Egy orosz misztikus mozi, és semmi több. Horrorfilmek világában ritkán indulok el keletre (mármint az ukránok, oroszok, grúzok, litvánok felé), mert amit eddig tapasztaltam az orosz rémfilm-gyártás területén, az nem győzött meg teljes mértékkel.
De most, az éppen aktuális felfedezőkörutam keretében sikerült egy olyan műre bukkannom, ami nemhogy megugrotta nálam a lécet, hanem egészen új perspektívákat adott nekik.
Hogy ne húzzam tovább a szót, elmondom, hogy egy Mariano Baino által rendezett, erősen Lovecraft-hangulatú angol-orosz koprodukcióról van szó.
Nos, lássuk, mit ad a sztori!
A kezdő képsorokban láthatjuk, amint egy kislány egy nagyon különös amulettel a kezében egy apácához fordul, aki pedig erősen szörnyűködve viszi a... több»
King után ( majdnem ) szabadon. Langolierek.
Alapmű, nekem óriási kedvenc, de komolyan mondom, hiába, hogy Tom Holland kevés pénzből hozta össze, zseniális lett.
Konkrétan a repülőgépeken játszódó horrorfilmekből még nem láttam olyan irtózatosan sokat, ami viszont ténylegesen emlékezetes maradt, az King mester Langolierek – Az idő fogságában című határtalan televíziós klasszikusa.
Rettegek, nehogy egy reboot vagy egy gagyi remake szülessen belőle.
De vissza filmünkhöz.
Mivel egyben a misztikus filmek nagy rajongója is vagyok, a két legyet egy csapásra elv alapján került a képbe ez az USA-ból Japánba tartó rejtélyes járat története.
De mit is látunk egészen pontosan?
Történetünk egy klasszikus „single location”, végi... több»
Eltérés elfogadva! Nézzük hát.
Szerintem érdemes a magyar történelem egyik legellentmondásosabb alakjával foglalkozni.
Az illető vastagon beleírta nevét a horrortudomány egyetemes kódexébe. Báthori Erzsébetről, az erdélyi grófnőről van szó, akiről megszámlálhatatlan hátborzongató és félelmetes história terjengett életében, és terjeng ma is, legismertebb mind közül szerintem az, hogy fiatalságának megőrzése érdekében ártatlan lányok lecsapolt vérében fürdött. Az elkövetkezendőkben arra teszek egy tétova kísérletet, hogy minél részletesebben bemutassam, ki is volt ő valójában.
Nézzük csak a The Countess című amerikai-francia-német koprodukciót, és elemezzük ki kissé!
Amely időrendi sorrendben szemlélteti a f... több»
Itt figyelni kell, nem dumálni! Hát, lássuk…
Előre leszögezném, nem Dakota Johnson miatt néztem meg a filmet.
Egyszerűen megőrülök ettől a tehetségtelen nőtől, aki az 50 árnylatos filmekkel adja el magát.
A Cukorsólyom és a Felnőttem, csacsacsa, na ezeket biztosan kihagyom.
De vissza mozinkra.
Babak Anvari első – még csak perzsául megszólaló – egész estés filmje számos horrorfanatikus érdeklődését felkeltette.
Jómagam személy szerint leginkább azon lepődtem meg, hogy az Under the Shadow – dacára annak, hogy Irán és a nyugati kultúra viszonya nem tekinthető éppen békésnek – mennyire nem tudott elrugaszkodni a démonos kliséktől, amibe lassan Hollywood is szó szerint belefullad.
Oké, persze, fellelhető volt némi közel-... több»
Felkészülni! Vigyázz! Rajt! Lehet többfajta aspektusból nézni egy művet.
Mihez mérjük, mihez viszonyítjuk, mihez hasonlítjuk?
De nézzük csak, miről is beszélek!
A századfordulóhoz érkezve a slasher/gore zsáner már túl volt sikerei zenitjén, és sajnos egymást követték a rosszabbnál rosszabb folytatások, melybe egyedül Wes Craven Sikoly című filmje tudott üdítő változatosságot hozni sötét humorával, mellyel lényegében enyhén kifigurázta a zsánert.
A nagy-nagy klasszikus hentesek és mészárosok, Jason, Freddy vagy Michael eddigre a popkultúra részévé váltak, jócskán elvesztették jelentőségüket és karizmájukat, a tucat-folytatások vagy az újrázások kirakattermékeivé lettek.
A mai napig igen nehéz egyedi és merőben új s... több»
Ezt még a bölcsész remeték sem értik! Néha beleszaladok az ilyen vackokba.
Pedig nem direkt csinálom.
Amikor minden idők egyik legjobb, de legalábbis egyik legérdekesebb horror filmjének (Ideglelés) rendezője, Eduardo Sánchez a nevét adja egy műhöz, akkor a horrorfanatikusoknak ott a helye.
Sánchez az elmúlt években szinte csak sorozatokban tevékenykedett, azoknál sem az izgalmasabbakban, így utolsó emlékünk róla a 2014-es Exists lehet, amely inkább sikerült kifejezetten gyatrára, mint nézhetőre.
Nos, az előjelek itt is nagyon aggasztóak voltak, hiszen az IMDB-n diszkrét 2,9-es átlagpontszáma van a Portalsnak, amely azért sejtetni engedte, hogy nem egy Oscar-potentált darabról lesz szó a későbbiekben, bár azért túl sokat sem... több»
Pygmalion-effektus Fura?
Érdekes?
Hátborzongató?
Brian O'Malley valahogy nem tudja átlépni a saját árnyékát.
Most is kicsit mellément, legalábbis szerintem.
Hiszen az elmúlt évtized nem kifejezetten kedvezett a gótikus horrorfilmeknek, egy valamirevaló élményt kínáló sem akadt köztük, vegyük akár a Crimson Peaket (Bíborhegy), a The Woman in Blacket (A fekete ruhás nő) vagy a Winchestert (Szellemek háza).
A The Lodgers egy tipikus ír film, amit ígéretes dolognak tartottam a hangulat szempontjából, hiszen, ha valakik, hát ők tudják, hogyan kell sejtelmes, ködös, gótikus hangulatú rejtélyekkel teli horror/drámát alkotni vagy létrehozni.
David Turpin egy tisztességes forgatókönyvet hozott össze.
Eddig oké.... több»
Tobin Bell most nem fűrészel! Egyik nagy kedvencem, nem is tagadom, Bell mester.
Láttam anno a Fűrész hét epizódjában, az Irány Eldoradó, az Élve eltemetve, a Belzebuth és a The Old Man and the Pond című filmekben, és egyik szerepében sem csalódtam.
Itt Jeff Betancourt rendezővel dolgozott, és nem rajta múlt, hogy nem lett jobb ez a mozija.
Miről is beszélek?
A 2005-ben készült első epizódban bemutatott, a nagyon sötét helyeket kedvelő mumustól való végtelen paranoiát egy családi házból gyorsan egy rehabilitációs intézmény keretei közé helyezték át, ráadásként egy hatalmasat csavartak az egész történeten.
Így esett, hogy csak nyomokban sikerült az első részhez kapcsolódó folytatást készíteni, és a misztikus thriller... több»
Kóborló barátomnak ajánlanám! Torture vagy gore?
Ha jön a híres-hírhedt final cut, önmagad eldöntheted, minek ítéled ezt az ausztrál slasher filmet.
A jobbak közé tartozik, egyetlensége, erőszakossága jól „kitapintható, érezhető” a képernyőn.
Persze Ausztrália nem feltétlenül egy slasher-gyártó nagyhatalom, holott a Wolf Creek remekül bizonyította, hogy az egyedi földrajzi és izgalmas környezeti adottságokkal rendelkező kontinens tökéletes terep a szabad gyilkolászáshoz. Na, ezen az állapoton hivatott változtatni aktuális filmem tárgya, ami ugyan nem fogja megváltani a világot, de vérbő és kegyetlen szubzsánerének kifejezetten izgalmas és korrekt példánya.
A The Furies nem árul nekünk zsákbamacskát, az első képkockátó... több»
Hát akkor arassunk. Greg Spence megpróbálta újraértelmezni a filmet.
Nem mondanám, hogy kifejezetten jól sikerült volna, nagyon felejthető mozit sikerült összeeszkábálniuk a készítőknek.
Pedig Naomi Watts és Karen Black is eladták magukat a produkció sikeréért.
Mi a történet? Lássuk!
Egy fiatal orvostanhallgató, Grace (Naomi Watts) hazatér a Grand Island nevű városkába, hogy vigyázzon agorafóbiával küzdő anyjára, June Rhodesra (Karen Black).
Egyből munkát is vállal Dr. Larson (William Windom) rendelőjében, ahova nemsokára furcsa és ismeretlen tünetekkel rendelkező gyermekek érkeznek, köztük a két fiatalabb testvérével egyetemben.
Aztán egyik pillanatról a másikra jól lesznek, mintha mi sem történt volna. ... több»
Minden haláli! Amíg A kukorica gyermekei második epizódjában egy másik poros kisvárosba helyezték át a misztikus erők által irányított szülőgyilkos gyermekek történetét, a harmadikban már egyenesen a hűvös Chicagóba kirándulunk, hogy az ottani urbanista forgatagban tűnjön fel „Ő, Aki A Sorok Mögött Jár”.
És mivel ezúttal már egy kizárólag videóra megjelenő sequelről van szó, előre borítékolni lehet a kemény minőségbeli romlást…
Nézzük meg, mit hozott össze James D. R. Hickox, Dode B. Levenson, Gerry Lively és a zeneszerző, Daniel Licht.
Eli (Daniel Cerny) és Joshua (Ron Melendez) nevelőszülőkhöz kerül Chicagoba – miután Eli egy csodás varázskönyv segítségével madárijesztőt csinál a feldühödött faterból –... több»
Másodjára még elmegy. David Price, AL Katz és Gilbert Adler még egy kifejezetten tűrhető filmet hoztak össze.
Az 1984-ben készült első rész anyagi sikerei után folytatták a Stephen King novellájából készült misztikus hangulatú horrorfilmet, melyet a Dimension Films egyenesen Frank Price stúdiófőnök fiának, David Price-nak adott át dirigálásra. Na és ebben a sequelben pont ott veszik fel a fonalat, ahol az első rész eseményei abbamaradtak, és bár az első epizód minőségétől jócskán elmarad, azért még így is egy egészen korrekt folytatás jött létre.
Nem lesz kedvencem, de ha éppen megy a televízióban, nem kapcsolom el.
Lássuk a sztorit, amit hárman összehoztak!
Az előző részt szörnyű eseményei után a Gatlin váro... több»
Sydney, keveset szerepelsz! Kari Skogland és Tim Sulka filmje csak pukkant, és még füstje sem volt.
Pedig John Franklin is visszatért, mint Isaac Chroner.
Ezúttal a viszonylag ismeretlen, televíziós sorozatokat dirigáló kanadai Kari Skogland vette fel a gyeplőt, hogy egy újabb teljességgel felesleges résszel tetézze a kukoricaföldek már amúgy is bőven hanyatló ázsióját.
Nézzük, mit hoztak össze a filmet nézőknek, akik remélem, azért nem sokan vannak.
Hannah (Natalie Ramsey), a fiatal, a gyermekként adoptált lány visszamegy Gaitlin városába, hogy a különös, álomszerű hallucinációk után végre megkeresse az igazi anyját.
Útközben felvesz egy Zachariah (Gary Bullock) nevű stoppos fazont, aki hirtelen fura dolgokat tes... több»
Kik adták itt a nevüket? Guy Magar nem tudott túllépni az árnyékon, bár ezzel a témával nem is igen lehet.
Itt van egy videóra gyártott, igen gyenge produkció, amit jóval komolyabban lehetett volna venni, ha mondjuk szimplán csak egy kísértetjárta vagy egy szörnyű átokkal bíró bérházban játszódó, házi videózásra kiadott misztikus történet lenne.
De így, hogy ezt az égbekiáltó szörnyűséget A kukorica gyermekei franchise alapvetően mezővárosi atmoszférájával összekapcsolva próbálták lenyomni a közönség torkán, szerintem eleve egy dekadens semmi született belőle.
Jó, jó, de mi is a sztori?
Mivel egyetlen telefonhívására sem válaszol, így Jamie (Claudette Mink) nevű főszereplőnk a nagyanyjához utazik nebraskai Omaháb... több»
Legalább Kandyse McClure remek dekoltázsát elnézegettem. Többet nem is tudtam, mint szurkolni, hogy az a sárga kis ruha csússzon már lejjebb, könyörgöm!
Donald P. Borchers legalább a női főszereplőben nem hibázott.
Bő nyolc évvel a legutolsó, DVD-re készült epizód (a gagyi Revelation) után sem felejtették el a kukoricaistenséget imádó, szüleik ellen forduló gonosz gyermekek „fenséges és félelmetes” koncepcióját, így egy újabb installáció látott napvilágot, amelynek nettó feleslegességéről nem szeretnék, és nem is tudok bővebben nyilatkozni.
Ezúttal egy kisebb költségvetésből építkező, televízióra szánt változatot hozott tető alá Donald P. Borchers (író-rendező), de az utóbbi folytatások silány színvonala és az unalomfaktor egyértelműen változat... több»
Hát azért ez durva! Ethan Wiley.
Ezt csúnyán elnézte, tisztelt uram!
Miért is?
Az Ethan Wiley (House 2) által írt és rendezett ötödik epizódban nem kisebb „hírességek” bukkannak fel, mint a kellemes kinézetű Eva Mendes vagy David Carradine, viszont ez a csak videóra készült folytatás szinte semmiben sem tud újat mutatni vagy akár megfelelőképpen szórakoztatni.
Egyedül talán e nagyon csökkenő színvonallal üzemelő széria iránt indokolatlan imádattal rendelkező rajongóknak lehet némiképpen érdekesség a megtekintése.
Őket mondjuk tényleg nem értem.
A kezdő képsorokban látjuk, amint egy kukoricamezőre lopódzó gyermekbe a tűzből beleáramlik valamiféle zöldes-gennyes energianyaláb, majd pedig a srác elintéz egy kö... több»
Jöhet a pattogatott kukorica. Joel Soisson (rendezőként: Angyalok háborúja 4-5, Mezsgye 2-3; producerként: Mimic 2, Dracula 2, Hellraiser: Revelations) úrnak bizonyára gyengéje lehet az egykoron szebb napokat megélt horror franchise-ok minden szempontból nézhetetlen folytatásaiba állandóan belefolyni.
Most éppen a Stephen King egyik klasszikus novellájából készült széria egy újabb DVD-s epizódját dirigálta, amely szám szerint már a nyolcadik installáció, ha nem számoljuk a két évvel ezelőtti televíziós változatot, ami a maga nemében katasztrófa volt.
De mit kapunk, ha bátrak vagyunk, és elkezdjük nézni?
Tim (Tim Rock) és Allie (Kelen Coleman) kocsija lerobban a sivatagba, így jutnak el egy vadidegen házába, aki beenge... több»
Egy kőkemény és véres zombi Na végre!
Ritkán szórakozom ennyire felhőtlenül, és hiába a sok vér, én csak mosolyogtam, mert egy igazán ütős darabot találtam.
Zombik a kórházban koncepciót már láttam néhányat – legutóbb például a Mutants című kifejezetten pofás francia produkcióban.
Ezúttal egy nem éppen legális plasztikai beavatkozásoknak otthont adó klinika területén tombolnak az „aranyos” élőhalottak, és miközben szakad a hasfal és fröcsög a vér, azért arra is ügyeltek, hogy ebben a belga horror-vígjátékban a rekeszizmok se maradjanak tétlenek.
De miről is szól a fáma?
Egy pár sorban vázolnám nektek.
A kétbalkezes Michael (Bart Hollanders) a kedvenc anyósát viszi éppen egy lengyel (zug)plasztikai sebészetre, hogy... több»
Sajnos, ez sem lett jobb! José María Zabalza, aki nagyon mellényúlt ezzel a mozival.
De miért is?
Paul Naschy harmadik (hivatalosan negyedik, de a második rész valójában sosem jelent meg) filmje az Hombre Lobo szériában egy érdekes újdonsággal próbált szolgálni: míg a korábbi alkotásokban más-más klasszikus szörnyeteg is tiszteletét tette, a La furia del Hombre Lobo már csak Waldemar Daninskyt sorakoztatja fel soraiban, mint kelta vagy inkább gótikus rémség.
A José María Zablaza által rendezett alkotás lényegében rebootolta az eddigi történeteket, új, de nem igazán izgalmas eredettörténetet adva a karakternek, azonban így is igen felejthetőre sikeredett.
Waldemar Daninsky (Paul Naschy) orvosprofesszort tibeti útj... több»
Game Over! León Klimovsky nem egy karakán fickó, az már tuti.
Bevállalta.
De minek?
Na nézzük, mit is szűrtem le a filmről!
Szinte alig képzelhető el olyan ’70-es évekbeli spanyol horror, melyben nem kapott volna szerepet a „spanyol Lon Chaney”, vagyis Paul Naschy.
A színész szinte kihagyhatatlan elem volt a korszak gótikus és klasszikus horrorfilmjeiben, annyira, hogy saját sorozatot kapott, melyben a hispánok farkasemberét, Waldemar Daninskyt alakította tizenegy mozifilmben.
A sorozat negyedik részében a farkasemberen kívül ismét szerepet kapott egy másik klasszikus szörnyeteg, aki az első epizódhoz hasonlóan ezúttal is egy gonosz, vérszívó vámpírként öltött testet.
Waldemar Daninsky (Paul Nas... több»
54 Temnye vody (1993)
Horrorfilmek világában ritkán indulok el keletre (mármint az ukránok, oroszok, grúzok, litvánok felé), mert amit eddig tapasztaltam az orosz rémfilm-gyártás területén, az nem győzött meg teljes mértékkel. De most, az éppen aktuális felfedezőkörutam keretében sikerült egy olyan műre bukkannom, ami nemhogy megugrotta nálam a lécet, hanem egészen új perspektívákat adott nekik. Hogy ne húzzam tovább a szót, elmondom, hogy egy Mariano Baino által rendezett, erősen Lovecraft-hangulatú angol-orosz koprodukcióról van szó. Nos, lássuk, mit ad a sztori! A kezdő képsorokban láthatjuk, amint egy kislány egy nagyon különös amulettel a kezében egy apácához fordul, aki pedig erősen szörnyűködve viszi a... több»