Akkor is a kedvenc műfajom! A found footage-ba beleszerettem és nem enged.
Persze, nem az Ideglelés című filmmel kezdődött, már jóval korábban.
De nézzük a mostani mozinkat.
Még napjainkban is dübörög tovább a found footage elég sok kritikát elviselő gépezete.
A talán legtöbbet kritizált horror alzsáner felhozatalát 2017-ben a Found Footage 3D névre keresztelt darab is tovább színesíti. Lássuk, mit képes nyújtani nekünk Steven DeGennaro és Drew Daniels alkotása!
A rendkívül profán, első hallásra fantáziátlan névadás tudatos húzás, ugyanis a készítők amolyan „dream within a dream” analógiaként valamiféle found footage a found footage-ban elképzeléssel rukkolnak elő.
Az ötlet azért nem teljesen eredeti, bár kétségt... több»
Na, jöjjön az első. Nemrég írtam a második részről, tetszett a film, és úgy döntöttem, hogy megnézem az első részét is.
Megtettem.
Le is írom pár szóval.
Kijelenthetem, hogy akár már most kultikussá válhat Lowell Dean kanadai független filmes (író/rendező) kissé infantilisnak tűnő farkas-zsaru figurája, az meg, hogy produkciójában a töketlen, totál szerencsétlen, és lúzer zsaru egy kisvárosi miliőben keveredik kőkemény, fekete humorral, fröcsögő vérrel és okkultizmussal, elég kíváncsivá teheti az embert, mikor ránéz a bemutatójára.
Miről szól ez az indie trash?
Lou Garou (Leo Fafard), Woodhaven városka seriff-helyettese egy semmirekellő, alkoholista, és úgy nagyjából mindenre rendesen tojó, semmirevaló, lé... több»
Aki megihlette Tobe Hoopert Herschell Gordon Lewis nem mindegyik műve kimondottan gore/slasher, de tagadhatatlan, hogy olyan irányzatot indított el a horror zsánerén belül, aminek az „utórezgéseit” a mai napig tudják élvezni a rajongók.
Ne feledjük el, hogy egy igazi úttörőről van szó, így H. G. L. filmjei elsősorban kísérletek arra nézve, hogy milyen lehetőségek adódhatnak a vásznon.
A Two Thousand Maniacs igazán izgalmas darabja a mester hagyatékának, és igazán figyelemre méltó, főleg, ha a korát nézzük.
Mára már tipikus klasszikus horrorelemnek számít, hogy egy kevésbé forgalmas útkereszteződés vagy egy elágazás környékén hamis táblákkal terelik csapdába az „áldozati bárányokat”.
Természetesen megint délen járun... több»
Ez nem a Drakula Hiába, Stoker a Drakula sikerét már nem tudta megismételni.
Mi az oka?
A ’70-es évek elejére nagyon lelassított a Hammer-filmstúdió „monster movie” gépezete.
A nagyobb szériáik már éppen az utolsó epizódoknál jártak, és szinte minden klasszikus szörnyet újraértelmeztek és be is mutattak a nagyközönségnek.
Nem csoda hát, hogy a Múmia-széria is ezekben az években kapta meg utolsó epizódját, az utolsó löketet, amit Seth Holt és Michael Carreras rendezett.
De ez a film végül történetében és hangulatában is üdítően különbözik a sorozat korábbi részeitől.
Nézzük csak a sztorit.
Az ifjú, bájos Margaretnek (Valerie Leon) születésnapja közeledtével nagyon komoly rémálmai vannak, melyben egy eg... több»
Itt aztán nem viccelnek Kanadai horrorparódia?
Nos, valami ilyesmi.
Nézzük csak!
Míg a Kobra című film-klasszikusból kölcsönözött poszterén Sylvester Stallone krónikus mellhártyagyulladás-komolyságú beállását idézi, addig hangulatában ugyanolyan urbánusan kissé bunkó „comedy horror” marad a folytatás, mely három évvel az első után érkezett.
Esetleg akadnak még olyanok az olvasók között, akik nem ismerik a kompromisszumokat nem tűrő, olykor vérfarkassá változó alkoholista zsaru, Lou Garou személyét?
Pedig Lowell Dean mozijából azóta már képregény is készült, ami azért számomra nem is annyira meglepő.
Lou Garou (Leo Fafard), a werewolf-cop baja ebben a részben egy hatalomra éhes, gátlástalan és gyilkos üzletemb... több»
Az emberiség bűne Végül eljön az apokalipszis, és mindenkinek el kell majd számolnia a tetteivel.
Joshua Butler is ezen az úton halad, és mint Clive Barker-rajongó, filmjében ezt le sem tagadhatná.
A succubus (fordításban: aláfekvő) a középkori legendák természetfeletti, vonzó női démona, (férfi párja egyébként az incubus névre hallgat), aki különösen vonzó testével hamar elcsábítja a férfiakat és egy szexuális aktus segítségével szívja ki életerejüket, hasonlóan, mint a vámpírok.
A Biblia és az ősi iratok Ádám első feleségétől, a Bibliából kimaradt Lilithtől eredezteti őket, de a mostani filmben ennyire azért nem megyünk részletekbe, elég, ha tudjuk, hogy ők az erotikus csábítók.
Mi a történet?
1815-ben... több»
Műfajtalanul vergődve 1965-ben nehéz kijelenteni, hogy Herschell Gordon Lewis egy slasher-t csinált.
Ugye?
De mégis ő az úttörője ezeknek a belezős, hentelős filmeknek, és ezért jár, ha már „post mortem” is, a tisztelet.
A Color Me Blood Red anno a kritikusokat sem igazán győzte meg, így a rendező más irányba indult el, és olyan újabb, korszakalkotó műveket hozott létre, mint például a The Gruesome Twosome.
Ám ezúttal azonban még a gore-é a főszerep, a kísérletezés, újítás pedig éppen a tetőfokára hág.
Mit talált ki vajon rendezőnk?
Mi a sztori?
Egy alkotói válságban szenvedő festő, Adam Sorg (Gordon Oas-Heim) a tökéletes vörös színt keresi, de nagyon elégedetlen az árnyalatokkal, amivel próbálkozik.
Az ügy... több»
Kaland, barátság, csipetnyi kisváros-megmentés Tinihorror a nyolcvanas évekből?
Igen, létezett, és nagyon „menő” volt.
Nemrégen kaptam a fejemre egy bizonyos „periodikus jelenség-feritől”, hogy nem írok semmit, úgyhogy megpróbálok ezen változtatni.
Nade, az egyszerű lényektől vissza a filmig, hiszen annak van értelme és létjogosultsága.
Fred Dekker – aki olyan filmek rendezőjeként lehet ismerős, mint a Night of the Creeps, Tales from the Crypt, Robotzsaru 3, mostanában pedig a legújabb Predator forgatókönyvét írta – sosem a komolyságáról volt híres.
Ezért aztán adta magát, hogy mindenféle kompromisszumot félretéve létrehozzon egy aranyos kertvárosban játszódó vidám horror-komédiát, aminek negatív főszereplőivé nem másokat tett, mint... több»
Már megint egy német slasher film! Innen üzenném rendezőnknek, Michael Karennek, hogy a film nézése közben többször fel akartam állni mellőle.
Nem kezdtek akkora lendülettel.
Na, lássuk!
Slasher, német és a kissé kaotikus 2000-es évekből való.
Tipikusan olyan film, amit valaha, valamelyik tévécsatorna jóvoltából felvettünk VHS-re és évekig állt a polcunkon kedvenc (?) filmjeink között. Ha ez így van, vegyük hát elő egy gyors visszatekintés erejéig.
Jeanette (Valerie Niehaus) még csak egy ártatlan kislány a boldog családi körben, amikor az ominózus tragédia bekövetkezik, és egy őrült brutálisan meggyilkolja szüleit, így egyedül ő éli túl a mészárlást.
Ennek következményeképpen azonban egy elmegyógyintézetben tölti követk... több»
Keresztbe ráfeszítve! Úgy látom, sokaknál becsípődött ez a keresztre feszítés.
Van, aki ott maradt, van, aki lemászott róla. (Schwarzi és Van Damme is).
Engem már annyira azért nem hoznak lázba ezek a típusú filmek, de persze, nézzünk rá, mit is mutat.
Mi a film lényegi mondanivalója?
Nicole (Sophie Cookson), a fiatal és nagyon ambiciózus amerikai újságíró egy kifejezetten elképesztőnek ígérkező sztori miatt Erdélybe utazik, hogy beszéljen azzal az ördögűzést végző pappal, aki egy szertartás során véletlenül megölte a ténylegesen megszállt apácát.
Nem titkolt célja, hogy részletekbe menően kiderítse, hogy mi történt, valójában ő ölte-e meg szerencsétlent vagy egy állítólagos démon, aki megszállta. Miközben n... több»
Töltünk, lövünk! Pompás kis filmet láttam, nem is tagadom.
Ryuhei Kitamura ráérzett a film lényegi mondanivalójára, és szerintem nem is hibázott.
A már-már szinte polihisztorként (mindenesként) tevékenykedő, japán származású Ryuhei Kitamura producer, színész, vágó, illetve vizuális effektusokért felelős szakember, de első sorban mégiscsak rendező – olyan filmekért felelős, mint az Éjféli etetés vagy a No One Lives –, és az általam most látott alkotásában egy csúnya kis defekt okozza a bajt.
Ebben a váratlan fordulatokkal teli, feszültségben bővelkedő horrorfilmben az autó szerencsétlenül járt utasai szinte egy kamaradrámához illő helyzetben találják magukat, ahol nem más a tét, mint az életük.
Egy hamisí... több»
Nem túl eredeti A „boszis” filmek már nem igazán eredetiek.
Aki újat, újdonságot akar kitalálni a zsánerben, nagyon össze kell kapnia magát.
Nézzük hát aktuális filmünket.
Filmünk, tematikája szerint, kísértetházas horror.
Zsánere pedig misztikus, kissé gore beütésű „wicked witch” mozi.
Forgatókönyvét pedig annak a Neil Elmannek köszönhetjük, aki már több filmben is bizonyított.
Hol így, hol úgy.
A rendezője pedig Alex Merkin, aki mindent elkövetett a cél érdekében.
Íme:
Egyetemista és laza fiatalok egy csoportja Halloweenkor felkeresik a város szélén álló, teljesen elhagyatott és rossz hírű házat, amelyben állítólag régebben egy félelmetes hírű boszorkány lakott.
Előre küldik egy társukat, hogy ő ... több»
Teljesen felesleges itt lenni Legalább Ryan Little a szemrevaló „eyecandyket” belepakolta a filmbe.
Úgymint Samantha (Corri English), Hailey (Sandra McCoy), Candice (Alice Greczyn) és Megan (Lauren McKnight).
A többi?
Lássuk!
De előtte van egy pompás ötletem.
Mit szólnátok, ha azt mondanám nagy hirtelen, hogy hagyjuk itt a fenébe a többieket a házibulin, és inkább menjünk el megnézni a közelben lévő félelmetes „theme ghost parkot”, ugyanis egészen véletlenül van egy kulcsom hozz?.
Benne lennétek ebben a vicces kis mókában?
Hát hogyne, csak így buli a buli.
Arra a furcsa kis „halálisten szoborra pedig ügyet se vessetek ott a nyitott ládában, ki tudja, honnan érkezett ide, de biztos teljesen ártalmatlan…
Vagy telj... több»
Teljesen átlagos Tony Krantz jól elindította a filmet.
De nem volt kézben teljesen.
Persze, járjunk utána, miről is beszélek?
A negyvenedik születésnapját ünneplő családapával, George Grievesszel (Thomas Cavanagh) majd mindenki rémálma történik meg.
Befekszik nagy nehezen a kórházba egy altatásban végzett, teljesen rutin beavatkozásra, és amikor felébred, kiderül, hogy a műtét csúnyán félrement – pluszban még gyorsan kiderül, hogy bizony ez még csak a kezdete annak a pokolnak, ami hősünkre vár.
A Sublime – Kórház a pokolban azért érdemel egy pár szót, hiszen egy kifejezetten izgalmas, érdekfeszítő horror, ami egy olyan helyzetet vesz alapul, ami akár velünk is megtörténhet.
A Sublime egy átlagos fickó,... több»
Néha-néha Guy Pigden megírta, és utána meg is rendezte, most már azt állítom, nagy-nagy örömömre.
Miről is beszélek?
Szinte érthetetlen, hogy csak most került elém ez a hihetetlenül szórakoztató új-zélandi horror-vígjáték, pedig már majd tíz éves.
Méghozzá egy olyan országból, amely a Hullajó, az Ízlésficam és A bárányok harapnak című fergeteges mozikat adta a világnak.
A szinte teljesen ismeretlen Guy Pigden profi technikai háttérrel és morbid, groteszk tréfákkal operáló, garantáltan vicces és komolytalan szórakoztatást biztosító produkciójában éppen egy zombis filmet forgató stáb találja magát szemben egy valódi élőhalott-járvánnyal, nem kis bonyodalmat okozva ezzel hőseinknek.
De mi is a sztor... több»
Erős közepes, de semmi több Ugorjunk neki, mondta J. Lee Thompson.
De hogyan?
Kérdezték tőle, ha nincs rá megfelelő pénz.
Hát így.
Ami a posztapokaliptikus széria kritikai visszhangját illeti, már a negyedik résznél is nagyon rezgett a léc, mégis annyiból volt értelme elkészíteni ezt az alacsony költségvetésű folytatást, hogy megmutassák, a jövő tényleg nincs kőbe vésve, és ha nagyon akarjuk, simán lehet változtatni rajta – ezzel pedig akár egy teljesen új, alternatív idővonal is kezdetét veheti.
A negyedik rész végén Cornelius vezetésével (egyfajta újszerű majomforradalom keretében) felszabadították magukat a rabszolgaként kezelt emberszabásúak, és az utolsó képkockákban nem várt „emberiességet” tanúsítottak, ami... több»
Vártam a minőségi fejlődést Ténylegesen vártam, hogy a negyedik epizód valamivel többet mutasson, mint a harmadik, ami azért elég nagy csalódás volt.
J. Lee Thompson azért egy „fogyaszthatóbb” művet rakott le elénk.
Mi is a folytatás?
Ahogy már a posztapokaliptikus széria harmadik (a Földön játszódó) része, ez sem okoz túlontúl izgalmas perceket, inkább csak a történet kontinuitása szempontjából lesz fontos epizód, melyben a jövőből érkező, beszélő majompár utódja felszabadítja társait, vagyis leteszi a későbbi Majmok bolygójának egyik legfontosabb alappillérét.
Miért is?
Az előző rész végén ugyan rútul megölték Corneliust és Zirát, viszont fiúkat egy Armando nevű fazon vándorcirkuszában sikeresen elbújtatták.
Tö... több»
Tűrhető és nézhető, de kedvenc sohasem lesz Charlton Heston anno csak úgy volt hajlandó elvállalni A majmok bolygója folytatását, ha az a sorozat utolsó része is lesz egyben.
Az is lett, mármint az ő számára, hiszen az újabb folytatást még a Föld totális megsemmisülése sem tudta megakadályozni.
Hiszen, mint tudjuk „Hollywoodban-trutyivúdban” az anyagi haszon még a mindent elsöprő és kitörlő armageddont is felülírja.
Így alig egy évvel az után, hogy Charlton Heston felrobbantotta a bolygót, máris a mozikba került a sorozat talán legfurcsább, A menekülés alcímmel ellátott epizódja, amely egyben A majmok bolygója előzményeit elmesélő trilógia kezdete is.
Na tessék!
Nade mégis hogy lehet folytatni egy olyan sorozatot, amelyben egysze... több»
Ezt odatették rendesen! Akiva Goldsman tökéletesen megoldotta a feladatot, örömet szerezve ennél fogva a film nézőinek.
Az amcsik összeszedték magukat, és ennek szerencsére „mi ittuk meg a levét”.
Elmagyarázom röviden és tömören.
Persze elöljáróban hozzátartozik, hogy ehhez kellett Antonio Riestra kamerakezelése és Nathan Whitehead zenei aláfestése.
Idén viszont mind a Spanyolországból érkező Veronica, mind pedig jelen cikkünk témája, a Stephanie nagyon-nagyon izgalmasra és szórakoztatóra sikeredett.
Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni.
Már a film eleje is valami egészen elképesztően brutálisra sikerült.
A kilenc-tíz év körüli Stephanie (Shree Crooks) mindennapjait követhetjük figyelemmel, aki látsz... több»
Egy klasszikus a 90-es évek elejéről William Friedkin.
Most soroljam a filmjeit?
Oké.
Csak úgy szőrmentén.
Francia kapcsolat (1971), Az ördögűző (1973), A félelem ára (1977), Sátáni megszállottság (1988), Tizenkét dühös ember (1997), Veszett vad (2003) stb. stb.
De vissza jelen filmünkhöz.
Hiszen mindannyiunkban ott a félsz, amikor kisbabánkat egy teljesen idegen ember kezébe adjuk, hogy egy számunkra ismeretlen dadus vigyázzon rá egész nap, amikor éppen nem vagyunk otthon.
William Friedkin természetfeletti-misztikus horrorjában az imént vázolt sztereotípiát erősíti fel, melyben az újszülött gyermekre felügyelő fiatal és gyönyörű hölgy egy egészen sajátos és félelmetes kapcsolatot ápol az erdő fáival és állatvilágával.
... több»
54 Found Footage 3D (2016)
A found footage-ba beleszerettem és nem enged. Persze, nem az Ideglelés című filmmel kezdődött, már jóval korábban. De nézzük a mostani mozinkat. Még napjainkban is dübörög tovább a found footage elég sok kritikát elviselő gépezete. A talán legtöbbet kritizált horror alzsáner felhozatalát 2017-ben a Found Footage 3D névre keresztelt darab is tovább színesíti. Lássuk, mit képes nyújtani nekünk Steven DeGennaro és Drew Daniels alkotása! A rendkívül profán, első hallásra fantáziátlan névadás tudatos húzás, ugyanis a készítők amolyan „dream within a dream” analógiaként valamiféle found footage a found footage-ban elképzeléssel rukkolnak elő. Az ötlet azért nem teljesen eredeti, bár kétségt... több»