! Tajvani body-horror, ami azért néha-néha a nézése közben lesokkol! Remélem, a két Cronenberg megnézte ezt a filmet! Engem viszont a két főszereplő, azon belül is Regina Lei csodálatos arca és alakja, sőt színészi teljesítménye is megfogott! Egy brutális film, ami nem ad kegyelmet, igaz, nem is kér... Pörgős, kegyetlen és igazságtalan! A sztori a szokásos... Egyszer csak úgy a semmiből kitör egy vírus! Honnan? Milyen? Legalább gyógyítható, avagy halálos? Igaz, mindezen információk lényegtelenek, és elhanyagolhatóak! A villámgyors zombik éhesek és végtelenül gonoszak, sőt tudatuknál vannak, szexet és szenvedést akarnak! Minő meglepő! Érzelmeik már nincsenek, c... több»

Másodszor is?
William Brent Bell filmje megbirizgálta a fantáziámat! Miért? Megszállás, démonizált emberek, ördögűzés, rejtélyek és maga a Gonosz! Mind-mind örök talány és beszédtéma! Írásom tárgya, Az ördög benned lakozik egy érdekes mockumentary! Miről szól a film, nézzük! A történet szerint Isabella édesanyja, Maria (Suzan Crowley) mikor még lánya gyermek volt, érdekes körülmények között megölt két papot és egy apácát. Történt ez úgy, miközben állítólag ördögűzést hajtottak végre rajta. A nőt a tetthelyre kiérkező rendőrök elfogták, és hosszas vizsgálatok után Rómába küldték egy régi és félelmetes elmegyógyintézetbe. Lánya, Isabella Rossi (Fernanda Andrade) több mint húsz év után úgy dönt, megkeresi éd... több»

Gazsi bácsi lótetű!
1976. Jó kis év volt! Brezsnyevet kitüntetik, Kádár János csavargott egyet a sógoroknál, a Microsoft név bejegyzett védjeggyé válik, az Aerosmith Liverpool-ban turnézik, a magyar televízióban első alkalommal láthatunk Forma-1-es közvetítést... Törőcsik Mari a cannes-i filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját kapja. Az aktív keresők száma 5,1 millió kis hazánkban. A kétkezi munkások és alkalmazottak átlagbére 3100 Ft. 2,3 millió tévé- és 2,5 millió rádió-előfizetőt tartanak nyilván, csak hogy nosztalgiázzunk kicsit! Amúgy a nyár meleg volt, és a tél hideg, sőt még hó is esett! De a film! Csukás István regényéből filmre adaptálta Szabó Zoltán Attila, az operatőr pedig Abonyi Antal a zen... több»

Ilyen az Élet!
Hahstag élet, hahstag halál! Ugyanaz! Ma a modern kori social media ezt vigyori „pofával” jelenti ki! A film rendezője, Tara Subkoff pedig ezt nagyon ügyesen ki is használja! Elég hamar kiderül a film alapkoncepciója, ahogyan nagyon hamar jön a felismerés is, hogy igencsak ismert színészek játszanak a filmben, akiket mindig örömmel látunk a vásznon. Az Orange is the New Black-ből megismert Taryn Manning, az Amerikai pite filmek Jessicája, Natasha Lyonne vagy éppen az American Horror Story egyik többszörösen visszatérő szereplője, Chloë Sevigny. De azért ne felejtsük el Timothy Huttont és Balthazar Gettyt se! A szereplők tehát izgalmasak voltak, a történet pedig egyszerűen nagyszerű! Mi is a... több»

10 perc zsenialitás.
Egy két kis rövidfilmből álló antológia, amelyek a történet szerint összetartoznak, bár az idővonal direkt felborul, de pont így tökéletes. Santiago Menghini elborult gondolatait vitte képernyőre, és rémiszt halálra minket. Semmi lacafaca, semmi köntörfalazás (igaz, nem is lenne rá idő), egyből a lényegre térnek a film készítői. Tudom, hogy nem szokás, de tennék említést a néhány színészről, akik hatalmasat domborítottak, még ebben a pár percben is, ami sokkal nehezebb, mint kilencven-száz percben. Joshua Young (kisfiú), Charles Sirard-Blouin (Jacov), Lynda Lapierre (a halott nő), Sarianne Cormier (megszállott zombi nő), Tristan Gabriel Chaput (a dobálós tini) és Alain Gendreau (a felügy... több»

Durva!
Maurice Devereaux sötét rémképei és látomásai. A metrókban játszódó horrorfilmeknek eleve van valami erőteljes klausztrofób varázsa, vagy erőssége, ki hogyan nevezi, de a Maurice Devereaux által rendezett kanadai produkció ennél azért jóval többet sejtet. Egy sötét, víziókkal teli misztikus thriller? Egy zombikkal, „monster”-szerű lényekkel operáló „dirty slasher”? Egy erőteljes, vallási koncepcióban gyökeredző apokaliptikus történet? Nos, az előbb említett összetevők mind-mind megtalálhatóak benne, azonban kutya legyek, ha tudom, végeredményben mit is akartak megmutatni a sötét felszín alatt. Mit látunk? Főszereplőnk Karen (Ilona Elkin), egy halálfáradt és nagyon elgyötört nővérke, a... több»

Kissé érthetetlen
Tisztelt Bo Mikkelsen! Legyen szíves elmagyarázni a film egyes részeit, mert összezavarodtam! Miért? A vágás lehetett volna intenzívebb is, Adam Morris Philp viszont parádés színekkel és képekkel dolgozott. Hiszen az évek során hozzászokhattunk, hogy a skandináv horrorok lassabb tempójú filmek, mint az amerikai vagy európai társaik. Ám ez a legtöbb esetben semmit nem von le élvezeti értékükből. A Sorgenfri témáját tekintve zombis/ fertőzöttes film, ám a megszokott skandináv hangulatot egy percre sem tudja elengedni. Lássuk, mi sült ki a nyolcvan perces dán horrorból! A kisvárosi, négytagú család aránylag gondtalanul éli életét, mígnem egy furcsa járvány üti fel fejét a településen. ... több»

Torture, olyan brit stílusban
Van, aki bírja, van, aki nem. „Legalább lennél nagyon ostoba és hülye, akkor nem lenne kár érted”, mondta valamikor régen a magyartanárom, és utólag tényleg igazat is adok neki. Ez a kis anekdota egyáltalán nem véletlenül jutott eszembe, a The Lesson kapcsán felrémlettek bennem a „régi szép” középiskolás évek, amikor a csajok „stírölésével” és elég sokszor rendzavarással töltöttem inkább a tanórákat. Így visszagondolva, ennél is rosszabbul is járhattam volna. Sokkal rosszabbul. Mint a filmet megnézve, kaptam a fejemhez. Mire is alapoztam? Nézzük! Hősünk, Fin (Evan Bendall) gyermekkora egyáltalán nem volt idilli, az édesanyja nagyon korán meghalt, így most a bátyjával és annak barátnőj... több»

A Pokol bugyra
Mert a Pokol bennünk van, ugye? Vagy nem értesz vele egyet? Na, nézzünk csak utána! Fabrice Du Welz, Romain Protat és Benoit Debie filmje. Mi a felállás? Marc Stevens (Laurent Lucas) előadóművész, aki azzal keresi a kenyerét, hogy kissé ironikusan az öregek otthonában énekelget meg táncol, hogy szórakoztassa a kiéhezett hölgyeket. A romantikus dalokra igencsak óriási a kereslet, és a sármos, jóképű férfi hatalmas népszerűségnek örvend, mindenki megpróbálja megkörnyékezni őt, legyen az éppen korabeli, vagy épp szinte kétszer idősebb. Mivel gyorsan közeleg a karácsony, így ennek kimondottan örül, hiszen így sokkal nagyobb bevételre számíthat, ezért hamarabb elindul, hogy folytassa az ün... több»

Kézi kamera mindhalálig
Szerintem nagyon sokan az 1999-es Blair Witch Projectet tartották a found footage stílus atyjának, pedig valójában csak beindította a kézikamerás horrorfilmek mára hihetetlen mértéket öltő népszerűségi lavináját. Mint azt talán a horrorfanatikusok többsége biztosan nem tudja, hogy az 1961-es The Connection (rendezte: Shirley Clarke) volt az első klasszikus FF-horror, amelyet azóta rengeteg alkotás követett. Mostani mozim nem kapott akkora felhajtást, pedig szerintem kellett volna. Stefan Avalos és Lance Weiler filmje. Lássuk hát a sztorit! Még csak 1995-öt írunk, az internet még teljesen más volt, mint amit a mai, ifjabb generáció ismer. Ekkor még egy élő közvetítés óriási dolog volt, ... több»

Nem mindennap nézném
Ó, azok a nyolcvanas évek! A giallónak leáldozóban, a slasher pedig teljes gázt adott. A digitális technika kezdett teret nyerni, a rendezők és színészek egy új generációja pedig már kopogtatott azon a bizonyos ajtón. De még általánosságban a horrorprodukciókhoz nem jött annyi pénz, hogy igazán nagyot tudtak volna alkotni, persze tisztelet a kivételeknek. Nézzük csak filmünket! Ez a szinte sufniprojektként összerakott, ténylegesen minimális költségvetésből készült mozi az ötvenes-hatvanas évekbeli, halálosan fenyegető sci-fi zsánerét egyesítette a nyolcvanas évek mára már kissé nevetséges, gumiszörnyes atmoszférájával, miközben egyfajta Peter Jackson- és Sam Raimi-féle, rendkívül ötlete... több»

Fura egy film, az már biztos
Érdekes koncepció, és érdekes film. Caroline Labréche és Steeve Léonard filmje. Azt nem tudom, ki hogyan van ezzel, de én személy szerint kifejezetten kedvelem azokat a filmeket, amelyeknél nem kapunk szinte semmilyen felvezetést vagy háttérinformációt, ehelyett az események sodrásával együtt haladva, szinte kirakósként áll össze a kép a helyzetet illetően. Azok számára, akik szintén hasonló ízléssel rendelkeznek, a 2017-ben napvilágot látott Radius című alkotás mindenképp erősen ajánlott. Miről is szól a mozi? Főhősünk, Liam (Diego Klattenhoff), miután magához tér egy autóbalesetet követően, abszolúte semmire sem emlékszik, fogalma nincs saját személyazonosságáról, azt sem tudja, hogy ... több»

Akkor is a kedvenc műfajom!
A found footage-ba beleszerettem és nem enged. Persze, nem az Ideglelés című filmmel kezdődött, már jóval korábban. De nézzük a mostani mozinkat. Még napjainkban is dübörög tovább a found footage elég sok kritikát elviselő gépezete. A talán legtöbbet kritizált horror alzsáner felhozatalát 2017-ben a Found Footage 3D névre keresztelt darab is tovább színesíti. Lássuk, mit képes nyújtani nekünk Steven DeGennaro és Drew Daniels alkotása! A rendkívül profán, első hallásra fantáziátlan névadás tudatos húzás, ugyanis a készítők amolyan „dream within a dream” analógiaként valamiféle found footage a found footage-ban elképzeléssel rukkolnak elő. Az ötlet azért nem teljesen eredeti, bár kétségt... több»

Na, jöjjön az első.
Nemrég írtam a második részről, tetszett a film, és úgy döntöttem, hogy megnézem az első részét is. Megtettem. Le is írom pár szóval. Kijelenthetem, hogy akár már most kultikussá válhat Lowell Dean kanadai független filmes (író/rendező) kissé infantilisnak tűnő farkas-zsaru figurája, az meg, hogy produkciójában a töketlen, totál szerencsétlen, és lúzer zsaru egy kisvárosi miliőben keveredik kőkemény, fekete humorral, fröcsögő vérrel és okkultizmussal, elég kíváncsivá teheti az embert, mikor ránéz a bemutatójára. Miről szól ez az indie trash? Lou Garou (Leo Fafard), Woodhaven városka seriff-helyettese egy semmirekellő, alkoholista, és úgy nagyjából mindenre rendesen tojó, semmirevaló, lé... több»

Aki megihlette Tobe Hoopert
Herschell Gordon Lewis nem mindegyik műve kimondottan gore/slasher, de tagadhatatlan, hogy olyan irányzatot indított el a horror zsánerén belül, aminek az „utórezgéseit” a mai napig tudják élvezni a rajongók. Ne feledjük el, hogy egy igazi úttörőről van szó, így H. G. L. filmjei elsősorban kísérletek arra nézve, hogy milyen lehetőségek adódhatnak a vásznon. A Two Thousand Maniacs igazán izgalmas darabja a mester hagyatékának, és igazán figyelemre méltó, főleg, ha a korát nézzük. Mára már tipikus klasszikus horrorelemnek számít, hogy egy kevésbé forgalmas útkereszteződés vagy egy elágazás környékén hamis táblákkal terelik csapdába az „áldozati bárányokat”. Természetesen megint délen járun... több»

Ez nem a Drakula
Hiába, Stoker a Drakula sikerét már nem tudta megismételni. Mi az oka? A ’70-es évek elejére nagyon lelassított a Hammer-filmstúdió „monster movie” gépezete. A nagyobb szériáik már éppen az utolsó epizódoknál jártak, és szinte minden klasszikus szörnyet újraértelmeztek és be is mutattak a nagyközönségnek. Nem csoda hát, hogy a Múmia-széria is ezekben az években kapta meg utolsó epizódját, az utolsó löketet, amit Seth Holt és Michael Carreras rendezett. De ez a film végül történetében és hangulatában is üdítően különbözik a sorozat korábbi részeitől. Nézzük csak a sztorit. Az ifjú, bájos Margaretnek (Valerie Leon) születésnapja közeledtével nagyon komoly rémálmai vannak, melyben egy eg... több»

Itt aztán nem viccelnek
Kanadai horrorparódia? Nos, valami ilyesmi. Nézzük csak! Míg a Kobra című film-klasszikusból kölcsönözött poszterén Sylvester Stallone krónikus mellhártyagyulladás-komolyságú beállását idézi, addig hangulatában ugyanolyan urbánusan kissé bunkó „comedy horror” marad a folytatás, mely három évvel az első után érkezett. Esetleg akadnak még olyanok az olvasók között, akik nem ismerik a kompromisszumokat nem tűrő, olykor vérfarkassá változó alkoholista zsaru, Lou Garou személyét? Pedig Lowell Dean mozijából azóta már képregény is készült, ami azért számomra nem is annyira meglepő. Lou Garou (Leo Fafard), a werewolf-cop baja ebben a részben egy hatalomra éhes, gátlástalan és gyilkos üzletemb... több»

Az emberiség bűne
Végül eljön az apokalipszis, és mindenkinek el kell majd számolnia a tetteivel. Joshua Butler is ezen az úton halad, és mint Clive Barker-rajongó, filmjében ezt le sem tagadhatná. A succubus (fordításban: aláfekvő) a középkori legendák természetfeletti, vonzó női démona, (férfi párja egyébként az incubus névre hallgat), aki különösen vonzó testével hamar elcsábítja a férfiakat és egy szexuális aktus segítségével szívja ki életerejüket, hasonlóan, mint a vámpírok. A Biblia és az ősi iratok Ádám első feleségétől, a Bibliából kimaradt Lilithtől eredezteti őket, de a mostani filmben ennyire azért nem megyünk részletekbe, elég, ha tudjuk, hogy ők az erotikus csábítók. Mi a történet? 1815-ben... több»

Műfajtalanul vergődve
1965-ben nehéz kijelenteni, hogy Herschell Gordon Lewis egy slasher-t csinált. Ugye? De mégis ő az úttörője ezeknek a belezős, hentelős filmeknek, és ezért jár, ha már „post mortem” is, a tisztelet. A Color Me Blood Red anno a kritikusokat sem igazán győzte meg, így a rendező más irányba indult el, és olyan újabb, korszakalkotó műveket hozott létre, mint például a The Gruesome Twosome. Ám ezúttal azonban még a gore-é a főszerep, a kísérletezés, újítás pedig éppen a tetőfokára hág. Mit talált ki vajon rendezőnk? Mi a sztori? Egy alkotói válságban szenvedő festő, Adam Sorg (Gordon Oas-Heim) a tökéletes vörös színt keresi, de nagyon elégedetlen az árnyalatokkal, amivel próbálkozik. Az ügy... több»

Kaland, barátság, csipetnyi kisváros-megmentés
Tinihorror a nyolcvanas évekből? Igen, létezett, és nagyon „menő” volt. Nemrégen kaptam a fejemre egy bizonyos „periodikus jelenség-feritől”, hogy nem írok semmit, úgyhogy megpróbálok ezen változtatni. Nade, az egyszerű lényektől vissza a filmig, hiszen annak van értelme és létjogosultsága. Fred Dekker – aki olyan filmek rendezőjeként lehet ismerős, mint a Night of the Creeps, Tales from the Crypt, Robotzsaru 3, mostanában pedig a legújabb Predator forgatókönyvét írta – sosem a komolyságáról volt híres. Ezért aztán adta magát, hogy mindenféle kompromisszumot félretéve létrehozzon egy aranyos kertvárosban játszódó vidám horror-komédiát, aminek negatív főszereplőivé nem másokat tett, mint... több»