Egy klasszikus a 90-es évek elejéről William Friedkin.
Most soroljam a filmjeit?
Oké.
Csak úgy szőrmentén.
Francia kapcsolat (1971), Az ördögűző (1973), A félelem ára (1977), Sátáni megszállottság (1988), Tizenkét dühös ember (1997), Veszett vad (2003) stb. stb.
De vissza jelen filmünkhöz.
Hiszen mindannyiunkban ott a félsz, amikor kisbabánkat egy teljesen idegen ember kezébe adjuk, hogy egy számunkra ismeretlen dadus vigyázzon rá egész nap, amikor éppen nem vagyunk otthon.
William Friedkin természetfeletti-misztikus horrorjában az imént vázolt sztereotípiát erősíti fel, melyben az újszülött gyermekre felügyelő fiatal és gyönyörű hölgy egy egészen sajátos és félelmetes kapcsolatot ápol az erdő fáival és állatvilágával.
... több»
Egy korrekt kis mozi 79-ből Fred Walton, Dana Kaproff és Donald Peterman filmje.
Az Ismeretlen hívás (When a Stranger Calls) azok közé a ’70-es évekbeli horrorfilmek közé tartozik, melyeket elfedett a jótékony feledéssel járó homály és a rárakódott vastag por.
Pedig nem annyira rossz mozi.
Ám valaki mégis leemelte a polcról, aminek köszönhetően elkészült 2006-os remake-filmje, ami végül elvette a film minden megmaradt dicsőségét.
A történet pofonegyszerű és mégis érdekes:
Egy középiskolás diáklány bébiszitterként dolgozik egy jómódú család házában. Igazából túl sok dolga nincs, a gyerekeket a szülők lefektették aludni, így inkább nem is zavarja őket.
Az este folyamán állandóan csörög a telefon.
A hívások egy rész... több»
Na, megint egy found footage Michael David Pate lázálma létre jött.
Szerencsére még mindig vannak olyan lezárt, eldugott, nem használt épületek, ahova a bátor és vagánykodó fiatalok teljesen titokban be tudnak törni, és mi, kissé naiv nézők néha még izgulhatunk is értük, hogy a végére megmeneküljenek. Legalábbis nagyon reméljük, hogy néhányan.
Történetünkben néhány rendkívüli önbizalommal megáldott Tik-Tok-arc szökik be egy rég elfeledettnek tűnő szanatóriumba, ahol annak idején tuberkulózisos betegeket ápoltak, nem nagy sikerrel.
Betty (Nilam Farooq), Emma (Lisa-Marie Koroll), Marnie (Sonja Gerhardt), Theo (Tim Oliver Schultz), Charlie (Emilio Sakraya), Chris (Davis Schulz) és Finn (Timmi Trinks).
A csajokról egybő... több»
Ez így közepes, vagy egy kicsikét jobb! Oké.
A Cornetto-trilógiától lemarad, de szerintem így sem lehet rá panasz.
Nem az az évente többször nézős, de elviselhetően kimunkált, bár néha mégis kissé lapos.
A Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead), a Vaskabátok (Hot Fuzz) és a Világvége (The World’s End) sokunk által kedvelt színészei, Simon Pegg és Nick Frost egy újabb horror-vígjátékkal próbálnak szórakoztatni minket a fenti filmek stílusában.
A Slaughterhouse Rulez egy félreeső, jeles brit iskola diákjainak egy kifejezetten kellemetlen napját mutatja be, amikor egy közeli, félresikerült talajfúrás emberevő szörnyeket szabadít a gyerekekre.
Gore, dramedy és az ifjúsági filmek (pl. Harry Potter) műfajának a kifigurázása – ez... több»
Ötből a nagy semmi Nézzük csak meg az adatlapot!
Dráma, horror, vígjáték, thriller, misztikus.
Gratulálok!
Hát hiszen egyik sem!
Mockumentary és found footage.
Oké, véletlenül bekerült a horror, ezt még elviselem.
Értelmét nem látom, hogy hülyeségeket irkáljunk az adatlapra, mert így teljesen megtévesztő.
Oké, nézzük inkább magát a filmet.
„Show, don't tell.”
Néhány éve vált divattá az úgynevezett mockumentaryk, vagyis az úgy nevezett áldokumentumfilmek gyártása a horror zsánerén belül, és bizony felsorolni is nehézkes lenne, mennyi remek alkotást kaptunk.
A mostani, 2018-as darabunk gyakorlatilag egy ál-áldokumentumfilm, amiben hőseink egy bődületes kamu történetet szeretnének filmvászonra vinni, ám... több»
Nekem bejött Pete Wallington gyönyörű képeivel megspékelve sokkal több, jobb az egész.
A szigetországban valahogy minden más.
Alighanem a zsáneren belül is nagyon vegyes a brit horrorok megítélése. Rendszerint ezek a darabok jóval lassabbak, kicsit művészibbek, kicsit didaktikusabb, mint tengerentúli társaik, ráadásul a nyelvezetük mindig ad egy furcsa pluszt. Nekem speciel Danny Boyle a kedvenc rendezőim közé tartozik, de nagyon szerettem az Eden Lake-et, rajongtam az Apostle-ért, és csipázom a The Examet is. Így a legkevésbé sem zavart, hogy a The Isle révén már 2019 elején kaptunk egy igazi 19. századi hangulattal megáldott kísértethistóriát a ködös Albionból.
Lássuk csak a sztorit.
A 19. század k... több»
Ez egy erős közepes. Miért nem figyelik az aktuális rendezők, hogy az adott filmjük klisés és kissé lapos?
Lars Klevberg rendező és Blair Butler forgatókönyvíró, karöltve Pål Ulvik Rokseth-tel.
Kissé elaludtak.
A filmtörténelem során azért akadt néhány igencsak hányatott sorsú alkotás, melyek útja a közönségig kifejezetten nehézkesnek és körülményesnek nevezhető.
A Polaroid című sem éremesélyes a legzökkenőmentesebben bemutatott filmek versenyében, ráadásul a végeredmény tükrében viszont nyugodtan kijelenthető, hogy nem sokat veszített volna a horrorfilmes társadalom, ha erre a természetfeletti rémtörténetre a fiók rázárva marad.
Miért is?
Az előzmények kísértetiesen hasonlítanak David F. Sandberg és a Lig... több»
Nagyon adja! Azt vettem észre, hogy itthon nem kifejezetten szeretik a horrorantológiákat.
Nem tudom, mi az oka, de számomra nagyon furcsa.
Van itt egy olyan, amit merek nyugodt szívvel ajánlani.
De nézzük csak.
Ebben az öt kisfilmet tartalmazó horrorantológiában egy elátkozott mozi adja a film kerettörténetét, ahol a véletlenül betévedő nézők legnagyobb félelmeiket és/vagy legsötétebb belső titkaikat láthatják viszont a vásznon.
Fiatalokat lekaszaboló maszkos gyilkos, nagyon érdekes módon értelmezett plasztikai műtét, démoni megszállás, párhuzamos világok és halál közeli élmény vetítései közül választhatunk, ha úgy döntünk, mi is helyet foglalunk a kipárnázott széken.
Indulhat a félelemvonat, mark... több»
Na ez már döfi! Mióta horrortémában egyáltalán egyetlen billentyűleütést is megejtettem így cirka huszonöt év alatt, talán sosem tudtam egy filmet annyira tevőlegesen és nehézkesen elhelyezni a palettán, mint Lukas Feigelfeld Hagazussa című, igencsak megosztó darabját. A százkét perces mozifilm minden pillanata egy furcsa utazás a képzelet és a kissé klausztrofób valóság álomvilágába, azt viszont aligha lehet elvitatni, hogy a készítőkre erőteljesen hatott Robert Eggers The Witch című remekműve, amely 2016-ban nagy port kavart fel a nézőközönsége között is.
És akkor normális esetben most következne ugye az a néhány bekezdés, amiben elmesélem teljesen spoiler-mentesen, hogy miről is szól a Hagazussa, amely ... több»
Egy orosz misztikus mozi, és semmi több. Horrorfilmek világában ritkán indulok el keletre (mármint az ukránok, oroszok, grúzok, litvánok felé), mert amit eddig tapasztaltam az orosz rémfilm-gyártás területén, az nem győzött meg teljes mértékkel.
De most, az éppen aktuális felfedezőkörutam keretében sikerült egy olyan műre bukkannom, ami nemhogy megugrotta nálam a lécet, hanem egészen új perspektívákat adott nekik.
Hogy ne húzzam tovább a szót, elmondom, hogy egy Mariano Baino által rendezett, erősen Lovecraft-hangulatú angol-orosz koprodukcióról van szó.
Nos, lássuk, mit ad a sztori!
A kezdő képsorokban láthatjuk, amint egy kislány egy nagyon különös amulettel a kezében egy apácához fordul, aki pedig erősen szörnyűködve viszi a... több»
King után ( majdnem ) szabadon. Langolierek.
Alapmű, nekem óriási kedvenc, de komolyan mondom, hiába, hogy Tom Holland kevés pénzből hozta össze, zseniális lett.
Konkrétan a repülőgépeken játszódó horrorfilmekből még nem láttam olyan irtózatosan sokat, ami viszont ténylegesen emlékezetes maradt, az King mester Langolierek – Az idő fogságában című határtalan televíziós klasszikusa.
Rettegek, nehogy egy reboot vagy egy gagyi remake szülessen belőle.
De vissza filmünkhöz.
Mivel egyben a misztikus filmek nagy rajongója is vagyok, a két legyet egy csapásra elv alapján került a képbe ez az USA-ból Japánba tartó rejtélyes járat története.
De mit is látunk egészen pontosan?
Történetünk egy klasszikus „single location”, végi... több»
Eltérés elfogadva! Nézzük hát.
Szerintem érdemes a magyar történelem egyik legellentmondásosabb alakjával foglalkozni.
Az illető vastagon beleírta nevét a horrortudomány egyetemes kódexébe. Báthori Erzsébetről, az erdélyi grófnőről van szó, akiről megszámlálhatatlan hátborzongató és félelmetes história terjengett életében, és terjeng ma is, legismertebb mind közül szerintem az, hogy fiatalságának megőrzése érdekében ártatlan lányok lecsapolt vérében fürdött. Az elkövetkezendőkben arra teszek egy tétova kísérletet, hogy minél részletesebben bemutassam, ki is volt ő valójában.
Nézzük csak a The Countess című amerikai-francia-német koprodukciót, és elemezzük ki kissé!
Amely időrendi sorrendben szemlélteti a f... több»
Itt figyelni kell, nem dumálni! Hát, lássuk…
Előre leszögezném, nem Dakota Johnson miatt néztem meg a filmet.
Egyszerűen megőrülök ettől a tehetségtelen nőtől, aki az 50 árnylatos filmekkel adja el magát.
A Cukorsólyom és a Felnőttem, csacsacsa, na ezeket biztosan kihagyom.
De vissza mozinkra.
Babak Anvari első – még csak perzsául megszólaló – egész estés filmje számos horrorfanatikus érdeklődését felkeltette.
Jómagam személy szerint leginkább azon lepődtem meg, hogy az Under the Shadow – dacára annak, hogy Irán és a nyugati kultúra viszonya nem tekinthető éppen békésnek – mennyire nem tudott elrugaszkodni a démonos kliséktől, amibe lassan Hollywood is szó szerint belefullad.
Oké, persze, fellelhető volt némi közel-... több»
Felkészülni! Vigyázz! Rajt! Lehet többfajta aspektusból nézni egy művet.
Mihez mérjük, mihez viszonyítjuk, mihez hasonlítjuk?
De nézzük csak, miről is beszélek!
A századfordulóhoz érkezve a slasher/gore zsáner már túl volt sikerei zenitjén, és sajnos egymást követték a rosszabbnál rosszabb folytatások, melybe egyedül Wes Craven Sikoly című filmje tudott üdítő változatosságot hozni sötét humorával, mellyel lényegében enyhén kifigurázta a zsánert.
A nagy-nagy klasszikus hentesek és mészárosok, Jason, Freddy vagy Michael eddigre a popkultúra részévé váltak, jócskán elvesztették jelentőségüket és karizmájukat, a tucat-folytatások vagy az újrázások kirakattermékeivé lettek.
A mai napig igen nehéz egyedi és merőben új s... több»
Ezt még a bölcsész remeték sem értik! Néha beleszaladok az ilyen vackokba.
Pedig nem direkt csinálom.
Amikor minden idők egyik legjobb, de legalábbis egyik legérdekesebb horror filmjének (Ideglelés) rendezője, Eduardo Sánchez a nevét adja egy műhöz, akkor a horrorfanatikusoknak ott a helye.
Sánchez az elmúlt években szinte csak sorozatokban tevékenykedett, azoknál sem az izgalmasabbakban, így utolsó emlékünk róla a 2014-es Exists lehet, amely inkább sikerült kifejezetten gyatrára, mint nézhetőre.
Nos, az előjelek itt is nagyon aggasztóak voltak, hiszen az IMDB-n diszkrét 2,9-es átlagpontszáma van a Portalsnak, amely azért sejtetni engedte, hogy nem egy Oscar-potentált darabról lesz szó a későbbiekben, bár azért túl sokat sem... több»
Pygmalion-effektus Fura?
Érdekes?
Hátborzongató?
Brian O'Malley valahogy nem tudja átlépni a saját árnyékát.
Most is kicsit mellément, legalábbis szerintem.
Hiszen az elmúlt évtized nem kifejezetten kedvezett a gótikus horrorfilmeknek, egy valamirevaló élményt kínáló sem akadt köztük, vegyük akár a Crimson Peaket (Bíborhegy), a The Woman in Blacket (A fekete ruhás nő) vagy a Winchestert (Szellemek háza).
A The Lodgers egy tipikus ír film, amit ígéretes dolognak tartottam a hangulat szempontjából, hiszen, ha valakik, hát ők tudják, hogyan kell sejtelmes, ködös, gótikus hangulatú rejtélyekkel teli horror/drámát alkotni vagy létrehozni.
David Turpin egy tisztességes forgatókönyvet hozott össze.
Eddig oké.... több»
Tobin Bell most nem fűrészel! Egyik nagy kedvencem, nem is tagadom, Bell mester.
Láttam anno a Fűrész hét epizódjában, az Irány Eldoradó, az Élve eltemetve, a Belzebuth és a The Old Man and the Pond című filmekben, és egyik szerepében sem csalódtam.
Itt Jeff Betancourt rendezővel dolgozott, és nem rajta múlt, hogy nem lett jobb ez a mozija.
Miről is beszélek?
A 2005-ben készült első epizódban bemutatott, a nagyon sötét helyeket kedvelő mumustól való végtelen paranoiát egy családi házból gyorsan egy rehabilitációs intézmény keretei közé helyezték át, ráadásként egy hatalmasat csavartak az egész történeten.
Így esett, hogy csak nyomokban sikerült az első részhez kapcsolódó folytatást készíteni, és a misztikus thriller... több»
Kóborló barátomnak ajánlanám! Torture vagy gore?
Ha jön a híres-hírhedt final cut, önmagad eldöntheted, minek ítéled ezt az ausztrál slasher filmet.
A jobbak közé tartozik, egyetlensége, erőszakossága jól „kitapintható, érezhető” a képernyőn.
Persze Ausztrália nem feltétlenül egy slasher-gyártó nagyhatalom, holott a Wolf Creek remekül bizonyította, hogy az egyedi földrajzi és izgalmas környezeti adottságokkal rendelkező kontinens tökéletes terep a szabad gyilkolászáshoz. Na, ezen az állapoton hivatott változtatni aktuális filmem tárgya, ami ugyan nem fogja megváltani a világot, de vérbő és kegyetlen szubzsánerének kifejezetten izgalmas és korrekt példánya.
A The Furies nem árul nekünk zsákbamacskát, az első képkockátó... több»
Hát akkor arassunk. Greg Spence megpróbálta újraértelmezni a filmet.
Nem mondanám, hogy kifejezetten jól sikerült volna, nagyon felejthető mozit sikerült összeeszkábálniuk a készítőknek.
Pedig Naomi Watts és Karen Black is eladták magukat a produkció sikeréért.
Mi a történet? Lássuk!
Egy fiatal orvostanhallgató, Grace (Naomi Watts) hazatér a Grand Island nevű városkába, hogy vigyázzon agorafóbiával küzdő anyjára, June Rhodesra (Karen Black).
Egyből munkát is vállal Dr. Larson (William Windom) rendelőjében, ahova nemsokára furcsa és ismeretlen tünetekkel rendelkező gyermekek érkeznek, köztük a két fiatalabb testvérével egyetemben.
Aztán egyik pillanatról a másikra jól lesznek, mintha mi sem történt volna. ... több»
Minden haláli! Amíg A kukorica gyermekei második epizódjában egy másik poros kisvárosba helyezték át a misztikus erők által irányított szülőgyilkos gyermekek történetét, a harmadikban már egyenesen a hűvös Chicagóba kirándulunk, hogy az ottani urbanista forgatagban tűnjön fel „Ő, Aki A Sorok Mögött Jár”.
És mivel ezúttal már egy kizárólag videóra megjelenő sequelről van szó, előre borítékolni lehet a kemény minőségbeli romlást…
Nézzük meg, mit hozott össze James D. R. Hickox, Dode B. Levenson, Gerry Lively és a zeneszerző, Daniel Licht.
Eli (Daniel Cerny) és Joshua (Ron Melendez) nevelőszülőkhöz kerül Chicagoba – miután Eli egy csodás varázskönyv segítségével madárijesztőt csinál a feldühödött faterból –... több»
60 A vérszomjas dada (1990)
William Friedkin. Most soroljam a filmjeit? Oké. Csak úgy szőrmentén. Francia kapcsolat (1971), Az ördögűző (1973), A félelem ára (1977), Sátáni megszállottság (1988), Tizenkét dühös ember (1997), Veszett vad (2003) stb. stb. De vissza jelen filmünkhöz. Hiszen mindannyiunkban ott a félsz, amikor kisbabánkat egy teljesen idegen ember kezébe adjuk, hogy egy számunkra ismeretlen dadus vigyázzon rá egész nap, amikor éppen nem vagyunk otthon. William Friedkin természetfeletti-misztikus horrorjában az imént vázolt sztereotípiát erősíti fel, melyben az újszülött gyermekre felügyelő fiatal és gyönyörű hölgy egy egészen sajátos és félelmetes kapcsolatot ápol az erdő fáival és állatvilágával. ... több»